Reckless Life [Guns N' Roses]

4. He lost his mind today

1985. szeptember 1. de. 11:42, Clark Street, West Hollywood

Pár óra alvás után felébredtem. Nem voltam hajlandó kinyitni a szemem, de így is érzékeltem az ablakon át beszűrődő fény mennyiségét, ami alapján már jócskán elkezdődött a reggel.

Tegnap elaludtam, miközben a srácok még randalíroztak. Annyira emlékszem, hogy Axl rágyújtott a kanapén ücsörögve, és maga elé dumált valamit. Duff rám dobta a dzsekijét, miután bejött az erkélyről, Izzy meg kaját keresett. Slash már előttem beájult, Steven pedig úgy döntött, körbevezeti magát a lakásomban, és folyamatosan beszélt. Aztán elaludtam.

Tudtam, hogy muszáj lenne felkelnem, de nem vitt rá a lélek. Nem volt kedvem az üvegekkel és csikkekkel teledobált lakás látványához, sem a rendrakáshoz - márpedig nem várhatom Mike-ot ilyen szemét körülmények között.

Felpattant a szemem. Magamban káromkodtam pár sort a feledékenységem miatt, aztán a homlokomhoz kaptam a kezem. Mike ma érkezik. Azt mondta, reggel.

Mindjárt ideér, én meg nem vagyok éppen példamutató állapotban. Még enyhén a tegnapi piaadag hatása alatt, öt sráccal együtt fekszem a szobában. A földön.

- Mi a... - motyogtam magam elé, és feltápászkodtam. A földön hevertem, még Duff dzsekijével voltam betakarva. Ledobtam magamról a kabátot, aztán miután kitisztult a kép, körülnéztem.

Hatalmas volt a rendetlenség, a párnák a földön, vagy a szekrény tetején hevertek, cipők voltak szétdobálva mindenfelé, és ha jól láttam, egy doboz Marlboro is kiszóródott a padlóra. Axl félig lecsúszva a kanapéról aludt, Izzy az ágyon feküdt keresztbe, Slash pedig pontosan olyan helyzetben volt, ahogy hajnalban kidőlt. Duffot alig vettem észre, mert az ágy túloldalán, a földön terült ki, és egy üres üveget tartott a kezében. Stevent viszont sehol sem láttam - aztán elkapott egy erős sejtés, hogy hol találom őt. Átlépve pár üres üvegeget benyitottam a fürdőszobába, és félrerántottam a kád mellett lógó függyönyt.

- Mi van? - kezdett mocorogni Steven, és átfordult a másik oldalára.

- A kádamban alszol - közöltem mellékesen, és elnevettem magam.

- Aha - motyogta Steve.

- Nem akarsz felkelni?

- Nem, jó itt - Nem vette a célzást.

- Oké, szép álmokat - húztam vissza a függönyt, és magára hagyva őt kimentem a szobába.

Axl közben felébredt, és egy cigivel a szájában próbált magához térni. A haja kócosan meredt az ég felé, az arcáról sütött a másnaposság, a tekintetével pedig gyilkolni tudott volna.

- Hé - biccentettem felé, és óvatosan leültem mellé a kanapéra.

- Cigit?

- Kösz - vettem ki egy szálat a felém nyújtott dobozból, és hagytam, hogy Axl meggyújtsa.

- Steven a kádban? - kérdezte egyszerűen.

- Aha - röhögtem el magam, mire Axl elmosolyodott.

Pár percig csak csendben fújtuk a füstöt egymás mellett, aztán Axl megtörte a csendet.

- Kösz, hogy pecózhatunk nálad - fordult felém.

- Nincs mit - mondtam, és mosolyogva végignéztem a srácokon. Aztán megint eszembe jutott az öcsém, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan penderítsem ki barátságosan a fiúkat a kéróból, mielőtt Mike ideér. Nem nagyon akartam őket elzavarni, elvégre én hívtam őket ide.