Deathless '(Befejezett)

07.

Majd Michael a földre terült. NEM!
-Apa, ne! Miért?! Egy szörnyeteg vagy! Ő már nem zombi!-ordítottam apámra sírva és Michael mellé guggoltam, fejét az ölembe vettem.
-Kislányom..aki egyszer zombi lett soha nem lesz ember. Fogd fel.
-De apa...Ő vérzik!-néztem apámra, olyan gyűlölettel a szembe amitől egy gyilkos is megijedne.- Apa neki dobogott a szíve! -apa ledermedt arccal bámult rám.
-M-Mit mondtál?-dadogta és a tarkóját kezdte dörzsölni.
-Igen, jól hallottad. És én szeretem őt!
-Szeretsz egy kívülállót? Aki megölte az anyádat, és a barátodat?! Normális vagy?
-Nem kívülálló! És igen szeretem...azt nem emberként tette. És tudom hogy nem tette volna meg ha élt volna. De apa...hívj már egy kurva mentőt!
-Ne beszélj így!-ordította és közelebb lépett, amitől megrezzentem. De aztán elővette a mobilját. És hívott mentőt, akik pár percen belül ott is voltak és a Szerelmemet. És én most egy egykori kívül állót hívtam Szerelmemnek..de egyszerűen így van. Szeretem őt!
Ha tetszik apámnak, ha nem. Michael akkor ölte meg őket...vagyis inkább ette meg őket amikor zombi volt. De gyűlölöm ezt a szót. Mostmár ember..és ez a legfontosabb. És nem bírnám ki ha meghalna, és soha többé nem látnám.

Mivel a barátnőmnek már megvolt a jogsija, így apa kocsijával a mentő után mentünk. Nem fogom egyedül hagyni Michaelt és pont nem érdekel, hogy milyen bűntetés kapok a kocsi miatt apámtól. Leparkolt a kórháznál. Rögtön kipattantam és berohantam. A recepciónál elmondtam amit kellett, ő pedig hogy hol találom Michaelt..akinek nincs vezetékneve...majd találok neki. Michael éppen a műtőbe volt. Körülbelül 15 perce ültem ott amikor kijött egy nővér.
-Elnézést...Michael...Michael hogy van?-szólítottam meg könnyes szemmel.
-Sajnálom Hölgyem...nem sok esélyt látok arra hogy felépül. A szíve mellé talált a golyó. Sajnálom, mindent megtesznek az orvosok. -bólintottam egyet, aztán a földre csúsztam a fal mellett és sírni kezdtem. Sírni?! Inkább bőgni. Értem én, hogy igazat kell mondaniuk...de az igazság fáj.