Reckless Life [Guns N' Roses]

20/2. I Wanna Be Your Dog

- Jó, a francba - törtem meg a feszült csöndet, mire Steven elvigyorodott, Duff és Slash pedig röhögve lepacsiztak. Melanie fancsali képet vágva elkapta a tekintetem.

- Biztos vagy benne?

- Persze, menjünk - biccentettem, aztán előre furakodtam a rengeteg ember között. Persze utánunk kiabáltak a legtöbben, hogy húzzunk vissza a sor végére, de mivel senki sem folyamodott erőszakhoz, zavartlanul vonultunk a Whisky bejáratáig. Meg egyébként is, Axl mindenkit meg tudott volna gyilkolni a tekintetével, így konkrétan nem volt olyan bátor jelentkező, aki kikezdett volna a társaságunkkal.

- Oké, figyelj. Te elintézed a csávót, mi addig valószínűleg belógunk - állt meg mellettem a vörös, és a hatalmas zaj mellett viszonylag halkan ismertette a tervet. Némán zsebre vágtam a kezem, és bólintottam. - Ha nem megy, csak ints, akkor jön a bé terv.

- Mi a bé terv? - vigyorodtam el, mire Axl halkan elröhögte magát, de nem válaszolt. Beletörődve a nyakamba akasztott feladatba leráztam magamról a bőrdzsekit, aztán gúnyos pillantással a mellettem ácsorgó srácok felé fordultam. - Csak értetek.

Érdeklődve nézték, ahogy kirángatom a pólómat a gatyámból, aztán egy könnyed mozdulattal felcsomózom. Konkrétan az egész hasam fedetlenné vált.

- Hééé - tört ki elsőként üdvrivalgásban Slash, mire a többiek is észleltek, és hujjogva ünnepelték, hogy feltűröm a pólóm ujját, aztán feljebb gyűröm a farmersortom szárát. Így egészen pontosan semmit nem takart a lábamból. Ennyi erővel simán bugyiban is flangálhatnék.

- Fasza - röhögtem halkan, aztán összekócoltam a hajam, és ha ez lehetséges, még feljebb húztam a csomót a pólómon. Kaptam valahonnan egy füttyöt, meg egy beszólást is, de mivel rohadtul be voltam tépve, lelassultak a reakcióim. A Whisky bejárata felől egyre nagyobb zaj hallatszott - biztosan kinyitották az ajtókat.

- Oké, mehet? - kérdezte Steve izgatottan, aztán az elmúlt percben nyolcadszorra nézett végig rajtam akaratlanul, mire fejbe billentettem. - Hé!

- Nem, várj. Mel, cseréljünk cipőt - intettem Melanie felé, mire ő bizonytalanul vihogva kibújt tűzvörös magassarkúiból, és elém rakta. Én igazi úrihölgy módjára lerúgtam a lábamról a tornacipőt, Mel pedig kelletlenül belebújt. Hülyén festett. Ahogy én is.

- Jézusom, így mekkora lotyónak nézel ki - röhögte el magát Izzy, ahogy belebújtam a tűsarkú borzalomba, mire meghatódva pillantottam felé.

- Köszönöm - biggyesztettem le a szám szélét halál komolyan, aztán lépkedtem párat Mel cipőiben. A bokámat persze majdnem sikerült eltörnöm, az utolsó pillanatban kapaszkodtam bele Duff vállába, aztán azonnal kitört belőlem a nevetés - hozzám hasonlóan Duff is a röhögőgörcs határán állt, amit egy egész spangli elszívása után nem is csodálok.

- Na, basszátok meg.

Hátrahagyva a többieket, és megpróbálva visszatartani a kitörni készülő hatalmas röhögést odabotladoztam a bejárathoz. Rengetegen tolongtak ott, annak ellenére, hogy igen kicsi hely állt rendelkezésre az ajtón való átjutásnál. Voltak, akik megpróbáltak belógni, de nem véletlenül volt odaállítva pár sötét ruhás biztonsági ember. Hiszen ez egy Mötley Crüe. A múltkori Guns koncerten egy ilyen zsernyákszerű lényt sem láttam az ajtóban. Mire képes a hírnév.

- Hé, helló - szólítottam meg a tőlem telhető legbájosabb hangnemben a jegyszedő srácot. Egy pillanatra majdnem kiestem a szerepből, és elnevettem magam a saját hangom hallatán, de gyorsan összeszedtem magam. Szerencsétlen srác pedig értetlen arckifejezéssel várta, hogy kinyögjem a mondandómat. Közben az éppen soron lévő srác idegesen toporgott, kezdett kijönni a sodrából. - Mennyi lenne egy beugró? Csak mert nem vettem előre jegyet.