𝑨𝒍𝒍 𝑰 𝑾𝒂𝒏𝒕 ☆彡 𝑪𝒍𝒊𝒇𝒇𝒐𝒓𝒅

2:12

Eltelt több, mint három hét.

Michael annyira kerül, hogy még a közös munkahelyünkön is felmondott. Nem is keresett azóta, de én sem őt.

Suli után a szokásosat csináltam.

Néztem valami csöpögős filmet és mekis sültkrumplit zabáltam fagyival vagy nutellával. A szüleim azóta sem állnak velem szóba. Sőt, Brittany sem. Viszont vígasztal a tudat hogy itt van nekem Joey és Cat na meg Calum.

Apropó...

-Jaj ne, már megint? - kérdezte Cat mikor belépett az ajtón.

-Hagyj.

Lehuppant mellém.

-Édesem, kiderült hogy nem Michael Serena gyerekének az apja. Hanem Luke.

Döbbenten néztem rá.

-Ari.. Itt vagy? - kérdezte miközben csettintgetni kezdett arcom előtt.

-Nekem.. Nekem mennem kell - mondtam s az ajtó felé futottam.

Egyenesen a fiúk házához rohantam. Calum nyitott ajtót. Rögvest átölelt. Mint minden egyes nap. Megforgattam a szemem s eltoltam magamtól.

-Itt van Michael?

Bólintott és mondta hogy menjek a szobájába.

Felrohantam hozzá.

Az ágy szélén ült s kezeit az arcába temette.

Leültem elé s elvettem azokat.

Sírt.

Letöröltem könnyeit, majd a szemembe nézett.

-Tudom, hogy nem tőled van a gyerek - szóltam mire semmit nem reagált.

-Kérlek! Sajnálom, Michael! - hangom könyörgőbe esett át, mire felállt.

Követtem a példáját.

Viszont a csöndje, hogy nem szól hozzám kiakasztott.

Sírva fakadtam.

-Szólj már valamit! - kiabáltam hisztérikusan.

-Utállak! - ordította a képembe.

Megijedtem tőle.

Inkább halálra rémültem.

Alig fogtam fel, amit mondott.

Utál?

-Mi... Miért.. Miért mondtad ezt? - dadogtam szinte s kezeim a karjaimra tettem.

Próbáltam nyugtatni magam.

Szinte remegtem.

-Mert soha nem hiszel nekem! Soha! Nem bízol bennem! Elegem van ebből, Ariana!

Nyeltem egy nagyot.

-Te mit gondoltál volna a helyemben?

-Hittem volna neked.

Könnyes szemekkel megráztam a fejem s elmosolyodtam.

-Pont te hittél volna nekem.

-Elég! Én befejeztem veled!

-Mi? - kérdeztem kétségbeesetten.

-Vége!

-Szóval elhagysz?

-El.

Odaléptem hozzá és megöleltem, de finoman eltolt magától és lesütötte szemeit.

-Szóval nem szeretsz - kezdtem bele - nem szeretsz, Clifford? - üvöltöttem dühömben s hisztérikusan boxolni kezdtem a melkhasát.

Elkapta mindkét karom.

-Fejezd ezt be! - kiáltotta de hangja egyre jobban tompult, elveszítettem egyensúlyom és minden elsötétült.

Michael ;

Kijött az orvos és közölte hogy mi a helyzet Ariana-val. Joey egyből fejbe vágott.

-Michael te tisztában vagy azzal, hogy majdnem elment a baba? A ti kis csöppségetek? - szidott le Joey.

-Én nem tudom, csak kiakadtam. Gondoltam egyszer nekem is szabad! - csattantam fel s Ariana szobája felé indultam.

Elkapta a karom és a szemeimbe nézett.

-Ariana a legjobbat érdemli. Ha téged választ, legalább próbáld a legjobbat nyújtani neki. Képes vagy rá.

Sóhajtottam egy nagyot és bólintottam.

Beléptem a szobába az ágyához húztam egy széket s megfogtam a kezét, mire felkelt.

Könnyes szemekkel nézett rám.

-Elment? Elment a baba? - kérdezte pánikolva.

-Shhh! Nem, kicsim. Nem.

-Sajnálom Michael. Csak kérlek - csuklott el a hangja - ne hagyj el. Szeretlek.

Igaz, borzalmasan festett.

De megkönnyebbültem, mert ennyire szeret.

Adtam egy csókot kézfejére.

-Soha nem hagylak el. Inkább én sajnálom! Szeretlek.

Elmosolyodott.

-Örökké?

-Örökké!