Deathless '(Befejezett)

01.

A nyakamhoz hajolt és megszagolta, aztán levonszolt anyám holttestéhez és anyám vérével bekent engem. Nem értem miért csinálja ezt, de kicsit rémisztő.  Kimentem vele a házból, morgott valamit úgy mintha kommunikálni akarna, de semmit nem értettem.  Mutogatott valamit, amiből csak annyit tudtam értelmezni hogy morogjak. Hát megtettem, és morogtam valamit. A többi zombi tudomást sem vett rólam, pedig megérzik, vagyis megérezték ha ember van ott. Átmentünk a kerítésen túlra, még sosem voltam itt. Elég rémisztő hely. Egy lezuhant repülőbe vezetett, ahol még több élőhalott volt. Egy fülkébe vezetett és mutatta hogy tépkedjem szét a ruháim, nehéz megérteni, de sikerül. Megtettem amit kért.

- Mrr...-magára mutogatott, és próbált bemutatkozni. De nem annyira sikerült. Addig próbálkozott míg megértettem, hogy Michael a neve.

- Aisa...-mutattam magamra mosolyogva. Elmosolyodott, és mordult egyet aztán ott hagyott.
Igazából, ha átgondolom ez a zombi megmentette az életem. Ha nem ő jön be a szobába már halott vagyok. De ő megvédett, és segít életben maradni.

'Michael szemszöge'

Ez a lány nagyon emlékeztetett valakire. Amikor megláttam őt a sarokban kuporogni és sírni. Rengeteg emlék átfutott az agyamon vele kapcsolatban. Úgy éreztem meg kell mentenem, nem hagyhatom hogy bárki megölje őt...SOHA. Nagy hibát követtem el hogy ide hoztam, de talán segít újra normális lenni. És az is hiba volt hogy megöltem az anyját. Az anyja vérére azért volt szükség hogy zombinak látszódjon, és a szakadt ruhákra is. Ott hagytam egyedül, az ÉN fülkémben, ahova senki nem mehet be, és remélem nem is mennek be. Nem bírnám ha baja esne. Körbe néztem a repülőn kívül aztán visszamentem hozzá. Ott ült,ugyanúgy ahogy ott hagytam. Még mindig látszott rajta hogy nem a mi fajtánkból való. Oda mentem hozzá és bepiszkoltam a ruháját, aztán csináltam még rá szakadásokat. Haza kell juttatnom, már a városuk zombi mentes. És Ő itt nincs biztonságban, minden erőmet összeszedtem és próbáltam emberien beszélni. Gyerünk, menni fog, csak valami emberit.

-Én hazavinni Aisa. -furán rám nézett és felállt. Sokkal kisebb volt mint én. Bólintott. Kimentem vele a repülőből, túlságosan tökéletesen járt.- Aisa, járni zombi. -megy ez a beszéd dolog, elég jól, mert megértett. Úgy járt ahogy én, ami elég viccesen nézett ki az Ő előadásában.

 A kerítéshez érve mutattam neki hogy mehet. Kicsit megremegett ahogy meglöktem hogy induljon. Aztán rám nézett és elmosolyodott.

-Köszönöm..-szólalt meg halkan aztán elindult még egyszer rám nézett majd elszaladt, és eltűnt a sötét éjszakában.