Prológus

3.5K 139 2
                                    

Olyan jó érzés lehet visszaemlékezni a régi szép időre, a csodás múltra. Nos ez az a dolog amit én sose fogok érezni.

Még csak 17 vagyok,de már most tudom a jövőm. Egyedül elzárva a külvilágtól, megölöm magam a magánytól.

Eddig nem volt egy barátom se és úgy érzem nem is lesz. Mindenki csak levegőnek néz vagy rosszabb,piszkál.Pont ez miatt egy emberben sem bízok meg.

Amikor 10 éves voltam apám elkezdett inni és egyre erőszakosabbá vált. Végül elhagyott minket és itt maradtam a nővéremmel és az anyámmal. A válás után egész jóban lettem anyával. Mindent megosztottunk egymással,de ez elmúlt. Most már szinte úgy nézünk egymásra mint két idegen. Egyedül magamra számíthatok és Sarara a nővéremre. Lehet hogy ez ciki de a testvérem a legjobb és egyetlen barátom. Mindig segít ha szükségem van rá, és ez mostanában egyre gyakrabban előfordul. Sokszor érzem úgy, hogy összetörök és kész vége,de ő mindig tud segíteni.

Szóval nagyjából elég szar életem van, de ma olyan dolog történt amit magam sem hiszek. Lett egy barátom!!

Remember☀Hood [Befejezett]Where stories live. Discover now