Summer Camp /LukeHemmings Fanfiction/

Part 17

A pulzusom a kétszeresére ugrott. Két nálam jó pár évvel idősebbnek kinéző pasival találtam szemben magam. Az egyik, aki ijesztően ismerős volt, hátrafordított sapkát viselt, ezzel elrejtve a korán kopaszodó fejét, a karja tetkókkal volt tele. A másik a jókisfiú stílust próbálta követni, lenyalt világosbarna hajával, szemüvegével és nyakig begombolt ingjével.

- Szia- köszönt a lenyalt hajú. Megpróbáltam magabiztosnak tűnni és kihúztam magam.

- Segíthetek?- kérdeztem nyugodtan. A sapkás pasi felnevetett és előrébb hajolt.

- Tartozol nekem kislány- suttogta halkan. Ahogy kinyitotta a száját, bűz áradt ki belőle, amitől öklendezni támadt kedvem. Próbáltam visszaemlékezni, honnan is ismerem, de nem ugrott be.

- Elnézést, de biztosan összetéveszt valakivel- vontam vállat. Rohanni akartam. Elszaladni előlük, de mégis merre mehetnék? Seperc alatt utolérnek, itt legalább van közönségünk.

- Hát nem emlékszel? Bár amennyit bevettél belőle, azon csodálkoznék ha emlékeznél- magyarázott a tetkós. Közben elvette előlem a tányért és a szájába vett egy kanál fagyit. És akkor beugrott. 2 napja, a bárban. A fehér por. Az összes emlék egyszerre zúdult rám. Hátra dőltem a széken és megdörzsöltem az arcom.

- Emlékszem. Mondjátok mennyi kell, és akadjatok le, oké?- mondtam. Az asztal alatt ökölbe szorítottam a kezem, hátha segít nem felüvöltenem.

- Oh, kicsilány, mi nem pénzben számolunk- vigyorodott el, de a másik lefogta a kezét.

- A partnerem úgy érti, hogy mivel nem aznap este fizetted ki az anyagot, mára már jóval drágább, amit egy magadfajta lecsúszott drogos nem tudna kifizetni- vázolta fel a problémát. Összeszorítottam a fogam, nehogy visszaszóljak.

- Nem vagyok lecsúszott drogos- sziszegtem.

- Akkor miért voltál ott valószínűleg az év legnagyobb drogos buliján?- kulcsolta össze a kezét az inges.

- Volt pár rossz hetem, és akkor mi van. Gyógyulófélben vagyok. Mond az árat és kopj le- szegeztem le. Nem tudtam visszafogni magam. Felemeltem a kezem és magamhoz hívtam a pincérnőt.

- Segíthetek valamiben?- kérdezte tőlem kedvesen, míg a két fickót alaposan végigmérte.

- Merre találom a mosdót? Megártott a fagyi- húztam el a számat.

- Arra- mutatott az egyik sarokba.

- Köszönöm- pattantam fel és futólépésben indultam el afelé. Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót, mentem be egy fülkébe és zártam be magam után. A sírás határán voltam, a szemem már könnyezett. Előkaptam a telefonom és tárcsáztam is.

- Szia, mizu?- szólt bele Luke jókedvűen. Ajtónyitódást hallottam.

- Luke annyira sajnálom- suttogtam halkan.

- Cami, mi a baj?- váltott egyből komolyabbra.

- Cicicic, vajon melyikben lehetsz cicám?- dörmögte. Sietve ugrottam fel a wc tetejére.

- Ki van ott?- kérdezte Luke.

- Csak nem segítséget hívsz?- nevetett fel.

- Cami, hol a francban vagy?!- kérdezte már idegesen.

- F..f..fagyizó- suttogtam még utoljára és betörte az ajtót.

- Add csak ide- kapta ki a kezemből a készüléket. A földre dobta és izomból beletaposott.

