Cseszd Meg! {+18}

16.

Ryder:
Már biztos vagyok benne, hogy Trinity Cooper lesz a nő, aki miatt a pokolba szállok. Konkrétan eladnám a lelkem Lucifernek, ha cserébe megint láthatnám a mosolyát, hallhatnám a nevetését, érezhetném a csókja ízét, a bőrét az enyémen. Ha már enyém lenne az a második esély és ő megint megbízna bennem.
Nem kérdés, hogy kurva nagy bajban vagyok.
Ezt sejtettem már akkor, amikor Trinityvel össze voltunk zárva egy teremben a vihar miatt, egyre jobban éreztem, miután megbeszéltük kettőnk között a dolgokat, szinte biztos voltam benne, amikor együtt megszívattuk Ezrát éjjel és tudtam, amikor tegnap megjelentem az ajtajában a második esély reményében. De most, ahogy itt ülök a pláza egyik fehérnemű boltjában az öltözők előtt várva, hogy Trinity kijöjjön és feszülő nadrággal a csuklómat csipkedem az egyik karkötőmmel, már egy csepp kétségem sincs abban, hogy ő lesz az, aki a végemet jelenti majd. Vészesen közel állok ahhoz, hogy hülyeséget mondjak vagy tegyek és ettől minden izmom megfeszül.
Nem bukhatok el! Nem veszíthetem el a második esélyt, nem hagyhatom csak úgy elúszni a lehetőségét annak, hogy ő és én egy nap még normális viszonyt ápoljunk. Normális viszonyt, ami közben nem kínozzuk saját magunkat sem. Mert tudom, hogy kettőnk közül nem csak én vagyok az, aki a tűréshatárának legszélén táncol. Trinity akar engem, látom a teste reakcióját, a szeme csillogását. Az egyetlen dolog, ami visszatartja, az a mély seb, amit én okoztam a lelkén két évvel ezelőtt. Azzal, hogy tisztáztuk az aznap történteket a seb már csak hegként látható rajta, de az emlék talán teljesen soha nem fog eltűnni. A kérdés az, hogy lesz-e esélyem jóvá tenni, a rossz emléket jókkal helyettesíteni és tovább gyógyítani a hegeken, vagy sem. Ha megkapom azt az esélyt, ez kerül a teendőim listájának élére, de addig még ki kell tartanom. Trinity azt mondta, hogy ha kibírom az egy hetet, megkapom a barátságát, de mindketten tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű, és nem is akarom siettetni. Csak azt szeretném, ha megmutathatnám neki, hogy más vagyok, mint voltam, és azt, ha ő sem érezné furán magát, miután kicsit kiengedett mellettem. Nekem a kapcsolatunk lassú mélyítése is megfelel, csak ne csesszem el ezt a lehetőséget vele.
Előveszem a telefonom és írok egy üzenetet a legjobb barátomnak, hogy amint tud, hívjon fel. Nem érkezik azonnal válasz, én pedig, ha érkezne, sem tudnék megmozdulni innen, mert a próbafülke függönye elhúzódik és Trinity kilép belőle. A testét csak az a fehérnemű szett takarja, amit Ezra választott neki. A cián kék csipke úgy simul a testére, mintha csak rá öntötték volna. Az anyag nem átlátszó, de annyira igen, hogy megmutassa a mellbimbójának és a körülötte lévő rózsaszínes bőr körvonalát. Összefut a nyál a számban, ahogy eszembe jut, milyen érzés volt a számba venni azt a bimbót. Két éve történt és sokakkal kavartam azóta, mégis emlékszem minden részletére, minden sóhajára, nyögésére és parancsára.
