Deathless '(Befejezett)

06.

Hála istennek, apa még nem ért haza, ezért nyugodtan kipofozhattuk és kifaggathattuk Mr. Élőhalottat. Elküldtük fürdeni, aztán sminkkel próbáltuk meg eltüntetni a hegeket, és más sérüléseket. Több kevesebb sikerrel. Másfél óra múlva, már egy modellnek is elmehetett volna.Csak valami normális ruha kellett és beszéd képesség. Az öltözéket könnyebnek bizonyult beszerezni, egy mérete van a volt barátommal, akit ugye megölt. 

Miért kötődök hozzá, mikor megölte az anyámat és a páromat? Bár, a párom nem szeretett. Azért volt velem, hogy apám fényezze őt. Ami sikerült is neki. Apám jobban sajnálta hogy Ő meghalt, mintha én meghalnék. És ha megtudja hogy egy élőhalottba vagyok szerelmes...engem is előhalottá tesz. De, Michael, nem is igazi zombi. Mivel, egy olyannak nincsenek érzései, és Ő az életét kockáztatta miattam, szóval szeret..vagy valami olyasmi.

Amíg én elgondolkoztam, Melanie már nagyjából megtanította beszélni. Most már kimehetünk az utcára. Felkaptam magamra valamit, majd ameddig Mel nem látott megöleltem gyorsan.

-Mégis hogy képzelted hogy egyedül eljössz ide? Mármint nem hozzám..hanem az emberek közé.

-Én..úgy érzem hogy e-e-ember vagyok. Vannak é-é-é-érzéseim...irántad. 

-Ezt nem lehet így tudni...de én is így... -ekkor apám bejött az ajtón. Basszus. - Michael, menj fel a szobába és mássz ki az erkélyen..kérlek. Mindjárt megyek én is...-bólogatott majd felment.

-Szia Aisa! -éreztem apa erős dohány és whiskey illatát.. gyűlöltem ezt az illatot.

-Szia apu.. -mosolyogva ránéztem és átöleltem, Ő pedig viszonozta.- Csináltunk vacsorát, de mi már ettünk..úgyhogy elmegyünk egy kicsit sétálgatni, jó?!

-Rendben Kincsem, de vigyázzatok magatokra. -mosolygott, én pedig kihúztam Melaniet az ajtón. És Michaelhez mentem.

-Minden oké? -mosolyogtam rá.

-Igen! -mosolyodott el, fura, de cuki.

Megmutattunk neki pár helyet. Egészen emberien viselkedett, senki nem vette észre hogy csak félig közénk való. Jó volt hallani a nevetését, és összebarátkozott a legjobb barátnőmmel, ami szintén jó jel. Az előző barátaim közül egyik sem férkőzött be Mel szívébe, és Mel sem a fiúkéba. De most máshogy van..aminek örülök. Éjfél körül értünk haza, Michael nem aludhat nálunk, apa még a végén kiszagolná, vagy nem tudom. Melanie már elköszönt tőle, és bement a házba.

-Na, hogy tetszik a város Zombim?! -kuncogtam fel halkan, ű pedig elmosolyodott.

-Itt szívesebben élnék, mint zombifalván.. és a beszédem is sokkal jobb..-nevette el magát, boldoggá tesz a nevetése.

Ekkor felkapcsolódott a teraszon a villany és apa egy pisztollyal állt ott amit Michael felé tartott.

-Apa, ne! -kiáltottam, majd eldurrant a pisztoly, és Michael a földre terült. NEM!