Deathless '(Befejezett)

05.

'Michael szemszöge'

Amint elment nem tudtam mi tévő legyek. Visszamentem a repülőbe, de nem tudtam mit kezdjek magammal. Ha a többiek megtudják hogy nem vagyok zombi, élve felfalnak. A szó szoros értelmében. Tuti kicsinálnának, és nem találkozhatnék soha többé vele. Mert meghalnék..vagyis csak vissza változnék, de akkor sem láthatnám többé. Nem érezhetném az ölelését, sem az illatát..már most is hiányzik, pedig pár órája hagyott itt. És nem hinném hogy az éjszaka közepén örülne ha beállítanék az apja házába, mint egy zombi, aki emberi tulajdonságokkal rendelkezik. Inkább ember, aki olyan mint egy zombi. 

Jó lenne ha tudnék aludni éjszaka, de féltem őt, bár otthon van. Meg kell bizonyosodnom róla hogy jól van. Elindultam ember földre, és amikor a kerítéshez értem megtorpantam. Hogy tudnék én emberien viselkedni? Hogy sétálnak az emberek? Próbálkoztam olyasfajta lépkedéssel mint Ők..hát nem volt a legjobb, de megteszi. Átmentem a kerítésen, szerencsére senki nem vett észre. Ezért folytattam az utam a házukhoz. Próbáltam valamennyire lemosni magamról a koszt és a vért. Hát sikerült, mivel senki nem szaladt el mikor meglátott.

Még jó hogy emlékeztem arra hogy hol lakik. De ez a ház kétes érzéseket idéz fel bennem, itt öltem meg az anyukáját,ami szörnyű, de itt találkoztam vele először, ami az egyik legjobb dolog az "életemben". 

Körbe jártam a házat, valami nyomot keresve hogy hol tartózkodhat ebben a palotában, Ő. Igazából, nem volt nehéz, mivel kint ült az erkélyén. Olyan gyönyörű, amikor a holdfény megvilágítja az arcát. Mindig gyönyörű.  Úgy érzem tényleg szeretem, hiszen..miatta lettem újra ember. Miatta dobog újra a szívem, és miatta kockáztatom az életem...itt emberföldön. 

-A..Aisa! -mondtam ki hangosabban a nevét, mire ijedten lenézett.

-Jézusom, Michael?! Te mit keresel itt? -ezt vegyem egy lecseszésnek, hogy eljöttem életem szerelméhez? - Állj meg ott, maradj ott. Lemegyek. -sóhajtotta majd eltűnt az ajtóban, és pár másodperc múlva már mögöttem volt, egy hatalmas nyitott ajtóban. És a kezével mutatta hogy menjek be, hát miért ne tenném?! Rögtön bementem a házba, ahol Aisa és egy szélesen vigyorgó lány állt. Istenem...