Trinity hangos az ágyban, de nem csak a hangok miatt, ami feltör belőle, hanem mert szereti megmondani, mi esik jól neki. Amikor lehajoltam és a csókjaimmal elértem az édes bimbóhoz, a karjaimmal még erősebben szorítottam magamhoz, nem akartam távolságot kettőnk közé, ő viszont másképp gondolta a dolgot. A hajamba túrt, az ujjaival tépte azt, miközben remegve hangosan nyögött, majd rám szólt, hogy az egyik kezemmel a másik mellével játsszak. Annyira felizgatott a rekedtes, reszketeg hangon kiadott parancsa, hogy a térdeim megremegtek alattam és kis híján elsültem. Most is hasonlóan érzem magam, ahogy figyelem, hogy Trinity gyöngéden megérinti a saját testét. Miközben forgolódik a tükör előtt az ujjai végigsiklanak a fenekén, a csípőjén, az oldalán, a túlélését jelképező hegein, míg végül finoman átfuttatja azokat a melle alatti részen. Pontosan ott, ahol amikor megcsókoltam, minden porcikája libabőrös lett. Kiszárad a torkom és fészkelődni kezdek. Ha tovább kell néznem, ahogy Trinity előttünk parádézik fehérneműben és magát simogatja, ahogy azt mérlegeli, tetszik-e neki a látvány, biztos, hogy a gatyámba élvezek.
Hallom, hogy Trinity kérdez valamit és hogy Ezra és Warren is válaszolnak neki, de nem jut el az agyamig, mi folyik körülöttem. Csak Trinityt látom és az emlékeket, ahogy a hátamat karmolta, miközben a fejem a lába között volt, ahogy nyögött, miközben benne mozogtam és ahogy a teste remegett az enyém alatt, ahogy a csúcsra értünk. A kezem ösztönösen mozdul, erősen meghúzom a karkötőt a csuklómon, hogy összeszedjem magam, mielőtt odamegyek és Trinityt a fülkébe terelve teszem magamévá az egész bolt és a barátaim szeme láttára és füle hallatára.
- Ryder, itt vagy velünk? - szól rám Warren, épp amikor visszazökkenek a jelenbe.
- Igen, bocs - rázom meg a fejem, hogy összeszedjem magam, de ahogy Trinityre nézek, tudom, hogy tudja, mi történt velem.
Tudja és rettentően élvezi, hogy kikészíthet.
- Kétszer kérdeztem már, hogy neked mi a véleményed - közli a szőke lakótársam, amivel teljesen összezavar.
Miért ő kérdezi a véleményem?
A szemöldököm összeszalad az értetlenségtől, de ahogy felnézek a haveromra, összeáll a kép. Ez a rohadék biztos, hogy tud valamit és most ő is élvezi, hogy Trinity kínozhat. Kétlem, hogy Trinity elmondta neki az egyezségünk, de láttam, hogy amíg távol voltam, beszélgettek. Valamit biztos mondott neki, mind a ketten kifejezetten jó kedvűek voltak, amikor visszaértem, még egy cinkos pillantást is váltottak egymással. Legalábbis azt hiszem. Ezt lehet, hogy már csak a paranoia láttatta velem. Warren alapvetően egy úriember, de ha engem kell megleckéztetni, igazi szemétláda tud lenni. Valójában épp azért leckéztet, mert szeret, de most szívem szerint behúznék neki. Nem csak azért, mert szórakozik velem, hanem mert látom, ahogy Trinityre néz. Nem mozdulna rá, miattam semmiképp, de csak egy vak ember nem esne térdre az előttünk álló istennőtől. Warren és Ezra tekintete legalább olyan homályos, mint amilyennek a sajátomat gondolom és ettől ökölbe szorul a kezem. Tudom, hogy semmi jogom ehhez és hogy Trinity felnőtt nő, aki azzal jön össze, akivel akar, de ha belegondolok abba, hogy Ezra a zuhany alatt Trinityre veri ki, neki is behúznék.
- Ember, így rombolni egy nő önbizalmát! - ingatja a fejét felháborodva Ezra, majd visszanéz Trinityre. - Szerintem eszméletlen jól áll, ha most otthon lennénk, biztos, hogy...