- Na már most. Plussz pénzt számolnék fel neked a menekülésért, de mivel elég jó nő vagy, legyen, két alkalom elég lesz.

- Mindkettőnkel- tűnt fel mögötte a másik. A lábam felé nyúlt, mire én az arca felé rúgtam. El is találhattam, mivel üvöltve kapott az orrához.

- Te utolsó kis ringyó- lefagyott az arcáról a vigyor. Megragadta a karom, magához rántott és fél kézzel tépte le rólam az ingem.

- Kérlek ne- könyörögtem. Patakokban folyt a könnyem az arcomról.

- Szeretem amikor sírnak- nézett hátra a haverjára, az meg csak vállat vont.

- Csak siess már- türelmetlenkedett. A nadrágom felé nyúlt volna, de akkor eszembe jutott valami. A táskámhoz nyúltam és amilyen erősen tudtam a lába közé lendítettem. Amíg ő fájdalmas képpel nyúlt oda, kinyitottam a táskát és elővettem belőle egy elemlámpának álcázott sokkolót.

- Ne gyere közelebb- irányítottam az inges felé, mivel a másik mögé kúszott fájdalmában.

- Mit akarsz vele tenni? Levilágítassz?- viccelődött. Bekapcsoltam és megnyomtam a gombot, amitől reccsenésszerű hang jött ki belőle.

- Ez nem lámpa te barom- fenyegetőztem.

- Nézd meg, most meg ellenkezik. Csinálj vele valamit- csapott a homlokára. A tetkós megint felállt és felém iramodott. Ijedten irányítottam felé és nyomtam meg a gombot. A vállánál találtam el, amitől rángatózva esett a földre. Elismerően nézett rám a másik.

- Ez szép és jó- bólogatott. Lassan felém közeledett. Magabiztosan tartottam felé. Nem lehet nehezebb vele megcsinálni mint a másikkal- De úgysem fog sikerülni- vigyorodott el és felém kapott. Mielőtt hozzáérintettem volna, elkapta a csuklómat, hátrahajtotta, amitől kiesett a kezemből az egyetlen eszköz, ami megakadályozta volna. Teli torokból kezdtem sikítani, de befogta a számat. A másik kezével a földre taszított. Kapálóztam, rúgtam, de erősebb volt mint amilyennek látszott. Az ujját a nadrágomba akasztotta. Összeszorítottam a szemem. Nem, nem, ez csak egy álom. Még mindig a cucchatása alatt vagyok és Luke ágyában fekszek. Luke...

- Ereszd el te rohadt szemét- hallottam egy ismerős hangot. Ütés hangot hallottam és egy üvöltést. A szorítás eresztett és elengedett. Sietve húztam fel a lábam magam elé és temettem a térdembe az arcom és csak zokogtam. Fél perc nyögés, ütés és kiabálás után csönd lett. Teljes testemben remegtem. Nem mertem felnézni. Mi van ha...

- Cami?- hallottam Luke hangját. Kétségbeesetten néztem fel.

- Jól vagy?- kérdeztem egyből. Pár zúzódáson és felszakadt ajkon kívül semmi durvát nem láttam.

- Ho..hogy én? Úristen, veled mi van- hüledezett. Sietve vette le a pulcsiját és adta rám. Ahogy átemelte a vállamon én gondolkozás nélkül bújtam hozzá. A hátamra terítette és szorosan magához ölelt. Ismét kitört belőlem a sírás, már inkább a megkönnyebbüléstől.

- Istenem... Luke..- mondtam nehezen és még inkább hozzábújtam.

- Nem...nem lesz semmi baj- simogatta a hátam. Nyomott egy puszit az hajamba, amitől kissé lenyugodtam. Hirtelen a térdemhez nyúlt és felemelt. A karjában vitt ki a kocsijához. Berakott a hátsó ülésre és becsúszott mellém. Én végig nem engedtem el. Soha nem is tudtam. Soha nem is fogom.