Equalise (Teen Wolf fanfiction)

2. rész

Meglepődtem, hogy mennyit változott ez alatt a 10 év alatt. Sokkal izmosabb, helyesebb lett, de még mindig megvolt benne az a kisfiús báj.

- Jó látni, hogy felébredtél. A nevem Scott. Scott McCall. Téged hogy hívnak?

- Tia vagyok. Köszönöm, hogy nem hagytál kinn az erdőben. Nem igazán szeretem azt a helyet, nekem túl barátságtalan. – a legjobb lesz, ha ő is és a többiek is, akik követtek azt hiszik, hogy nem tudok róluk semmit, és az erdőt is nagy ívben kerülöm.

Melissa még gyorsan megvizsgált, és bekötötte az oldalamat, hogy a bordáim ne mozduljanak el. A kötés legalább eltakarta a gyors gyógyulásom bizonyítékát. Scott felajánlotta, hogy hazakísér, és sajnos nem fogadott el nemet. Az egyik barátja, Liam is jött velünk, és ha jól tudom, akkor ő is vérfarkas, mint Scott. A kunyhótól nem messze elbúcsúztam tőlük, arra hivatkozva, hogy a szüleim nem igazán szeretik, ha fiúkkal vagyok. Szerencsére nem gyanakodtak és elmentek. Mielőtt beesteledett volna, még elmentem megvenni a szükséges tankönyveket és füzeteket, ugyanis teljesen kiment a fejemből, hogy holnap suliba kell mennem. Ha elég nagy pechem lesz, akkor Scottékkal fogok egy osztályba járni. Már csak azon izgulok, hogy Stiles fel ne ismerjen. Kiskoromban sokat játszottunk együtt, bár ha a saját anyám nem ismert meg, akkor kétlem, hogy Stiles meg fog.

***

Másnap reggel szinte a Nappal keltem, és még iskola előtt elmentem egyet futni. A korombeliektől eltérően én nem igazán izgulok amiatt, hogy mit fognak hozzám szólni az osztálytársaim, ugyanis sajnos nagyobb problémáim is vannak. Hál istennek nem késtem el. Gyorsan megkerestem az igazgatóságot, ahol megkaptam az órarendemet, és azt is, hogy melyik osztályba fogok járni. Szerencsére, csak Liammal kerültem egy osztályba, ami annyira nem tragédia, ugyanis ő csak Tiaként ismer. Még jó, hogy pár napja ugyanazon a néven iratkoztam be az iskolába, mint ahogy bemutatkoztam nekik. Az órák hamar elteltek és semmi érdekes nem történt, az egyetlen, ami fura volt, az az, hogy mennyi vérfarkas jár ebbe a suliba, és csak egy alfa van. Már épp indultam volna haza, amikor összefutottam Stilessal. Pontosabban belefutottam.

- Uhh... Bocsi, nem vettelek észre. Ne haragudj. Tia vagyok, még új. – mondtam mosolyogva

- Tudom, Scott mesélt rólad. Én Stiles vagyok. Most mennem kell, de örülök, hogy összefutottunk.

Tehát megúsztam a lelepleződést, Stiles sem ismert meg. Most azért eléggé megkönnyebbültem. Hazafelé menet az erdőben még összefutottam egy vérfarkassal, de elég volt rámorognom és elment. A kunyhóba érve viszont egy ismeretlen szag csapott meg. Óvatosan beljebb mentem. A nappaliba érve viszont megdermedtem. Mégis mit keres egy fiú a kanapémon? Ráadásul egy vérfarkas!?

- Te meg ki vagy és mit csinálsz itt? Hogy jöttél be? - kicsit talán bunkó voltam, de nem szeretem a váratlan vendégeket, ugyanis általában bérgyilkosok lepnek meg.

- Isaac vagyok, téged vártalak és beengedtem magamat. Ez válasz volt a kérdéseidre?

- Igen. Miért vártál rám?

- Scott kérte, hogy nézzelek meg, ugyanis aggódott a bordáid miatt.

- Mond meg neki, hogy jól vagyok, és nem kell mellém bébi csősz. Most pedig megköszönném, ha elmennél. – azzal az ajtóra mutattam.

Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy Isaac csak azért jött, hogy távol tartson az erdőtől. Szerencsére a szuper hallásommal pontosan hallottam, hogy mit beszélget kint Scottal és Stilessal.

- Nem éreztem rajta semmilyen természetfeletti illatot. Úgy tűnik, hogy ő is immúnis, mint Lydia. Nem hiszem, hogy a harapás hatott volna. – azt hiszem, hogy ezt Isaac mondta.

- Valami akkor is nagyon fura rajta. Mintha láttam már volna. – ez biztos, hogy Stiles volt, de nem ismerhetett fel.

- Szerintem minden rendben van Stiles. Ne aggódj. Ő csak egy lány, aki épp rosszkor volt rossz helyen.

- És ha nem, Liam? Ha igazából az alfa falkából küldték, hogy elvigye Scottot? – kicsit azért megnyugtat a tudat, hogy Stiles vigyáz a testvéremre.

A többire nem voltam kíváncsi, így is ki tudtam találni, hogy miről volt szó. Meg ennyiből is le tudtam szűrni, hogy Stiles nem bízik bennem, a többiek viszont nem tartanak veszélyforrásnak. A harapás dolognak viszont nem igazán örültem, ugyanis már így is elég erős vagyok, ráadásul minden nappal egyre erősebb leszek, most meg még a harapás is növelt az erőmön. Úgy tűnik, hogy hamarosan fel kell keresnem a Beacon Hillsben élő druidát. Ha jól tudom, akkor Dr. Deatonnak hívják.

***