- Nagyon szép vagy - szólok közbe, mielőtt Ezra felvezetné Trinitynek, hogy hogyan mozdulna rá.
Az a seggfej Warren látványosan élvezi a reakciómat, épp csak a képembe nem röhög.
- Olyan, mintha rád öntötték volna - teszem hozzá, mélyen Trinity szemébe nézve.
A mosoly, ami megjelenik ezúttal az arcán, nem annak szól, hogy kicsinál. Ez sokkal lágyabb, mint akinek őszintén jól esik a bók.
- A pántját át kell majd állítani - fordul vissza a tükör felé -, de...
Elakad a szava, amikor mögé lépek. Észre sem vettem, hogy felálltam a kanapéról, sőt csodálom, hogy képes voltam erre, mert a farkam úgy feszül, hogy bármelyik pillanatban áttörhet a sliccemen.
- Segítek - nyúlok a pánt felé, hogy meghúzzam neki.
Selymes haját finoman elsöpröm az útból, amitől megcsap az erdei gyümölcsös illata és a térdeim megrogynak. Szerencsére meg tudom tartani magam, de szinte biztos vagyok benne, hogy ő ezt érezte.
- Feltéve, hogy ez rendben van - nézek a szemébe a tükörben. - Tudod, mint jövendőbeli barátod, azt hiszem, kérhetsz tőlem ilyet - fordítom ellene a saját szavait, s még a feszült helyzetem ellenére is képes vagyok egy önelégült mosolyra.
Az egyezségünk nem tért ki az érintésekre. Igaz, Trinity megemlítette, hogy nem bírtam magammal, hogy volt, hogy a határok feszegetése érdekében úgy értem hozzá, hogy az már súrolta a barátságon túli határokat. Viszont amikor a felételeit lefektette, egy szót sem szólt arról, hogy ezt felejtsem el. Tisztán emlékszem, mit mondott:
Az ajánlatom éppen ezért a következő: ha kibírsz egy teljes hetet anélkül, hogy megjegyzést tennél a testemre, utalnál arra, hogy mennyire jó volt velem és milyen jók lehetnénk megint az ágyban, akkor hajlandó vagyok adni neked még egy esélyt.
Szavakkal nem utalhatok semmire, de azt nem mondta, hogy nem is érhetek hozzá. Nyilván eszemben sincs letaperolni vagy bármit ráerőltetni, de ha segítek neki és közben véletlenül hozzáérek, arról igazán nem tehetek. Azután a kínzás után, amit az elmúlt egy órában letolt, azt hiszem, hogy ennyit igazán megengedhetek magamnak.
- Persze - bólint hatalmasat nyelve. - Mire valók a barátok, nem?! - Mosolyt erőltet magára, de én látom a jeleket rajta, amik arra utalnak, hogy számára is veszélyes ez a terep.
A nyakán az ér egyre hevesebben lüktet, a mellbimbói megkeményednek, ahogy még közelebb lépek hozzá és a teste libabőrös lesz, amikor a pántot megfogva, a vállát is megsimítom. Igyekszem úgy takarni, hogy a barátaink ezt ne lássák, mert nem kell a dráma, de érzem, hogy Warren figyel, s a következő pillanatban meg is szólal:
- Ryder, ésszel!
Ha Zack nem a barátnőjével lenne elfoglalva egy fülkével arrébb, már biztos, hogy elrángatott volna Trinitytől, de Warren egy fokkal engedékenyebb, talán mert tudja, hogy mennyire helyre akarom hozni a dolgokat Trinityvel.
- Csak segítek neki! - nézek Warrenre a vállam fölött komolyan, mire ő fürkészni kezdi az arcom.
Állom a pillantását és addig nem is teszek semmit, amíg nem bólint egyet. Ezra legalább olyan alaposan figyeli az eseményeket, de van egy olyan érzésem, hogy ő teljesen más szándékkal. Annyira be van zsongva attól, hogy Trinity és én képesek vagyunk normálisan időt tölteni egymással, hogy csodálkozom, hogy nem áll neki cigánykerekezgetni, amiért Trinity hagyja, hogy segítsek neki.
