Az a bizonyos első alkalom

6.6K 287 10
                                    

Mindketten az ágyon feküdtünk. Egyre jobban kívántuk egymást.

-Bizotsan akarod?- lihegte Daniel a fülembe 2 csók között.

-Biztosan- ilyen határozottan még semmit sem akartam.
A fiú eltávolodott tőlem, majd az éjjeli szekrényéből kivett egy kis zacsit. Óvszer.

-Erre szükségünk lesz- kacsintott, majd újra megcsókolt.

-Daniel- kapkodtam levegőért.

-Igen?

-Én még... Szóval...- nem hagyta, hogy befejezzem a mondatomat. Mutató ujját a szám elé helyezte.

-Nyugodj meg. Óvatos leszek!- mosolyodott el. Ettől valahogy tényleg elmúlt az idegességem. Bízom Danielbe.

Daniel hatalmas kezeit csípőmre vezette, majd halál lassúsággal lehúzta rólam a pólót. Tekintete fekete melltartómra tévedt, majd beleharapott alsó ajkába. Már nyúltam volna a hátamhoz azzal a szándékkal, hogy kikapcsolom a fehérneműm, mikor Daniel megfogta és elhúzta kezeimet.

-Majd én- suttogta a számra. Éreztem mentolos lehelletét.

Forró kezeivel hozzáért a gerincemhez, majd mutató ujját végig húzta azon, míg végül a melltartómnál megállt. Kikapcsolta egy kézzel, majd eldobta. Fura,  egyáltalán nem éreztem magam zavarban előtte.

-Gyönyörű vagy- érintette meg kezeivel a mellemet.

-Most én jövök- elkezdtem csókolgatni a nyakát, mire ő halkan felnyögött. Puha csókokkal hintettem be felső testét. Milyen jó, hogy nem volt amúgy a boxeren kívül semmi ruha rajta. Apró ujjaimat végighúztam izmos mellkasán és a hasán. Szemeim megakadtak V vonalán. Annyira tökéletes.
Lehúzta boxerét, majd felgörgette magára az óvszert.
Eléggé fel volt már izgulva, nem kellett előjáték.
Én voltam alul, felettem pedig ott tornyosult Daniel. Egy utolsó csókot még lehelt az ajkamra, mielőtt megkérdezte.

-Készen állsz?- nem válaszoltam, csak bólintottam egyet. A következő pillanatban éreztem magamban. Igaz fájt kissé, de élveztem. Nem kezdett el rögtön mozogni, várt pár pillanatot. Bólintottam egyet, jelezve, hogy mehet, folytathatja.
Kis lökéseket éreztem, valamint fájt és élveztem egyszerre.
Ez volt a legcsodálatosabb érzés, amit valaha éreztem. A szívem úgy dobogott, hogy attól féltem, hogy Daniel is meghallja. Lábaim remegtek. És a pillangók a gyomromba még sohasem csapkodtak ennyire erősen.

Mikor Daniel kicsit gyorsított, akaratlanul is körmeimet beleválytam a hátába. Élvezte, ahogy én is. Egyre gyorsabb volt és egyre több karom nyom maradt izmos hátán.
Lelassított. El fog élvezni. Csakhogy én is.
Át akartam venni az irányítást. Lendültem egyet, így helyet cseréltünk Daniellel. Felhúztam lüktető férfiasságára egy újabb gumit, majd ráültem a csípőjére. Belenéztem Daniel szemébe és láttam a vágyat. Szemei csak úgy csillogtak és elégedettség sugárzott belőle.
Leereszkedtem, így újra éreztem magamban őt. Elkezdtem rajta előre-hátra mozogni, majd végül fel-le emelkedtem. Tetszett ez a póz. Elégedettségemben hátra hajtottam a fejemet, mire azonnal megéreztem nyakamon Daniel forró érintését, ami szinte perzselte a bőrömet. Elkezdte szívogatni a nyakamat, miközben még mindig bennem volt. Csak ültem az ölébe ő meg csókolgatta, harapdálta, szívogatta az érzékeny területet. Egy menetet még lenyomtunk, ahol ismét a gyönyörű fiú volt felettem. Élveztem. Annyira jó volt nézni azt a vággyal teli arcot. Ahogyan elönti az öröm. Istenem. Annyira szeretem!
Fáradtan terült el mellettem az ágyon. Forró teste hozzámsimult és éreztem, hogy milyen ütembe ver a szíve.

-Tökéletes volt- suttogtam.

-Szeretlek Bella.

-Énis szeretlek Daniel- ha lehet még boldogabb lettem...

-Bárcsak együtt maradhatnánk- sóhajtottam.

-Bella. Te löksz el magadtól. Én mondtam! Nekem te kellesz!

-Jajj Daniel- néztem bele tengerkék szemeibe. Elvesztem bennük-én nem tudom neked garantálni, hogy boldog lehetsz. Mellettem. Tutod az én életem nem éppen egyszerű. A szüleimmel alig beszélek. Egy lelki roncs vagyok. Nah meg azt sem élném túl, ha elvesztenélek- vallottam be.

-De Bella. Itt vagyok- mondta kissé hangosabban.

-És ha megunsz? Ha? Akkor mi lesz? Én nem vagyok erős Daniel. Én nem bírnám ezt ki- emeltem fel énis a hangomat.

-Csak ígérj meg valamit.

-Mit?

-Nem ásol el kettőnket. Gondolkozol rajta...rajtunk - mutatott egyszer magára, majd rám.
Már annyit gondolkodtam. Istenem. És mindig ide jutok vissza. Most mit mondjak neki?

-Már megtettem.

-Akkor folytasd tovább- hallottam a hangjába, valami furcsát.

-Rendben- adtam meg magam -Nem ígérhetek semmit Daniel.

-Tudom. Már épp elég volt ez is.
Azután csak feküdtünk ott, amíg el nem nyomott az álom...

Sziasztook... Ne haragudjatok ez egy elég bénácska rész lett...
Ha lesz a továbbiakban ilyen szeretkezős rész , akkor azt nem ennyire finoman fogom leírni... Úgy gondoltam, hogy ez az első volt Bellának és, hogy ez rész legyen ilyen, elvégre nagyjából ilyen a valóságban is... Vagyis... Véleményem szerint...
Holnapután hozni fogom az új részt, és elárulom, hogy szerepelni fog benne Jackson is...
Remélem ezért a rész miatt nem hagyjátok abba az olvasást, ígérem írok majd jobbakat is... Nagyon köszönöm, hogy vagytok nekem...

Jóéjszakát mimdenkinek...
Puszi: Lilla... <3

Minden más|| Befejezett ||Where stories live. Discover now