Kényszer (L.T.)

4.rész

Louis szemszöge:
Mikor vissza értem Miáék palotájába a nappaliba Mia apjával találkoztam. Sajnálkozva nézett rám
-Szervusz fiam-mondta halkabban a szokásosnál
-Szia
-Figyelj már holnap Ír országba
-De miért csak úgy volt hogy később megyünk. Meg Mia nincs kiakadva??- vágtam a szavába
-Mia még nem tudja de meg fogja érteni-mondta úgy mintha ez lenne a legkisebb gond mint ha Miának nem lenne érzése
-De miért mi ilyen fontos szegény még el sem tudott köszönni rendesen a barátaitól
-A testvéred és a felesége autóbalesetet szenvedtek és kómába estek. Sajnálom.
-Hogy mi nem az nem lehet ez tuti hogy csak valami rossz vicc. Ugye ugye ez csak az??
- Sajnálom de nem. Miának még nem mondtam de nem lesz semmi baj oda utaztok és fel fognak ébredni ez csak egy ideiglenes állapot.
-Nem nem ez nem lehet igaz.-és eddig bírtam kijöttek a könnyeim. Nem akartam hogy David meglássa így felmentem Mia szobájába. Szerencsétlenségemre ott feküdt az ágyon.
-Louis mi a baj??- nézett rám gyönyörű zöld szemével. Louis nyugodj meg nem láthat sírni. Erős férfi vagy. Mivel nem tudtam semmit se tenni így gyorsan befutottam a fürdőbe.

Mia szemszöge:
Ép az ágyon feküdtem és gondolkoztam hogy miért nem tudok egyszerűen megfelelni Loui nak amikor hirtelen bejött a szobába könnyes szemekkel
-Louis mi a baj??-kérdeztem egy darabig rám keresett cuki kék szemével majd elkezdett rohanni a fürdő felé. Gyorsan FELÁLLTAM és meg ragadtam a kezét
-Manó mi történt- kérdeztem de nem fordult felém
-Mit érdekel téged hagyj békén-mondta minden érzelem nélkül.
-Kérlek mond el mi a baj hátha tudok segíteni-mondtam miközbe felkarját simogattam. Hirtelen felém fordul és könnyes szemekkel elkezdett kiabálni
-Ezen senki nem tud segíteni érted?! Bármikor meghalhat! Één nem akarom nem hagyhat itt se ő se a felesége!! Nekem csak ő van senki más érted?!?!-kiabált velem más esetben tuti vissza kiabáltam volna neki de most nem tudtam. Az én szemembe is könny keletkezett.
-Kicsoda?-néztem mélyen bele a szemébe
-A-a bátyám nem halhat meg érted az nem nem lehet-mondta ezt már sírva. Tudom milyen érzés egy közeli ember elvesztése, olyan mint ha egyedül lennén sekki más itt hagyott örökre egyedül. Míg ezeken gondolkoztam magamhoz öleltem és hátát simogattam.
-Nyugodj meg Manó együtt mindent meg oldunk-mondtam és belepusziltam a nyakhajlatába.
-Köszönöm köszönöm hogy vagy nekem-mondta sírást vissza tartó hangon
- Figyelj menj és ülj bele egy forró nagy kád vízbe rendben?? Ott ki tudod szellőztetni a fejed.
-Gyere velem kérlek- elhúzódott tőlem és kiskutya szemekkel nézett rám.
-Ez szerintem nem jó ötlet -mondtam elhúzva a szám
-Kérlek tőlem lehetünk fehérneműben csak gyere velem- és egy könny kicsordult a szeméből. Itt tudtam hogy nem tudok neki nemet mondani.
-Rendben de csak is fehérneműbe!!
-Köszönöm - majd belenézett mélyen a szemembe majd a számra és ismételten a szemembe. Én egy apró bólintottam. Ajkai közeledtek az enyémekhez majd óvatosan egymáshoz értek. Lágyan csókolt. Felső ajkamat végignyalta bejutást egyszerre még adtam. Nyelveink vad , tüzes táncok jártak. Keze csípőm köré fonta és magához húzott, majd az egyikkel megmarkolta a seggem. Az én kezem sem tétlenkedett nyaka köré fontam és a ballal beletúrtam a hajába ami belőle egy nyögést hozott ki. Örökké így akartam lenni édes duzzadt ajkait érezni mely pont az én ajkamhoz teremtették. De sajnos minden jónak vége egyszer levegő hiány miatt elváltunk. Homlokát az enyém nem nyomta.
-Még mindig jól csókolsz répuci.
-Répuci??-omh hát oke
-Igen mivel imádom a répát-majd elkezdett piszézni az orommal.
-Menjünk fürdeni.
-Oke.
Elkezdtem vetkőzni meg ő is. Mikor láttam hogy a boxerét le akarja húzni megállították
-Az marad-mutattam rá
-Ne már te tényleg úgy akarsz lenni??
-Igen Louis úgy szeretnék lenni
-Hát oke.
Louis beült a vízbe én pedig az ölébe kezei pedig hasamnál voltak összekulcsolva. Már vagy tíz perce ülhetünk a forró vízbe mikor jobbam magához húzott.
--Csibikém valamit nem mondtam el.-mondta megbánó hangon.
-Mit??!!
-Hát már holnap megyünk Ír országba. Tudom szar elbúcsúzni sem tudtál rendesen és megértem hogy ki akarsz de nem az én hibám még kell értened.
-Manó nyugi semmi baj ez sokkal fontosabb.-majd jobban bele bújtam mellkasába és ölelő karjaiba. Nem tudom mikor szálltunk ki a vízből mert én elaludtam.

Louis szemszöge:
Annyira hiányoztak ajkai olyan jó csókolni pont az én ajkamhoz illik és egyszerűen a mennybe repít. Annyira jól esett mikor vigasztalt. Nem hagyta hogy egyedül legyek. Talán ő is érez irántam valamit.
A kádban ültünk mikor elmondtam neki hogy már holnap utazunk. Azt hittem kifog akadni és újra egy pöcsként tekint rám de nem. Sőt még még jobban hozzám bújt. Ez a lány csupa rejtély! Már vagy 30perce ültünk a kádba mikor Mia elaludt. Annyira aranyos volt. Ajkai egy picit elváltak egymástól és szempillái elterültek a szeme alatti bőrön. Egyszerűen gyönyörű volt. Nagy nehezen kiszálltam a kádból úgy hogy ne ébredjen fel. Ráadtam az egyik pólóm és levettem a fehérneműt majd rá adtam egy száraz bugyit. (Mielőtt valaki fére értené nem leskelődtem!!!.). Én is lecseréltem a boxerem és befeküdtem mellé. Hozzám bújt nagyon ,olyan kis ártatlannak tűnt és törékenynek. Nem szeretném szeretni hisz akkor neki is baja esik mint eddig szinte te minden szerettemnek. Mint most a bátyámnak. Ezeken gondolkoztam miközben Mia álmában motyogott valamit.
-Én is szeretlek Manó.-Tehát velem álmodik és ö IS szeret. Ez megmelengette a szívemet. Eltűnt minden rossz kedv és szomorúság. Helyette rózsaszín felhő boldogság és melegség töltött el. Majd én is átléptem álom ország kapuit.

Good night babys😘💜😴