& [Átírás alatt, befejezetlen]

Január 21. szerda

Petra

Reggel természetesen elaludtam, mert "csak" spanyolból, angolból meg föciből írtunk/feleltünk :(. Mivel nem ment a villamos, gyalog mentem, de mivel elaludtam, negyed kilenckor indultam el :/. Anya már nem volt otthon & apáék meg egyáltalán nem értek rá, mert nagy volt a forgalom :) :/. Háromnegyed kilenckor értem be; siettem, de nagyon fura volt az üres folyosókon egyedül lépkedni. Fizikával kezdtünk, kopogtam a termünk ajtaján, aztán a szokásos séma: „Elnézést a késésért, tanárnő! Csak elaludtam." Már vártam a többiek ú-zását, de síri csend volt. Mikor a második pad mellett mentem el, vettem észre, hogy ez nem a mi osztályunk :O. Balogh volt bent, egy tizenkettedikes osztállyal.

- Bányai, kisasszony! Attól tartok, eltévedt.

- Elnézést, tanár úr! - fordultam meg & elindultam kifelé. Már az ajtónál voltam, amikor még utánam szólt.

- Tudja, milyen órája lesz? - Bólintottam.

- Fizika, elnézést! Viszlát! - feleltem & gyorsan kimentem. Éreztem, hogy totál vörös az arcom, nagyon gáz voltam :S :(. Tehát elindultam a fizika előadóba, de közben Ubival találkoztam :/.

- Mi van, Petrácska? Lógunk?

- Elkéstem - válaszoltam, nem túl kedvesen :P, ő meg kinevetett.

- Azt látom. Puszilom Liát! - Bólintottam, majd mikor már elment, jöttem rá, hogy nem tudom, ki az a Lia :O. Kicsit fáradt voltam :(. Tehát csupán húsz perces késéssel estem be, végre az osztályhoz :P. Mikor beléptem, megint csent fogadott & már megijedtem, hogy megint rossz terembe mentem, de Némethné állt a táblánál, tehát megnyugodtam :).

- Elnézést, a késésért!

- Ez bizony húsz perc volt! - nézett az órára a tanárnő.

- Tanárnő, írjon be csak tízet! - kiabált be Artúr :P.

- Ne is írja be neki! - kontrázott rá Beni :D. Azt hiszem ez a hálája annak, hogy tanácsot adtam nekik tegnap :P. Közben elindultam a helyemre, már fájt a vállam a táskától :/.

- Tizenöt perc! - szólt végül Némethné.

- De tanárnő! Petra a legokosabb! - kiáltotta be Kori :). Az örök megmentő :').

- Rendben, legyen tíz perc! De nincs több alku! - nézett ránk szigorúan :D. Én meg megköszöntem a srácoknak a közreműködést :). Cilu megölelt, mikor végre rá figyeltem :P.

- Hol voltál?

- Elaludtam.

- Nem tudott behozni senki?

- Nem, de sikeresen leégettem magam a tizenkettedikesek előtt...

- Mi?! Hogy?

- Cili, Petra! Ha már késel, kérlek figyelj rám az óra hátralevő részében! Rossz kistigris! - tette még hozzá tanárnő :D.

- Elnézést! - mondtam, majd visszafordultam Ciluhoz. - Elmesélem szünetben!

Némethné a táblánál magyarázott, de nem igazán tudtam rá figyelni, mert még Cilu füzetét másoltam. & utána jutott eszembe Ubi üdvözlése.

- Tudod, ki az a Lia? - kérdeztem tőle & elpirult kicsit.

- Mert?

- Ubi puszilja őt.

- Komoly?

- Igen, miért? Ki az? - kérdeztem, nem ment elsőre összerakni a dolgokat :P.

- Hát, én - vigyorodott el szégyenlősen :).