Summer Camp /LukeHemmings Fanfiction/

Part 7

Nagy nehezen beértük a csoportunkat. Tanner észre sem vette, hogy lemaradtunk. Jellemző. Luke és én szótlanul, a gondolatainkba merülve sétáltunk a többiek mögött.

- Mit gondolsz Cami?- nézett hátra Tessa.

- Miről?- kaptam fel a fejem.

- Sátorozásról valamelyik este- vette át a szót Sophie.

- Ja, öhm.. persze- bólogattam.

- Luke?- kérdezte Ashton.

- Benne vagyok- vágta rá. Egymásra néztünk és mosolyogva kaptuk el a tekintetünket. A nevemet hallottam előröl.

- Cami!- ismételte az illető.

- Ha?- néztem fel kulturáltan. Maxxie arca tűnt fel a tömegben. Ahogy meglátott mosolyogva sietett felém.

- Hív a bátyád- biccentett előre. Sóhajtva indultam el. Átkaroltam a vállam és magyarázni kezdett.

Miután vissza értünk a táborba, mindenki fáradtan rogyott le földre. A lányok, akik méregettek minket indulás előtt, nyüszítve vakarták a lábukat. Zach-ék csalánba vezették őket... idióták. Én törökülésbe vetettem le magam az egyik száraznak tűnő helyre. Mellettem a lányok ugyanezt tették. A másik oldalamon Luke foglalt helyet, mellette a többi fiú.

- Figyelmet kérek srácok- tapsolt kettőt Tanner. Mindenki álmosan nézett fel rá.- Mint tudjátok, vagy nem, ma nektek nem kell bemenni az órákra, tekintve, hogy lassan 6 óra. Szóval jó pihenést- darálta és már indult is aludni. Fáradtan hajtottam előre a fejem.

- Valaki vigyen haza- nyöszörgött Emma, akinek a konytából a kutyagolástól vörös tincsek lógtak ki. A füle mögé igazította és a fiúkra nézett.- Valaki?

- Nincs az az isten- állt fel Michael és elindult a házuk felé. Emma felpattant és utána szaladva a hátára ugrott. Ők veszekedve tűntek el a szemünk elől.

- Cami- rázott fel a bambulásból Zach- Itt vagy?

- Persze, bocsi, bebambultam- néztem rá. Luke kifejezéstelen arccal méregette Zach-et.

- Visszakísérjelek titeket?- kérdezte. Imádom Zach-et ebből a szempontból. Sosem engedi, hogy egyedül menjünk későn, ez esetben korán, bárhova.

- Nem kell, vissza találunk. Egyébként Luke-ék is arra jönnek, szóval- vontam vállat. Luke most már teljes testtel felénk fordult. Most Zach-en volt a sor, hogy végigmérje Luke-ot.

- Te vagy az a srác a bandából- állapította meg.

- Igen. Luke- nyújtotta a kezét. Zach amolyan „a bátyja vagyok, hozzá nem érsz" nézéssel rázott vele kezet.

- Zach. Cami bátyja. És te honnan ismered?- kérdezte. Kínosan temettem az arcom a tenyerembe. Luke arca megváltozott és nevetve rázta meg a fejét.

- A barátja vagyok- jelentette ki, mire én kérdőn néztem rá- Úgy értem egy barátja. Nem a mint pasi barát, csak barát barát..- magyarázkodott. Zach értetlen arccal tekintet rám. Én csak legyintettem, felálltam és a karjánál fogva felhúztam Luke-ot.

- Mi megyünk. Jóéjt- intettem és elindultam a még mindig makogó Luke-al. Ashton közben mögénk csapódott, Sophie-val az oldalán.

- ...én nem úgy értettem, csak mint barátok szóval...- makogott, mire én nevetve fogtam be a száját. Kínosan nézett le rám.

- Befejezted?- kérdeztem. Bólintott én pedig elengedtem, de még mindig a karjába kapaszkodtam. Akaratlanul is átkaroltam a másikkal is. Elnyomtam egy mosolyt és csöndben sétáltunk tovább, míg meg nem szólalt.

- Szóval Zach a bátyád?- kérdezte.

- Igen- bólogattam.

- És van még testvéred vagy csak ketten vagytok?- érdeklődött tovább.

- Van két féltesóm apa felől. Újraházasodott miután otthagyta anyámat. De nem igazán jövünk ki- vontam vállat- És neked?

- Van két bátyám- válaszolt.

- Az szuper- mondtam. Ismét csend következett. Luke közben a szabad kezével elővette a telefonját és nyomkodni kezdte- Mit csinálsz?- kérdeztem kíváncsian.

- Csinálok egy képet- jelentette ki és már emelte a telefonját.

- Mivan?- nevettem fel- Velem?

- Igen. Miért ne?- mosolyodott el. Felemelte a készüléket és mosolygott. Én szégyenlősen követtem a példáját. Lenyomta a gombot és kíváncsian nézte a végeredményt- Szuper lett.

- Ezen nincs semmi szuper- kaptam ki a kezéből- Semmi smink nincs rajtam a hajam össze-vissza áll és nézd meg hogy mosolygok- nyafogtam. Luke visszavette a telefont és zsebre dugta.

- Épp ezért tetszik- jelentette ki. Megkérdeztem volna, ezt hogy érti de odaértünk a házukhoz. Megtorpant én pedig elengedtem.

- Akkor...- túrtam a hajamba kínosan. Nem igazán beszéltünk a csókról, bár idő sem volt rá. Nem is tudom, ilyenkor mit is kéne mondani. „Hé smároltunk, jó volt?"Aaaj, fogalmam sincs mit csináljak.

- Öhm- dörzsölte a homlokát, szintén kínosan.

- A házban tali- intett Sophie. Bólintottam és megint Luke felé fordultam, aki most közelebb volt mint emlékeztem.

- Megcsókolhatlak?- kérdezte halkan. Az arcom egy pillanat alatt váltott rákvörösre, de gondolkodás nélkül csókoltam meg. Luke átkarolta a derekam és a legutolsó centiket is megszüntette köztünk. Ahogy egyre jobban belefeledkeztünk, az arcomat csikizni kezdte a növekvő szakálla. Belenevettem a csókba, mire Luke kérdőn állt meg, el nem engedve.

- Valami rosszat csináltam?

- Nem, nem dehogy- nevettem- Csak a szakállad csikizte az arcom- magyaráztam és ő is nevetni kezdett.

- Valahogy így?- kérdezte és ismét megcsókolt.

- Khm- köszörülte meg a torkát valaki mögöttünk. Ahogy ijedten szétrebbentünk, Calum vigyorgo arcával találtuk szemben magunkat.

- Hogy vagyunk, ezen a szép nyári hajnalon fiatalok?- vigyorgott.

- Menj már Cal- hesegette el Luke.

- Jólvanna, szőke herceg- lökte oldalba ahogy elhaladt mellette.

- Menj te is nyugodtan- léptem el tőle. Luke egy huncut mosoly után nyomott még egy gyors puszit a számra.

- Reggelinél- kacsintott, felszökdellt a lépcsőn és bement a házba. Én fülig érő szájjal baktattam vissza a mienkhez.