Summer Camp /LukeHemmings Fanfiction/

Part 21

A délelőtti csínyünk miatt diadalittasan ültünk mindannyian a parton a naplementét nézve. A nap vastag csíkot húzott a tükörsima vízre. Michael mellettem a hátán feküdt, a másik oldalamon Sophie, mellette Ashton, majd Calum. Luke még mindig nem ért vissza.

- Beszélt ma valaki Luke-al?- néztem körbe.

- Nem- mondták egyszerre.

- Szuper- fontam keresztbe a karom. Felhúztam a lábam és a térdemre hajtottam a fejem.

- Otthon van, nem lesz semmi baja- lökött oldalba Ashton.

- Tudom, tudom- vontam vállat. Mielőtt válaszolhatott volna, öngyújtó hangjára kaptam fel a fejem. Calum-ra néztem, aki cigivel a szájában nézett vissza. Ahogy leesett neki mit csinál, kikapta a szájából.

- Bocsi, elfelejtettem- mentegetőzött.

- Nem ez.... nem, szívd csak el. Amúgy is be akartam menni- legyintettem és kicsit sietősen pattantam fel és mentem be a házba. A konyhába vezetett az utam, ahol elővettem egy poharat és a csap alá tartva megeresztettem a vizet. Rémülten vettem észre, hogy a kezem remegésétől a víz mindenhova megy, csak a pohárba nem. Próbáltam mély levegőt venni, de nem sikerült, csak még jobban remegett a nikotin hiánytól. Tudtam, hogy nem szabad. Csak egy dologra vágytam jobban egy szál ciginél, és az Luke. Ha Luke-al akarok lenni, a tökéletes barátnőnek kell lennem, hogy ne legyen mibe belekötni. Sietve húztam le azt a kis vizet amit sikerült töltenem, lecsaptam a poharat és a pultra támaszkodva lehajtottam a fejem. A már zihálássá vált légzésemet próbáltam csillapítani, esélytelenül. Nem... nem bírtam...

- Cami?- hasított az aggódó hangja a csöndbe. Ijedten rezzentem tőle össze. Mély levegőt vettem és felé fordultam. Az ajtófélfának támaszkodva meredt rám- Jól vagy?

- Igen- füllentettem. A remegő kezeimet a zsebembe süllyesztettem- Milyen napod volt?

- Fárasztó- felelte kimerülten. Ellökte magát az ajtótól és lassan felém közeledett- Mi van a kezeddel?

- Semmi- vágtam rá egyből. Mikor már egy karnyújtásnyira volt tőlem, oldalra léptem, hogy növeljem a távolságot.

- Mit csinálsz?- értetlenkedett. Leszegtem a tekintetem és felemeltem a kezem, mutatva mennyire remeg. Luke arca megint felvette az aggódó kifejezést és közelebb jött- Cami...

- Ne- léptem még távolabb, de ő tovább jött.

- Ne csináld ezt- emelte fel a kezét, arra várva hogy fogjam meg.

- Legutóbb ököllel vertelek egy szálért, Luke. Nem fogok megint neked esni- magyaráztam. Nem tágított. Egyre csak közeledett, én viszont a falttól nem tudtam messzebb menni.

- Gyere ide- tartotta még mindig a kezét. Sóhajtottam és óvatosan a tenyerébe helyeztem remegő kezemet. A másikért is nyúlt, azzal is megfogtam. Egyszerűen közelebb húzott magához és a homlokát az enyémnek döntötte. Sokkal meghittebb és hatásosabb volt, mint egy csók. Csak álltunk, egymásnak dőlve figyelve a lélegzetünkre. Észre se vettem, de a zihálásom abbamaradt.

- Hogy csinálod ezt?- mosolyodtam el halványan. Vállat vont.

- Csak azt csinálom, amit a legjobbnak vélek- válaszolt. Épp pirulni kezdtem, amikor folytatta- Azt viszont perpillanat nem tudom csinálni, így maradtál te.

- Mekkora barom vagy- csaptam karon és elhajoltam tőle. Vigyorogva nézett a szemembe. Elengedte a kezemet, megfogta az arcom és a száját az enyémre tapasztotta. Amint feleszméltem, egyből visszacsókoltam. Ez nem olyan volt mint a többi. Valami teljesen új. Sokkal vadabb, mint valaha volt. Az arcomról a kezét a karomra vezette, amivel átkulcsolta a nyakát, majd a combomhoz nyúlt és felemelt. Automatikusan kulcsoltam a lábam a dereka köré. Ment pár lépést és lerakott a pultra. A nagy lendülettől, ahogy lerakott, hátra estem és a tarkóm találkozott a szekrénnyel. Belenevettem a csókunkba, amitől ő is elnevette magát.