Reckless Life [Guns N' Roses]

2. The Roxy

1985. augusztus 31. du. 1:51, West Hollywood

Kopogásra ébredtem. Kómásan felemeltem a fejem, és körülnéztem. Úgy néz ki, Duff mellkasán aludtam. Basszus. Slash feje a lábamon. Izzy a földön feküdt, és még mindig egy üres vodkás üveg volt a kezében.

Még egyszer kopogtak, most már erősebben. Rajtam kívül ez senkit nem zavart, a többiek ugyanúgy mozdulatlanul feküdtek. Óvatosan felültem, és kihúztam a lábam Slash feje alól, mire ő mocorogni kezdett, de nem ébredt fel.
Amilyen halkan csak tudtam, felálltam az ágyról, és rémülten vettem észre, hogy eltűnt a nadrágom. Nagyon reméltem, hogy semmi olyasmi nem történt, amire esetleg nem emlékezhetek, de a jelek azt mutatták, hogy csak szimplán eldobtam valahová. A farmerdzsekim alatt lévő bő pólómat lejjebb húztam, hogy takarjon is valamit, de nem sokat javított a helyzeten.

Valaki halkan szitkozódott egyet az ajtó túlsó oldalán, és kopogásról dörömbölésre váltott. Nem tudtam, hogy kinyissam-e neki az ajtót, vagy ne. Elvégre nem az én lakásom. Ráadásul enyhén furcsán venné ki magát, ha az a valaki így látna meg engem, három ájult srác társaságában.

- Valaki nyissa már ki azt a kurva ajtót - morogta Izzy csukott szemmel, de felállni nem szándékozott.

- Nyitom - néztem körül a gatyámat keresve, de sehol sem láttam. Már csak azt reméltem, hogy nem az utcán vettem le, és dobtam el.

Gyors léptekkel az ajtóhoz mentem, és kicsit homályos látással megpróbáltam valahogy elfordítani a kulcsot a zárban. Ezzel szenvedtem egy-két percet, de végül sikerült, és lendületesen kitártam az ajtót.

Egy vörös hajú, fiatal srác állt előtte, kissé másnapos fejjel és tupírozott hajjal. Fekete bőrgatyája láttán felszaladt a szemöldököm, amire csak egy goromba tekintettel válaszolt. Épp egy cigit nyomott el a folyosó padlóján, és durván idegesnek tűnt.

- Te meg ki a franc vagy? - kérdezte kedvesen, amikor megpillantott az ajtóban, majd szerintem akaratlanul is végignézett rajtam. Ja igen, nem volt rajtam nadrág. Kellemes érzés másnaposan társalogni egy idegennel, aki közben úgy sasol, mint egy lotyót.

- Zoe - vágtam rá hozzá hasonlóan gorombán, mire felkapta a fejét. Félmosolyra húzta a száját hangsúlyom hallatán, aztán megtámaszkodott az ajtófélfán.

- Axl - nyújtotta a kezét, én meg erőteljesen kezet ráztam vele.

- Hogy megelőzzem a további faszságokat: nem, nem vagyok ribanc, sem táncos, nem vagyok helyi, és baszottul másnapos vagyok - közöltem félhangosan, aztán félreálltam az ajtóból, hogy Axl is beljebb tudjon lépni. Megrökönyödve állt ott egy pillanatig, aztán elröhögte magát, és becsörtetett a nagyszobába. Nem lepte meg túlságosan az előbbi közlendőm, csak körülnézett, aztán újra megállapodott rajtam a tekintete.

- Látom, durva este volt - jött közelebb, és az arcom felé nyúlt. Először enyhén meglepődtem, aztán eszembe jutott, hogy egy telefonszám van az arcomra firkálva.

- Aha - ásítottam el magam, és úgy éreztem, mindjárt visszaájulok az ágyba. - Bocs.

- Megértem, hiszen még csak délután kettő van - vigyorodott el, aztán átlépte Izzyt, és az ablakhoz sétált. Furcsán megnyugtató, mély hangja volt, amitől még erősebb lett a kisugárzása. Igazi eszelősnek tűnt.

- Mi van? - értetlenkedtem, aztán Axl széthúzta a függönyöket, és megértettem. Úgy hasított bele a délutáni fény a szemembe, hogy majd' átégette a retinámat.

- Bazdmeg - kapott a szeméhez Slash, aki szerencsésen az ablak felé fordulva aludt, így hozzá jutott el elsőként a fény. - Kapcsold már le!