- Szólj, hogy mennyire húzzam meg - akasztom össze a tekintetem megint Trinityével a tükörben, ő pedig farkasszemet nézve velem biccent.
A szemkontaktus akkor sem szakad meg, amikor elkezdem beállítani neki a két pántot. Képtelen vagyok elszakítani a tekintetem a rikítóan kék szempártól, a pillantása teljesen rabul ejt. Biztos vagyok abban, hogy most veszem meg a jegyem a pokolba, de ha ez azt jelenti, hogy akár csak két percnél tovább nézhetek úgy Trinity szemébe, hogy a külvilágról tudomást sem veszünk, akkor határozottan megéri.
- Így jó - szólal meg egyszer csak, de ő sem szakítja meg a szemkontaktust.
Óvatosan bebújtatom az ujjam a pánt alá és finoman rakom vissza azt a vállára, mielőtt a másikkal kezdenék bíbelődni. Trinity nagyot nyel, ahogy az ujjbegyem megsimítja a meztelen vállát. Tudja, hogy nem véletlen a mozdulatom. Látom rajta, hogy tudja, azért tettem, mert meg akartam érinteni, nem csak azért, mert rendes vagyok és nem hagytam, hogy a gumi megcsapja a bőrét.
- Megállapodtunk - suttogja alig hallhatón, miközben a másik pántot is a kezembe veszem.
- Igen - bólintok közelebb hajolva. - És nem is szólok semmi olyat, sőt, még csak meg sem érintelek úgy, amivel azt üzenhetném, mi lehetne velünk az ágyban. Éppen, ahogy kérted. Ne aggódj, haver, minden feltételed követem - hajolok a füléhez, s mélyen magamba szívom az illatát, de a barátaink miatt úgy teszek, mintha a pánttal szórakoznék, mert az megakadt. - De jobb, ha tudod, az apró érintésekről egy szót sem említettél - suttogom a fülébe és érzem, ahogy megborzong a leheletem után.
Az ajkai elnyílnak egymástól, ahogy reagálna, de nem tud mit. Igazam van és ezzel ő is tisztában van.
- Persze eszem ágában sincs átlépni egyetlen határt sem - feszítem tovább a húrt - hiszen, megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk. Egy hét múlva besétálok hozzád és úgy jövök majd ki tőled, hogy onnantól meghallgatjuk egymást, ha úgy van, örülünk a másik hódításainak és sikereinek, segítünk a másiknak, ha arra van szüksége, mindezt anélkül, hogy szexuálisan bármi közünk lenne egymáshoz - élek az akkori szavaival. - Még véletlenül sem kockáztatnám a barátságunkat - nyelek nagyot, hogy megnedvesítsem az illatától kiszáradt torkom. - Nem teszek semmit, amivel elveszíthetem a második esélyem, Trinity, ezt nem fogom tudni elégszer hangsúlyozni - közlöm vele, majd visszahelyezem a meghúzott pántot a vállára és finoman megérintem azt, mint aki tényleg csak egy baráti gesztust tett az imént. - Kész!
Az a tervem, hogy ellépek tőle, hogy visszaülök a kanapéra, de kék szeme börtönbe zár, a testem képtelen elmozdulni az övé mögül. Szinte érzem, ahogy Ezra és Warren sokatmondó pillantást váltanak a hátunk mögött, de nem érdekel. Jelenleg csak Trinity Cooper létezik számomra és a lelkemig hatoló pillantása. Úgy néz rám, mint aki azt mérlegeli, hogy tényleg ennyire komolyan gondolom-e mindazt, amit mondtam és tudom, hogy ha megszakítom vele a farkasszemet, akkor azt hiszi majd, blöfföltem. Pedig, méltóvá akarok válni a második esélyére, ha beledölgöm is. Hallom, hogy Zack és Charity mozgolódik a mellettünk lévő fülkében, hallom, hogy elhúzzák a függönyt, mielőtt kilépnek onnan, de ez sem tudja elszakítani róla a szemem és ő sem úgy néz ki, mint aki el akar mozdulni a közelemből.
