Kellesz Nekem

7

3nap múlva.

Kiengedtek végre a kórházból.
A tüdőm se és a bordáim se fájnak már.
A kocsimnak annyi.
Anya és Apa szinte minden nap bejöttek hozzám miután végeztek a melóval
Emm és Paul a próbák után vagy az ebédszünetjükben jöttek be hozzám.

Most itt ülök Paul kocsijában és nézek kifele az ablakon.
Mindent megbeszéltünk ami kettőnk között van.
Hivatalosan is eggyütt vagyunk.
Nagyon boldog vagyok.
Szeretem. Egyszerüen azt a szeretetet amit iránta érzek nem lehet se leírni se szavakba önteni.
A "szeretlek" nem elég
Én orbitálisan szeretem. Fúúú....... mondom nem lehet szavakba önteni annyira szeretem.
Gondolataimból Paul hangja zökentett ki.
-Kicsim haza vigyelek vagy szeretnél jönni a próbára.
-Szeretnék menni a próbára úgyse láttam még.
Mármint a filmet láttam meg színházban is de így ahogy ők adják elő így még nem.

A suli parkolóba érve kiszálltunk a kocsiból majd kézenfogva bementünk a táncterembe.

Minden fiú aggódva jött oda és megöleltek.
Vagy egy percik ezeket a kérdéseket halottam-"úr isten Lea jól vagy- "nincs semmi bajod?- és még hozzá hasonlók.
Amikor mindenki odajött üdvözölni a hátam mögött kinyitódott az ajtó.
Hátranéztem és Ront láttam
-Na fiatalok-csapta össze a kezét-nyomás próbálni.
Majd miután elmondta a mondatát meglátott engem és odajött megölelni. Ismét megkaptam a 1999-dik kérdést, hogy jól e vagyok. Én persze csak bólogattam
-Gyere nézd meg te is a próbát.
Mondta Ron.
Paul megfogta a kezem és kivezetett az udvarra ahol egy nagy szinpad és álványok voltak.
Az álványokon lehetett mászkálni.
A színpad elött egy nagy nézőtér hejezkedett el.
Leültem az első sorba és onnan figyeltem a próbát.