Reckless Life [Guns N' Roses]

4. He lost his mind today

Hirtelen felálltam, elnyomtam a cigit a kisasztalon lévő hamutálban, és az ablakhoz lépve széthúztam a függönyöket.

- Mi a szar... - nyitotta ki a szemét Duff, és hunyorogva felült.

Egy karórát vettem fel a földről, és rápillantottam a számlapjára.

- Mindjárt dél. Ez kié?

- Enyém - nyújtotta a kezét Axl, én meg belenyomtam az órát. Izzy mocorogni kezdett, de nem ébredt fel.

- Van kajád? - lépett ki a fürdőszobából Steven, és ő is hunyorogni kezdett az éles fénytől. Bement a konyhába, és elkezdett keresgélni.

- Nincs - szóltam utána, és azonnal követtem. Épp egy szekrényben kutatott, ami amúgy totál üres volt.

Kinyitottam az apró hűtőmet, és kiemeltem belőle egy dobozt.

- Illetve... Egy napos hideg pizza jó lesz? - röhögtem el magam, mire Steven kivette a kezemből a pizzás dobozt.

- Aha, köszi - mondta kómásan, és kiment a szobába. - Reggeliii!

- Mi van? - emelte fel a fejét Slash, Steven meg fejbe dobta egy szelet fagyott pizzával. - Kurva anyádat, Adler.

- Ezt meg tudod egyáltalán enni? - emeltem ki a dobozból egy szeletet. Majdnem kőkeményre volt fagyva, ráadásul nem is volt valami friss.

- Éhes vagyok, úgyhogy igen - mondta Steven, és leült az ágyra - megpróbált beleharapni a pizzába, de nem nagyon sikerült neki.

- Nekem is passzolj már le egyet - szólalt meg Izzy, anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét. Steven őt is megdobta egy szelettel, Izzy viszont nem nagyon törődött azzal, hogy fejbe lett dobva, csak felült, és félálomban enni kezdett.

- Biztos ezt akarjátok kajálni? - nevettem el magam.

- Miért, mi ez? - tápászkodott fel Slash, és félig csukott szemmel megpróbálta kitalálni, hogy mi van a kezében.

- Pizza.

Steve és Izzy nem válaszoltak, csak zabáltak tovább. Már amennyire tudtak.

- Dobj már meg eggyel - jött be az erkélyről Duff, aki időközben megejtette reggeli cigijét. Axl még kint fújta a füstöt.

Válaszul Steven vállon dobta egy pizzadarabbal, Duff meg felvette a földről, és enni kezdte. Még csak le sem fújta, vagy valami. Nem válogatnak, az már biztos.

Hagytam őket, hadd rágódjanak tovább, és inkább kimentem az erkélyre.

Axl a korláton támaszkodott, és komor arccal fújt egy füstfelhőt.

- Hé - köszöntem neki halkan, mire odakapta a fejét, és villantott egy mosolyt. Kicsit sápadtnak tűnt. - Baj van?

- Nem, miért? - kérdezte, de nem nézett rám.

- Idegesnek tűnsz.

- Lehet.

Nem volt túl bőbeszédű, úgyhogy inkább békén hagytam. Leültem a földre, a hátamat a korlátnak támasztottam, és elővettem a bőrdzsekim zsebéből egy doboz cigit.

- Adjak tüzet? - ült le mellém Axl, és meg sem várva a válaszomat a kezembe nyomta az öngyújtóját.

- Köszi.

Csendben ültünk egymás mellett, és bár Axl nem mondott semmit, látszott rajta, hogy gond van. Tegnap alaposan kiütötte magát. Lehet, hogy azért, mert tényleg valami gáz van. Még nem ismertem annyira, hogy ezt meg tudjam állapítani, és csesztetni sem akartam, úgyhogy inkább nem firtattam a dolgot.