- Akarod, hogy az érintésre is kiterjedjen az egyezség? - kérdezem rekedtesen. - Beiktassunk utólag egy új pontot?
Trinity hosszú pillanatokig habozik, mint aki maga sem tudja eldönteni. Gyönyörű ajkait szóra nyitja, de mielőtt reagálhatna - vagy Zack elránthatna a lány közeléből - a telefonom jelezni kezd. Mind a ketten összerezdülünk, ahogy megtörik a varázs, s én ösztönösen a telefonomért nyúlok. Szívem szerint kinyomnám, de a kijelzőn Kyle neve jelenik meg, akit én kértem, hogy hívjon fel és ha most elutasítom a hívását, biztos, hogy a frászt hozom rá.
- Kyle az, fel kell vennem - lépek távolabb tőle nagy nehezen, ő pedig bólint egyet.
- Mondd meg neki, hogy puszilom - erőltet mosolyt magára, de a hangja vékonyabb, mint szokott és a tekintete homályos.
Akaratlanul is elmosolyodom attól, ahogy most rám néz.
- Biztos vagyok benne, hogy ő is téged, de majd mondom, mit üzent - biccentek, majd elindulok ki a boltból, hogy fogadjam a legjobb barátom hívását.
A srácoknak feltartom a telefont, ahogy elhaladok mellettük, jelezve, hogy mindjárt jövök, de nem kerüli el a figyelmem Zack pillantása. Kyle több szempontból is megmentett most. Zackkel bármennyire is tekintünk egymásra szinte családtagként, biztos, hogy behúzott volna nekem, ha tíz másodpernél tovább állok ennyire közel Trinityhez.
- Bocs, hogy csak most - szól bele Kyle, amint felveszem a telefont. - Eddig kajáltunk, a nagyi csak azért engedett most ki, mert épp előkészíti a desszertet. Ugye nincs gon? Hova menjek érted? Ásót vigy...
- Nincs semmi gond - szakítom félbe, mielőtt belelovalja magát, de a hangom még mindig gyenge és rekedtes, amit ő is azonnal kiszúr.
- Szex-hangod van - közli. - Ugye nem egy hármasról maradtam le, mert nem reagáltam időben?
- Nincs szex-hangom - vitatkozom, de nem tudok nem vigyorogni a kérdésén.
- Ryder - kezdi nagyot sóhajtva -, elég sok helyzetben láttalak már az elmúlt évek alatt, köztük szex előtt, közben és után is. Pontosan tudom, hogy milyen ilyenkor a hangod és most pont olyan, mintha egy vad menetre készülnél, már benne lennél, vagy épp túl rajta. Várjunk csak! - kiált fel, mielőtt válaszolhatnék az okfejtésére. - Épp benne vagy a dologban és ez egy perverz játék része? A fenébe, Fitzgerald, miért nem szóltál időben, hogy én is ott lehessek?!
Próbálok nem hangosan röhögni a legjobb barátom fejében kialakult szexfantázián, de az arcizmaim azért csak nem nyugodnak.
- Befejezted? - kérdezem higgadtan, pedig, ha lehet, a vérem most még jobban forr attól a képtől, amit Kyle a fejembe juttatott.
- Ha végre mondasz valami konkrétumot, akkor be.
- Eddig miattad nem tudtam megszólalni - nevetek csak fel végül, de aztán vissza is váltok komolyra. - Azért írtam, mert szükségem volt arra, hogy felhívj. Kellett egy ürügy, hogy elszabaduljak - vallom be, bár egy részem bármeddig el tudná nézni, ahogy Trinity fehérneműben mászkál, de nem úgy, hogy közben egy szót sem szólhatok.
