8

5.1K 396 32
                                    

Miután Michael elment, kiültem a ház verandájára ami a bejárati ajtónál volt. Fogtam egy könyvet és zenét hallgattam, csak hogy lenyugtassam magam. Nem tudom mit higgyek, vagy kinek higgyek. Egyenlőre úgy látom jónak, ha egyiknek sem hiszek és kimaradok ebből az egészből.

Cat és Britt kiöltözve siettek le hozzám.

- Hahó! - szólítgatott Cat.

- Mi az?

- Luke-nál medencés buli lesz. Gyere! - kért Cat.

- Hagyjatok lógva. Jól vagyok. Egyedül akarok lenni- jelentettem ki határozottan.

- Hagyd, Cat. Menjünk - szólt Britt, s elindultak.

Nem törődtem velük. Luke amúgy is egy paraszt, Ashton úgy ahogy határeset, Calum-ot szeretem, Michael-t meg a hátam közepére se kívánom most. Tetszik nekem, de túl problémásnak tűnik. Elmélkedésem megzavarta, hogy egy családra lettem figyelmes akik a szomszédba költöztek épp. Egy fiatal srác volt velük. Atya ég! Az a srác mennyire helyes! Uhh, jobb ha nem bámulom ilyen odaadással. Visszatértem a könyvemhez, próbáltam odakoncentrálni.

Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy valaki a térdem simogatja. Egyből felriadtam. A srácot találtam magam előtt. Felzselézett barna haja volt, barna szempárral, napbarnított bőrrel.

- Szia. A nevem Cameron Dallas - nyújtotta ki felém a kezét barátságosan.

- Szia. Ariana Roberts - mondtam s kezet ráztam vele.

- Szóval te leszel a szomszédunk? - mosolygott rám.

- Ömm, nem.

- Akkor csak idejöttél olvasgatni? - nevetett ki.

- Nem, a nénikém él itt. Egy hetet nála leszek. A barátnőmmel, és a nővéremmel.

- Áhh értem. Akkor, örültem - mondta s lesietett a lépcsőn, majd felém fordult. - Nem lenne kedved mondjuk, nem is tudom meginni valamit?

Hm.. Igen! Nem, hisz..

- Ohh nem tudom elég sok dolgom van.. - hadartam el a szavakat, mire elkomorodott.

- Ja, ja a sok olvasás, értem én - lehajtott fejjel ment vissza.

Bűntudattal rontottam a lakásba, levágtam mérgesen a könyvem is. Nem akartam megbántani. Valahogy mostanában sikerül mindenkit, hiába szeretném elkerülni. Nem is értem, mi van velem. Letusoltam, majd elindultam a kedvenc fagyizóm felé. Őszintén megbírnék enni egy egész dobozzal is. Ezt az egy helyet ismertem itt. Az egyetlen és egyben a kedvencem. Nem volt nagy sor, a fagyis pultot kémleltem lelkesen. Hmm..

- Választottál már Ari? - kérdezte egy mély hang. Hirtelen felkaptam a fejem. Michael volt az.

- Te itt dolgozol?

- Hát ilyen ez. Na mit szeretnél? Megint csokis fagyit? - kuncogott.

Az a mosoly..

- Megint elbambultál! - szólt rám, lágy hangján.

- Ömm, meglepem magam. Legyen egy csokis, meg egy citromos. Úgy is olyan a hangulatom akár egy citromé.

Gratulálok, a citromnak mióta van hangulata? Miért van az, hogy emellett a srác mellett megfeledkezem a normális beszédről? Ez nevetséges.

- Tessék - mosolygott rám, s a kezembe adta a tölcsért. Értetlenül bámultam rá.

- Mennyi lesz?

- Ohh hagyd csak.

- A múltkor is meghívtál. Nem kell újra.

- Dehogynem.

- Nem!

- De.

- Nem és kész!

- Nem!

- De! - egyből kinevetett, jól csőbe húzott - Chh, kabbe - mondtam búskomoran s leültem egy asztalhoz. Durcásan kezdtem nyalogatni a fagyimat. Annyira savanyú volt akárcsak én. Majd leült velem szemben.

- Mindjárt végzek. Elmehetnénk valahová..

- Sok dolgom van - vágtam rá, s kerültem a tekintetét.

Miért van az, hogy neki a fekete haj is ilyen rohadt jól áll? Miért ilyen.. Tökéletes?

- Ohh képzelem. Na most komolyan. Nem bánod meg, ígérem.

- Jó - sóhajtottam fel.

Mire elnyaltam a fagyim ő végzett is. Kezdett besötétedni, de úgy láttam a part felé visz. Csöndben sétáltunk egymás mellett. Én ennyire még nem voltam ideges. A gyomrom görcsbe rándult, a torkomban egy óriási gombóc nőtt, arról nem is beszélek hogy a szívem kiakart ugrani a helyéről.

- Szeretnéd ha mesélnék a volt kapcsolatomról? Csak hogy tisztán láss.

Bólintottam.

- Nos egy éve jöttem vele össze. Fogadtunk a többiekkel ki tudja előbb felszedni. Nem tudom hogy, nekem sikerült. Persze nem normális kapcsolatnak indult, inkább csak szex volt benne.

Ohh szex.. na ez az amiben még soha nem részesültem.

- Pár hónapra rá felvetettem, hogy járjunk. Beleegyezett. Nagyon megszerettem. Soha nem voltam még szerelmes előtte senkibe. Egy évet voltam vele kb. Voltak botladozásai, pár buliban elcsattant néha elmondása szerint véletlen egykét részeg csók. Ezt még elnéztem. Azt már nem, hogy rajta kaptam akció közben egy sráccal. A neve Cameron volt. Cameron Dallas. Ő Birchgrove mellett lakott nem messze. Az is kiderült, hogy nem egyszer fordult elő. Legszívesebben megöltem volna a srácot.

- Cameron akinek barna haja, barna szeme van és nem olyan magas?

- Honnan tudod?

- Öhm..

- Nos?

- Ma költözködtek Calum házáék mellé.

Hirtelen megállt s ökölbe szorította a kezét.

- Bepróbálkozott nálad is? - kérdezte lehajtott fejjel.

Mi az istent mondjak? Hazudni nem fogok..

- Igen.

- És? - kiabált rám, megint.

- Nem tartozok neked beszámolóval - kiáltottam vissza.

- Mondjad! - parancsolt rám.

- Leráztam - mondtam halkan.

A szám harapdostam belülről mert megviselt ez a kiabálás. Nem tudom elviselni ha rám üvöltenek. Ráadásul én még soha nem keltem ki magamból annyira hogy rákiáltsak valakire. Közelebb lépett hogy megölelhessen de hátrálni kezdtem a víz felé. Persze hanyatt estem a vízbe, ő pedig rám.

- Ehh. Szállj le rólam, te malac - nyafogtam levegőért kapkodva.

- Azt lesheted! - utánozta a múltkori hanglejtésem, s közelebb hajolt az arcomhoz.

𝑨𝒍𝒍 𝑰 𝑾𝒂𝒏𝒕 ☆彡 𝑪𝒍𝒊𝒇𝒇𝒐𝒓𝒅Where stories live. Discover now