Kellesz Nekem

6

Kezdtem ébredezni. A szememet bántotta a fény ami beszűrődött az ablakon. Mikor már megszokta a szemem a fényt körülnéztem a kortermemben. Tudtam hogy hol vagyok tudtam hogy miért és emlékeztem arra is amikor elhomályosult mindem. Emlékszem Paul és.Emm aggódó kisírt arcára. Miután végignéztem a kortermemen a szemem megállapodott egy férfin aki az ágyam mellett ült a térde fel volt húzva a mellkasához. A térdére rakta a két kezét. A kezén a feje és halottam ahogy szipog. Kipréseltem a számon a nevét de majdnem elbőgtem magam mert annyira fájt a tüdőm de ő ezt is meghalotta.
-Paul.-nyögtem ki. Erre ő felpattant és hozzám jött majd két kezével megfogta a fejem és megcsókolt. Egy ideig nem tudtam reagálni de vissza csókoltam. Belemosolygott a csókunkba. Majd elvállt tőlem a homlokát a homlokomnak szoritotta.
-Szeretlek Lea az első perctől fogva. De nem volt annyi vér a pucámban hogy elmondjam és amikor már el akartam mondani jött ez a baleset. Annyira rottyon vóltam. Szeretlek. -Mondta zihálva.
-Én is szeretlek. Ismét nyögdécselve tudtam beszélni mert még mindig fájt a tüdőm.
-Csak makacs vagyok és még magamnak sem mertem bevallani hogy amikor beléptünk a terembe beleszerettem a dús fekete hajadba a szemeidbe és abba az ítróan szexi és perverz mosolyodba.-a szavaimat ismét azzal a szexi mosolyal halgatta végig. Legszívesebben újra megcsókoltam volna de nem tudtam mert még a légzésnél is fájt a tüdőm.
-Mi van nem is szólsz semmit?- kérseztem majd lesütött szemekkel az ágy végét páztáztam.
-Hé nyugi-állam alá nyúlt maj arra kényszerített hogy nézzek a szemébe.
Belenézett a szemembe majd a számra és szenvedélyesen megcsókolt. Annyira vágytam már a csókjára. A csókunkat az ajtó csapódása zavarta meg. Szétrebbentünk majd az ajtóra kaptuk a tekintetünk. Emma sikítozva és ugrálva futott felém majd szorosan sőt tül szorosan szorított magához. Majd a számon mondhatni egy hangos fájdalmas nyögés jött ki. Amikor meghalotta a nyögésem gyorsan elugrott tőlem én meg összeszotított szemmel a tüdőmet fogva vergődtem jobra balra a fájdalomtól közben sírtam. Írtóra fájt a tüdőm. Kalimpáltam a kezemmel az ajtó felé hogy hívjatok már egy rohadt orvost de Emm a kis okos fejével megkérdetze.
-Menjek el.-?-mutatott a hüvejkújjával az ajtó felé. Ráztam a fejem de továbbra is mutattam az ajtó felé.
-Hívjunk orvost?-kérdezte Paul.
Ráztam a fejem hogy igen.
Pault mint a nyíl úgy száguldott ki a kortermemből azt kiabálva.
-Orvost. Orvost sürgősen.
1perc se kellett az ajtóban megjelent két nővér meg egy orvos. Mivel eddig magzatpózban feküdtem a hátamra fordítottak. Majd a doki elvette a kezeimet a bordáimról és a hátam alá nyúlva megemelt és mondta hogy vegyek mély levegőt maj hosszan fújjam ki.
Tettem amit mondott.
Valami különös oknál fogva nem fájt már a tüdőm még akkor sem amikor levegőt vettem. Teljesen rendben volt minden. Paul megfogta a kezem és rámmosolygott amit viszonoztam.!