Reckless Life [Guns N' Roses]

16. The band that wouldn't die

- Ha! - rántotta el a virágmintákkal túldíszített függönyt Steven, mire ijedten hátratántorodtam, és kis híján elcsúsztam a vizes kádban. Magyarán majdnem meghaltam, fasza.

- Te idióta! - löktem egyet rajta dühösen, mire a falnak esett, amibe aztán csalódottan belevert egyet, és félretolva az ajtóban röhögő Duffot káromkodva kisétált.

- Basszus!

- Húzás kifelé! - ugrottam ki a kádból, és erősen tartva magamon a törölközőt egy erőteljes mozdulattal kilöktem Duffot is, aztán rácsaptam az ajtót.

- Mehetünk, idióták - léptem be a szobába, mire csak perverz röhögéseket kaptam válaszul. A fogaimat csikorgatva felkaptam a bőrdzsekimet, és megmarkolva a kulcscsomót egy mérges mozdulattal felrántottam a bejárati ajtót. - Gyerünk már!

- Nyugi - nyúlt az arcom felé röhögve Steven, ahogy elsétált mellettem, mire hatalmasat vágtam a kezére a kulcsokkal.

- Hozzám ne merj érni!

- Aúú, teljesen hülye vagy? - torzult el Adler arca, aztán a kézfejét szorongatva, káromkodva kisétált a folyosóra. Vigyorogva megvártam, amíg Slash és Duff is kicsörtetnek a lakásból, aztán a még mindig ágyon fekvő Izzyhez léptem, aztán kivéve a kezéből a gitárt felé nyúltam, és karjánál fogva felrántottam. Izzy egy dühös pillantás kíséretében a többiek után baktatott, én pedig utoljára körülnéztem a szobában. Pólók és üres üvegek szerteszét a padlón, az ágy széttúrva, a tévéről a farmerdzsekim lógott szakadtan és koszosan. Hiányérzetem van. Valami nincs rendben.

Tudtam, hogy fel vagyok öltözve, mégis lepillantottam magamra. Szakadt, rövid farmer, Led Zep-póló, tornacipő, minden megvan. A homlokomat ráncolva körbejártam a szobában, és benéztem az ágy alá. A rajzmappám is és a pénzes táska is érintetlenül hevertek alatta. Akkor mi hiányzik...?

Aztán egy hirtelen gondolat hasított keresztül a fejemen - rögtön felkaptam a fejem, és az azonnal belém maró felismerés hatására összeszorítottam a szemeimet.

- Basszus - huppantam le a sarkamra, és nem hittem el, hogy ilyen hülye is lehetek. - Mike.

•

- Figyelj, tuti semmi baja - kezdte vagy századszor Duff, aztán félrelökött a vállával egy szembe jövő ártatlan járókelőt, aki egyáltalán nem tehetett róla, hogy pont útban volt a kétméteres punknak. A szememet lesütve, zsebre vágott kézzel lépkedtem tovább, amíg az elöl haladó Steven törte nekünk az utat a hétfő délutáni tömegben.

- Tudom, de... Elfelejtettem, érted? - fordultam felé, és kínomban elröhögtem magam. - Elfelejtettem az öcsémet.

- Szerintem csajnál van. Frankó kis gyerek - szólalt meg Slash is a balomon, aztán elsöpörte az arcából a hihetetlen mennyiségű haját, és az így hirtelen a szemébe világító erős napfény miatt hunyorogva pillantott felém.

- Remélem igazad van - vigyorogtam keserűen, aztán a többiekkel együtt lelassítottam a raktársor előtt. Izzy elöl csattogott egy cigivel a kezében, amit az ismerős, koszos bódékhoz érve elpöckölt és menet közben elnyomott a csizmájával.

- Hol a kulcs?

- Nálad, haver - lépett oda Slash is, mire Izzy végigtapogatta a kabát- és nadrágzsebeit. Az arcáról semmi jót nem lehetett leolvasni, úgyhogy félve összenéztem a hitetlenül felröhögő Duffal, aztán én is közelebb mentem.

- Nálam nincs.

- Ne szórakozz, ember.

- Fasza - röhögte el magát Steven, és a szemét megdörzsölve ásított egy hatalmasat.