Kényszer (L.T.)

5.rész

Louis szemszövege
Nem aludtam még ilyen jól sosem. Mikor felébredtem Mia már nem volt a karjaimban. A gardróbjába pakolt a bőröndjébe odamentem hozzá és hátulról átöleltem valószínűleg meg megijedt mert felsikított
- Louis ne ijesztgess - mondta játékosan mérgesen az ujjával is meg fenyegetett
-Bocsánat hercegnő nem akartam megijeszteni de nem tehetek róla hogy ilyen szexin áll kendnek a ruhám
- o h uram tudja nagyon kényelmes és igen kellemes illata van de egyet nem tudok hogy került rám a ruhája
-Tudja hercegnő az történt hogy kádban az ölemben elaludt és nem volt szívem felkelteni olyan édesen aludt így nem volt szívem felkelteni de esküszöm nem kukkoltam.
- Kár hogy nem keltett fel pedig olyan jól el lehettünk volna az ágyban -mondta ártatlan szemekkel ez annyira felizgatott hogy neki estem méz édes ajkainak csak úgy faltam rózsaszín duzzadt ajkai a hosszúra elnyúlt csók csata után segítettem neki összepakolni a bőröndjébe
-Na akkor készen vagyunk. Mikor indul a repülő?- nézett rám egy kicsit szomorú szemekkel nagyon
- Sajnálom tényleg nem akartam most visszamenni igazából nem csak egy hetet maradtunk volna hanem az esküvőig és csak akkor mentünk volna el a sajnálom -néztem rá bűnbánó szemekkel -Ugyan már nem a te hibád és legalább könnyebben el tudok innen menni- mondta és bele ült az ölembe és hozzám bújt
-De akkor most mikor indul ?
-Még van egy óránk itt addig csinálhatunk valamit -mondtam perverzen
-Sajnálom de még van egy kis elintézni valóm -mondta majd megcsókolt és elment itt hagyott egyedül a gondolataimmal

Mia szemszöge:
Nem akartam elmenni nem akartam itt hagyni az eddigi életem de legfőként anya sírját nem akarom itt hagyni és az se biztos hogy halála napján vissza tudok jönni így most megyek ki hozzá gyorsan elmentem virágboltba és vettem nagy csokor liliomot ez volt a kedvenc virága visszamentem a kastélyba és elmentem a kastély mögötti erdőbe ott a közepén volt egy tisztás kis patakkal ami egy kis tóba végződött itt temettük el anyát. Oda mentem a sírjához majd leültem mellé
-Sajnálom hogy nem lehetek itt a halálod évfordulóján de meg kell értened szüksége van rám -ezt a végét már sírva mondtam nem tudom hogy meddig voltam ott de egy idő után vissza mentem
-Mia azt hittem nem is jössz vissza gyere mennünk kell-mondta Louis
-Rendben a csomagok?-kérdeztem
-Már feladtam gyere.-és felmentünk a repülőre. Louis leült és én leültem mellé becsatoltuk magunkat és Louis kezei közé bújva aludtam el

Louis szemszöge
Félek nagyon félek. Mi lesz ha a bátyám meg hal?? Itt az esküvő meg minden én nem lennék képes irányítani az országot. Na még itt van Mia is ez a gyönyörű lány aki a karjaim között fekszik. Nem tudom hogy csak azért kedves velem és azért játssza el azt hogy szeret mert sajnál vagy tényleg így érez. Míg ezeken gondolkoztam észre sem vettem hogy felkelt puha kezével megsimította az arcom és lány hangjával ami most tükrözte hogy most kelt fel hozzám szólt
-Min gondolkozok ennyire Manó?
-Csak azon hogy most mi lesz? Mit hoz a jövő minden rendbe lesz e meg ilyenek.-mondtam neki az igazat.
-Itt vagyok neked és együtt mindent meg oldunk és nem lesz semmi baj minden hejre fog jönni -mondta és megcsókolt. Tehát eggyüt!
-Köszönöm- mondtam neki majd kimentem a konyhába és a hűtőből vettem elő epret és pezsgőt az epreket két felé vágtam és ráraktam egy tányérra majd a tányér közepére raktam 1 ékszeres doboz . Majd vettem elő két pezsgős poharat és vissza mentem Mia felhúzott szemöldökkel kérdőn nézett rám
-Louis ez meg mi -kérdezte
-Répucim tudom nem volt rendesen lány kérés és most az elkövetkező idő is elég nehéz lesz és sűrű. És igaz már van egy gyűrűd de kérlek fogadd el ezt is tehát Mia Zora Scott leszel a feleségem?
-Louis-nézett rám könnyes szemekkel - persze hogy igen -mondta és sírva a nyakamba ugrott.-Honnan tudod a középső nevem egyedül apa tudja-kérdezte fülembe súgva
-Tudod Répuci én mindent tudok. Am az igazolványodat megnéztem és onnan tudtam. Kérdezhettek valamit??
-Persze
-Mi/aZ/ora?-kérdeztem nevetve ő csak mérgesen nézett rám.
-Na látod ezért nem mondom el senkinek és ez nem volt vicces.-mondta sértődötten.
-Jajj Répuci ne haragudj -mondtam neki és az ölembe húztam. Kezét melle előtt keresztbe rakta és úgy durcizott oda hajoltam a füléhez és belesúgtam-Na csibike ne durcizz. Tudod nagyon izgató így a külsőd. Olyan gyerekes még is izgató nagyon fel tüzelsz-majd bele haraptam a nyakába és megkerestem melyik az a pontja ami beindítja. Mikor megtaláltam azt a pontot ki szívtam neki. Ez belőle nyögéseket váltott ki.
-Kedves utasaink hamarosan leszállunk kérem üljenek le helyükre és csatolják be magukat.
-Persze ennek is most kellet mondania -morogtam mire Mia felkuncogott
-Manó ne légy mérges amúgy is mi lesz ha leszállunk és meglátják a nyakamat a lesifotósok tuti azt fogják állítani hogy terhes vagyok-kuncogott tovább talán a pezsgő megtette hatását -na Manó ne durcizz -mondta és hozzám búj-Szeretlek Manó.
-Én is Répuci.
És megkezdtük a leszállást

Szasztok babyk itt az új rész remélem tetszik ha igen ak nyomj egy vote-t vagy komizz köszi puszi👑🙈🙉🙊💙