26

2.8K 261 24
                                    

Annyira dühösnek és tehetetlennek éreztem magam. Próbáltam belökni az ajtót de az ötven kilómmal ez nem nagyon ment. Láttam egy feszítővasat és könnyeimmel küszködve feltörtem vele a zárat. Mikor beléptem nem akartam hinni a szemeimnek. Azonnal odarohantam hozzá. Földön hevert a vértócsája pedig egyre nagyobb lett. Megfogtam egy törölközőt és a csuklójára tekertem gyorsan, ezzel elállítva a vérzést. Láttam hogy még él, így hívtam a mentőket. A fehér toppom tiszta vér lett.

- Minden rendben lesz Michael, ígérem! Sajnálom, annyira sajnálom! - zokogtam s magamhoz húztam szorosan őt.

Eszméletlen volt. Egyszer csak hangokat hallottam, mire felkaptam a fejem apámmal találtam szemben magam. Megfogott és felkapott a vállára.

- Engedj el! Engedj el! Vele akarok maradni! - ordítottam teli torokból és az öklömmel püföltem a hátát.

- Vége, Ariana. És ő jól lesz. Nélküled.

- Nem! Nem! - visítoztam.

Láttam hogy Michael szülei is berohannak és a mentők is kiértek.

- Apa könyörgök! - kérleltem mikor berakott a kocsiba.

Beszállt mellém.

- Így lesz a legjobb, Ariana. Hisz nézz magadra! Tiszta vér vagy! Milyen helyzetbe kerültél? Ennek a fiúnak orvosra van szüksége. Te nem tudtad megváltoztatni az életét! Ha így lenne akkor most nem a mentők vinnék el! Fogadd el ezt, kicsim!

- Utállak!

Ezen a napon láttam utoljára őt.

Mire hazaértünk sok időbe telt. Apa addigra megtudta, hogy Michael jól lesz, csak sok vért vesztett.

Az én sorsom pedig?

Az én sorsom az, hogy elválasztanak attól akit mindennél jobban szeretek.

Hogy kitépik a szívemet.

Hogy elveszik a másik felemet.

Hogy elveszik tőlem a levegőt ami éltet.

Hogy a nagyszüleimhez küldenek, távol innét és Cat-től.

Távol a legkedvesebb emlékeimtől.

Távol Michael-től.

Hiii!
Azért hoztam ilyen hamar a részt mert.. Meert cuki vagyok.
Ja és ne utáljatok, szeressetek. :cc

Xoxo, Ré 💕

𝑨𝒍𝒍 𝑰 𝑾𝒂𝒏𝒕 ☆彡 𝑪𝒍𝒊𝒇𝒇𝒐𝒓𝒅Where stories live. Discover now