Minden más|| Befejezett ||

Egy felejthetetlen nap

-Bella,van egy meglepetésem számodra-állt elém Jack, fülig érő szájjal

-Meglepetés? Milyen alkalomból?- tettem csípőre a kezemet.

-Csak úgy- rántotta meg a vállát.

-És mikor tudhatom meg, hogy mi a meglepetés?

-Majd ha odaértünk- kulcsolta ujjait az enyémre és húzni kezdett.
Kb 10 percet sétáltunk, mikor bekötötte Jack a szememet.

-Jack, nem akarok senkinek sem nekimenni.

-Kinek mennél neki? Nincs itt senki sem-hallottam meg a barátom mély hangjá

-Jujj, akkor kitől kérjek segítséget, ha netán meg akarsz erőszakolni?

-Bébii... nem kell, hogy megerőszakoljalak. Önként veted a lábaim elé magad- markolt rá játékosan a fenekemre. Én megugrottam, majd félre léptem és seggre leestem- jajj de béna vagy- segített fel nevetve Jack.Lehet, hogy le kéne vennem azt a kendőt rólad mégiscsak.

-Bunkó- boxoltam nevetve a vállába.

-Legalább 2 percig bírd ki, hogy nem töröd össze magad. Kérlek.

-Ha ha ha... nagyon vicces vagy- forgattam meg a szemeimet, bár ezt ő nem láthatta.

-Itt is lennénk- bár nem láttam, de tudtam, hogy mosolyog és így nekem is kellett.

-Mutasd máár- annyira izgultam.
Jack levette rólam a szemkendőt. A hirtelen jövő fény miatt hunyorogtam. Mikor már megszoktam a világosságot teljesen elképedtem. Egy hatalmas panelház szerű építmény tetején álltunk. A meleg szellő játékosan csapkodta jobbra-balra a hajamat.

-Gyönyörű- csak ezt tudtam kipréselni magamból, miközben a korláthoz léptem és jó erősen megmarkoltam azt. Becsuktam szemeimet és élveztem a pillanatot. Jack forró érintésére nyitottam csak ki újra a szemeimet.  A hátam mögött állt és vállamra támasztotta a fejét. Megpuszilt a nyakamat, majd megkérdezte:

- Hogy tetszik?
Egy határozott mozdulattal szembofordultam vele és karomat a nyaka köré fontam...

-Miért kaptam ezt?- suttogtam

-Csak... Azért, mert szeretlek- és megcsókolt.
Mintha a levegő hirtelen 1000°C- ig nőtt volna és azt hittem, hogy a pillangó csapat most azonnal akar kirepülni a gyomromból.

-Szeretlek Jack- toltam el magamtól, hogy belenézzek gyönyörű, fekete szemeibe.

-Hey- hallottam meg egy ismerős hangot. Jack háta mögül előlépett Kira -énis szeretlek titeket- ugrott a nyakamba.

-Te meg, hogy kerülsz ide?- kérdeztem mosolygva.

- Nem rázhatsz le könnyen Bella- kacsintott egyet.

Ahogy ott, a tetőn álltam és elnéztem őket, azon gondolkoztam, hogy mivel érdemeltem én ki ezt? Szerintem senkinek sincs olyan barátnője, mint Kira. Annyira imádom őt.És Jack. Istenem. Halálosan beleszerettem. Hálás vagyok neki azért, mert el tudta velem feledtetni Danielt. De nemcsak elfeledtette, hanem túl is szárnyalta.
A gondolataimból Kira zökkentett ki.

-Nah? Mit szólsz?

- Bocsi... el ismételnéd?- nem hallottam

-Ahj. Komolyan. Figyelsz te rám egyáltalán?

-Már igen.

-Mit szólnál, ha a baba neve ha fiú lenne, akkor Eric, ha lány, akkor meg Beatris lenne?- fülig ért a szája.

-Beatris-hm- ez tetszik- ugrottam fel - Érzem, hogy lesz egy Trixink.

-Igen? Szerinted lány lesz?- simogatta a pocakját Kira.

-Nem.Én TUDOM, hogy lány lesz- komolyan. Éreztem. Mint valami 7. érzék.

-És?- kezdett bele egy hosszú csend után- hogy állnak a dolgok Jackel?

-Szerelmes vagyok belé Kira- ezt úgy mondtam, mintha egy hatalmas titkot mondanék a barátnőmnek.

A nap további része is nagyon jól telt. Lekaptam a 2 legfontosabb embert az életemben és beállítottam hátteremnek. Jack egy napszemüvegben van és éppen felnéz az égre, míg Kira valamin nagyon nevet és szőkés haját a szél az arca elé fújja. Ez lett a kedvenc képem róluk. Sosem fogom elfeljeteni ezt a napot.
Besötétedett és Kira elment.
Jack hozott egy pokrócot, majd leterítette azt a földre..

-Gyere- paskolta meg maga mellett a helyet.
Leültem, majd hozzá bújtam. Beszívtam férfias illatát, ami mindig is nagyon tetszett.
Összefontam az ujjaimat Jackével majd hátra dőltem. Élveztem a csendet és, hogy végre megálltunk és nem rohanunk annyira a világgál. Csak én és Jack, na meg persze a csillagok. A gyönyörű világító kis fényecskék.
Oly annyira tiszta volt az ég, hogy olyan volt, mintha közöttük lennék.
Azt hiszem ilyenkor szokták mondani, hogy lehozta nekem a csillagokat az égről. Én viszont nem így gondoltam.

-Köszönöm- pusziltam meg az arcát.

-Micsodát?- nézett rám kisfiús mosollyal.

-Hát, hogy egészen a csillagokig repítettél.

Sziasztok... Nos... először is elnézést szeretnék kérni, ami miatt megvárattalak titeket... egyszerűen nem jött az ichlet... másodszorra, pedig hamarosan a történet végéhez érünk... Kirának, Danielnek, Bellának és Jacknek kb 3 részt szánok még... Nem azért, mert nem szeretem őket, csupán, csak mert minden megtörtént már, amit terveztem... Lehet, hogy utálni fogtok a befejezés miatt...
Nade a lelki beszéddel még ráérünk... Nemsokára új rész *-*
Puszi: Lilla