Reckless Life [Guns N' Roses]

23. Anything goes tonight

- Szia - fordult felém azonnal Ronnie, mire kicsit felemelve a fejem, hogy az arcára nézhessek, elfogadtam a felém nyújtott jobbját, és szokásomhoz híven jó erősen kezet ráztam vele. - Hú, erős kiscsaj vagy.

- Zoe - biccentettem egy félmosollyal, mire Ronnie visszamosolygott. Máris bírtam a fazont.

- Ron Schneider.

- Ronnie az egyik roadunk - tette hozzá Slash, miközben felkapott a fölről egyszerre két telepakolt dobozt, és hátrahagyva minket elindult a kocsim felé. Ronnie követve a példáját rögtön a hátára dobta mindkét földön heverő gitárt, pluszba még a maradék két dobozt is megragadta, aztán menet közben óvatosan felém fordult, hogy nehogy leessenek a válláról a gitárok.

- Tudod hozni azt a zsákot?

- Ja, persze - pillantottam az utolsó porban heverő holmira - egy eredetileg fekete katonai hátizsák lehetett, ami a rengeteg viszontagságtól kopott, szakadt, poros és koszos szürke színű volt. A pántjáért nyúlva a hátamra kaptam, aztán a raktár ajtaja elé léptem. A küszöbön állva még körülnéztem, aztán ahogy megakadt a szemem egy a koszban fehérlő papírdarabon, beljebb mentem. Lehajoltam érte, és megfordítottam, de teljesen üres volt. Szinte ösztönösen kezdtem kutatni a sarokban heverő szemetek között, amíg a kezembe nem akadt egy filctoll - a lapot a falhoz nyomva lendületesen firkantottam pár sort rá, aztán újra a rozsdás ajtóhoz lépkedve kiköptem a rágómat, és a segítségével felnyomtam a papírt az ajtó melletti falrészre.

Vigyorogva hátrébb léptem, és halkan felnevetve egy utolsó pillantást vetettem az álatlam firkált "itt járt a Guns N' Roses" feliratra, majd hátrahagyva a kis helyiséget bevágtam magam mögött a nyikorgó ajtót.
Gyors lépteim futásba váltottak, ahogy megláttam az út szélén parkoló, dobozokkal és zsákokkal telepakolt ócska kocsikat. Az egyik volánja mögött Ronnie ült, a kocsija platóján pedig az erősítők mellett a dobfelszerelés dobozai sorakoztak, amikről Steven lógatta le a lábait. A másik kocsi kormányát Axl szorongatta, aztán ahogy megpillantott engem, áthajolt az anyósülésen füstölő Duff előtt, és kiordított a kocsi ablakán.

- Zoe, bazdmeg, gyere már!

- Jól van, faszfej, taposs a gázba - intettem be neki felnevetve, mire Axl a fejét rázva elröhögte magát, és amíg én bepattantam a volán mögé, beletenyerelt a dudába, ezzel jelezve Ronnie-nak, hogy indulhat.

- Fogd - dobtam hátra a katonai hátizsákot Slashnek, mire a mellettem ücsörgő Izzy felröhögött. Axl előttem kikanyarodó autóját nézve szinte azonnal a gázra léptem, amint felbőgött a motor, és hihetetlen szabadságérzet kerített hatalmába, ahogy a mögöttem huhogó Slash ordibálásától kísérve belekapott a hajamba a lehúzott ablakokon át beáramló menetszél. Mintha Hollywood csak arra várna, hogy ez az idióta banda meghódítsa.

- Hú, bazdmeg, ez de jól esik - ült le Slash egy üres bokszba az előbb rendelt hatalmas korsó sörével a kezében - aminek máris felhajtotta a felét -, aztán elégedetten elterült, és hangosan böfögött egyet.

- Fú, cseszd meg, fogd már vissza a fejed - röhögtem el magam, mire a kezemben tartott üvegek összeverődtek, ezzel éles csörömpölést hallatva. Szokásom szerint bemásztam a boksz sarkába, aztán lerakosgattam minden üveget az asztalra. A Rainbowban voltunk, és éppen felvásároltuk a bár fél alkoholkészletét, csak mert Axl azt javasolta, ünnepeljük meg az új "lakhelyüket", és a sikeres szórólapozást - az utcán bulizó népek egy pillanat alatt elkapkodtak minden példányt. Ronnie-n kívül csatlakoztak hozzánk még páran, akiket eddig még nem volt szerencsém megismerni - Desi, Izzy szőke hajú barátnője, aki annak ellenére, hogy sztriptízáncos, kivételesen jó fejnek látszik, és Danny, aki szintén valami road-féleség volt, de ritka perverznek és balhésnak tűnt már az első pillanatban. Slash elvileg hívta még Marcot és valami Chris gyereket is, így a már akkor kilencfős társaságunk még közel sem volt teljes.