Elátkozva [BEFEJEZETT]

Tizennegyedik

A szememet szorosan lehunytam, miközben megtámaszkodtam. Éreztem, ahogyan a vér végigfolyik a nyakamon, ettől pedig csak egyre rosszabbul lettem.

Óvatosan a szekrénynek dőltem, majd leültem a földre. Az arcomat a tenyereimbe temettem és pár másodpercig csak egy helyben ültem, mozgás nélkül, míg el nem állt az émelygés.

Kínzóan hosszú percek múlva egy fokkal már jobban éreztem magam, így elemeltem a kezeimet az arcom elől. Döbbenten néztem a tenyeremet és az ujjaimat, amelyek a vér vörös színe mellett valami még szürkére is színezte a bőrömet. Hatalmas erőlködések árán sikerült felállnom, majd lassú léptekkel a szobában lévő tükörhöz lépkedtem.

Az elém táruló látványtól még jobban ledöbbentem. A nyakamon továbbra is széles csíkokban folyt végig a vér, közben pedig a szám sarkánál, és az orromnál is ugyanaz a szürke anyag színezte be a bőröm. Miközben a szám sarkától az anyag végigfolyt a nyakamig a számban keserű ízt éreztem.

Közelebb léptem a tükörhöz, majd jobban megszemléltem magam. Mikor a szürke anyag egy pillanatra megcsillant rögtön tudtam, hogy mi az az anyag, ami belőlem szivárog jelenleg.

Higany.

A pólóm anyagát a kezembe húztam, majd letöröltem vele az arcomról a higanyt. Amint ezzel végeztem a nyakamon lévő seb körül is letöröltem a vért, mivel már szerencsére elállt a vérzés, de még így is szédültem, és a végtagjaim remegtek.

Vettem néhány mély levegőt, amikor az ajtón kívülről recsegést hallottam. A tükör előtt álltam mozdulatlanul mikor kinyitódott az ajtó. Kale először meglepett, majd döbbentséggel és aggodalommal az arcán felém rohant.

– Mi a szar történt Em?! – kérdezte aggódva.

– Nem... nem tudom – mondtam halkan. – Amikor a kezembe vettem az egyik lapot a szekrényből, akkor hirtelen egy éles szúrást éreztem a nyakamon és rosszul lettem.

– Bassza meg – sziszegte ingerülten Kale, majd a szám széléről letörölte a higanyt. – Ez... – motyogta Kale az ujján lévő szürkés anyagot kémlelve.

– Higany – mondtam ki helyette.

– Most már duplán bassza meg – mondta halkan.

***

Csendben figyeltem, ahogy Kale idegesen mászkál előttem, közben pedig másodpercenként töröltem le magamról a higanyt, ami megállás nélkül folyt az orromból és a számból. Szerencsére, ez idő alatt már egy fokkal jobban éreztem magam, mint eredetileg.

Kale szerint valaki valamivel megmérgezett, és ez semmi jót nem jelent.

– Majd elmúlik – vontam meg a vállam, mert jelent pillanatban nem jutott más eszembe a problémával kapcsolatban.

– Emily, ez nem olyan egyszerű! – mondta Kale idegesen, majd elém sétált, és közel hajolt hozzám. Túlságosan is közel. – A véred helyett higany fog folyni az ereidben. Egyre romlik majd az állapotod, aztán már csak azt fogod észrevenni, hogy meg sem bírsz majd mozdulni. Ez nem játék – mondta halkan. Sikerült rendesen megrémítenie, az már biztos.

Még levegőt sem vettem amikor Kale az arcom felé nyúlt, majd ismét letörölte rólam a higanyt.

– Sajnálom – suttogtam. – Nem kellett volna idejöjjünk. Hülyeség volt – sóhajtottam.

Kale hirtelen átölelt. Nem bírtam visszafogni magam, így én is viszonoztam az ölelését, majd az arcomat a vállába fúrtam. Pár másodperc elég volt ahhoz, hogy sírni kezdjek. Elszúrtam mindent. A lista pedig az életemmel kezdődik.

Hogy hogyan fogom ezt helyrehozni? Nos... Fogalmam sincs. Valószínűleg pár hét, vagy csak pár nap, és bekövetkezik az amiről Kale beszélt. Aztán biztosan egyedül fogok meghalni, a saját hülyeségemből. Bele kell törődjek, más kiút úgy sincs. Kellett ez nekem?

Az igazat megvallva most úgy véltem, mint eddig még sosem. Az egészben az volt a legrosszabb, hogy előre tudtam mi fog velem történni.

– Megleszel? – kérdezte halkan.

– Akárcsak a múltkor – mosolyogtam rá, majd becsuktam a bejárati ajtónkat.

Mielőtt még a szüleim megláttak volna felrohantam a szobámba és magamra csuktam az ajtót. Rögvest a kezembe vettem a naplót, majd lapozgatni kezdtem, hátha találok valamit, ami most a segítségemre lehetne, de természetesen nem így történt.

Az utoljára teljesített próba után az összes lapon ugyanaz a két mondat állt.

Én megmondtam, hogy nézz szét, mielőtt átmész az úton. Ne hagyd, hogy a halott megharapjon.