Equalise (Teen Wolf fanfiction)

4. rész

Stiles valószínűleg azért, mert még mindig nem tudta, hogy honnan vagyok olyan ismerős, Liam pedig azért, hogy ellenőrizzen. Hál istennek ez a nap is eltelt. Végre indulhattam az állat kórházba. Mire odaértem már szinte tűkön ültem, habár a szívem mélyén tudtam, hogy úgy se tudok meg semmi újat. Szerencsére csalódnom kellett.

- Szia. Én Dr. Deaton vagyok. Miben segíthetek? – nézett rám mosolyogva egy középkorú férfi.

- Én Tia Wolfe vagyok. Azért jöttem, hogy feltegyek néhány kérdést. Már ha megengedi.

- Gyere. – kirakta a zárva táblát és intett, hogy kövessem.

- Szóval mik lennének azok a kérdések? – nézett rám kíváncsian.

- Már sok druidánál jártam, de sajnos eddig egyik sem tudott segíteni. Valamilyen egyedi faj lehetek, ugyanis még senki nem látott olyat, mint én. Az erőm napról napra egyre nagyobb és ez nagyon aggaszt. Félek, hogy nem tudok neki parancsolni és elszabadul.

- Úristen. – mondta és elszörnyedve nézett rám. – Te vagy az Equalise.

- A mi? - még soha nem hallottam ezt a szót.

- Ez egy olyan faj, ami teljesen egyedi. Csak is egy létezik belőle, a világok kezdete óta. Pontosabban azóta, hogy megszülettél. Úgy tartja a legenda, hogy az Equalise a többi természetfeletti faj irányítására született. Ő a legtisztább lélek, aki valaha élt a földön. A hatalma végtelen, nagyobb dolgokra hivatott, mint ami elképzelhető, és örökké él. Képes elvenni bármely élőlény hatalmát és életét. A hatalmad ősibb, mint gondolnád. – nézett rám csodálattal. – Evening.

- Egy pillanat. Tehát azt állítja, hogy bármire képes vagyok, és hogy soha nem fogok meghalni? – kérdeztem megrökönyödve. Azt hiszem, hogy ez nekem kicsit sok.

- Tudom, hogy nehéz elhinni, de igaz. Sokan állították már, hogy találkoztak az Equalise-vel, de úgy tűnik, hogy eddig mindenki hazudott.

- Az előbb miért mondtad azt rám, hogy Evening?

- Sokan úgy tartják a természetfeletti lények között, hogy az éjszakának nagyobb hatalma van, mint gondolnánk, ugyanis ekkor álmodunk. Az éjszaka leple alatt sok minden történik, és minden rejtve marad. Ezért gyakran Equalise helyett Eveninget mondanak. De ha baj, akkor szólíthatlak Tiának is.

- Nem, az Evening tetszik, de én most megyek. Sok mindent kell megemésztenem. Még soha nem hallottam ennyi információt magamról egyszerre. Kérlek ne szólj senkinek arról, hogy mi vagyok. Ez nagyon fontos. – néztem rá könyörgően.

Megígérte, hogy nem szól róla senkinek, én pedig elindultam haza. Ezt soha nem gondoltam volna. Tudtam, hogy sok mindenre képes vagyok, de ezek a dolgok most mégis megrémítettek. Sokkal egyszerűbb lenne feldolgozni a dolgokat, ha beszélhetnék róla valakinek, de sajnos nem lehet. Így is sok mindenkit sodortam már veszélybe. Amióta 4 évesen eljátszottam a halálom és megszöktem, egy csomó ember megpróbált már megölni. eddig nem tudtam, hogy miért, de most már kezdem érteni. Lehet, hogy nem is megölni akartak, hanem csak az erőmet. Ez megmagyarázná, hogy először miért elkábítani akartak. Ma sokkal több mindent megtudtam, mint amennyit remélni mertem volna. Mondjuk még mindig nem tudom elhinni, hogy halhatatlan vagyok. Akkor is épp ezen gondolkoztam, amikor megláttam a fényszórókat, amik ez esetben azt jelentették, hogy egy autó közeledik felém, mégpedig igen gyorsan. Mielőtt félre ugorhattam volna, valaki oldalba taszított, és így kikerültem az autó útjából. Mikor visszafordultam, hogy közelebbről megnézzem a megmentőmet, Liamat láttam vérfarkasként, majd az autóból kiszállt a teljesen döbbent Stiles. Én pedig azt tettem, amit helyesnek gondoltam abban a pillanatban. Elájultam.

Mondjuk így később visszagondolva talán nem ez volt a legjobb ötlet, ugyanis pontosan tudtam, hogy Liam vérfarkas, és megkímélhettem volna őket az ijedelemtől.

***