- Nem értem - közli velem, s szinte látom, ahogy megrázza a fejét. - Túl sok a beadandód?
Elkínzott nevetés tör fel belőlem, miközben járkálni kezdek, hátha lenyugszik a testem, ami könyörög a megkönnyebbülésért. Idegesen a hajamba túrok, miközben magyarázni kezdem:
- Ezra elrángatott minket a lányokkal vásárolni. Trinitynek kell pár új ruha.
- Te a kampusz egyik legdögösebb nőjével mentél shoppingolni és engem nem hívtál? Baszki, Ryder! El kell gondolkodnom a barátságunkon - csesz le őszinte felháborodással.
- Tényleg, én vagyok a szemét, mert nem rondítottam bele a családi vasárnapotokba? - vonom fel a szemöldököm, hiába nem láthat. - Képes lettél volna lerázni a nagyidékat?
- Azért, hogy lássam, ahogy Trinity próbál? Naná! - kiált fel, de mindketten tudjuk, hogy csak viccel.
Kyle nagy kujon, de a szerettei mindenek fölött állnak számára. Végre nem kell a kórházban élnie, csak a kezelésekre bejárni, nem fogja kihagyni a vasárnap délutáni ebédet a családjával.
- Hát, Trinity most fehérneműt próbál, mert tönkrementek a melltartói - közlöm, mire ez a seggfej hangosan felnevet.
- Berángatott egy fehérnemű boltba, alig egy nappal az egyezségetek után? Imádom ezt a lányt! - röhög pofátlanul a vonal másik végén.
Ő az egyetlen, akinek elmondtam ezt az egész üzletelést Trinityvel és nem is nagyon tervezem másnak hangoztatni. A lakótársaim biztos, szétszednének miatta, Zack meg újabb beszédet vágna le nekem arról, hogy ha megbántom Trinityt, vagy csak hátsó szándék miatt közeledem felé, akkor kinyír. Nem tudom, hogy Trinity tervezi-e reklámozni a dolgot - bár van egy olyan érzésem, hogy ő se nagyon -, de tőlem senki más nem fogja megtudni, az biztos.
- Örülök, hogy te jól szórakozol - szólok a nevetése közé a vörös csuklómat figyelve -, nekem lassan véres a csuklóm. Itt állok a pláza közepén álló farokkal, miközben ő bent próbál. Azért hívtalak, hogy kijöhessek a boltból, mielőtt a gatyámba élvezek.
- Sajnálom, haver - kér elnézést, de hallom, hogy még mindig mosolyog annak ellenére, hogy a hangjában őszinte együttérzés van. - De majd valamit biztos kitalálsz az egyezség helyett és...
- Nem buktam el - szólok közbe, amikor rájövök, mit kezdett el mondani.
- Nem? - egyszerre cseng a hangjában büszkeség és meglepettség.
Az utóbbi miatt sem tudom hibáztatni ebben a helyzetben, mert én is így érzek.
- Nem, nem szóltam el magam, ellenben nagyon közel voltam hozzá és ahhoz, hogy ezzel veszítsek. Kyle... Trinity gyönyörű - nyelek hatalmasat a friss emlékekre gondolva, bár ezt mind a ketten tudtuk eddig is.
- Igen, az - helyesel. - Te viszont kitartó vagy. Bármilyen nehéz is ez most, mert lefogadom, hogy majd beledöglesz, hogy szólj valamit, vagy megérintsd, nem fogod feladni. Fontos neked, hogy megkapd azt a második esélyt. Szeretnéd helyrehozni a dolgokat, úgyhogy szedd össze magad, dugd jégkásába a farkad, hogy lehiggadj - ezen felnevetek - és hagyd, hogy vérezzen a csuklód, ha ez megakadályozza, hogy hülyeséget csinálj. Vezesd le a felesleges energiáidat és feszültségedet abban, hogy kedves gesztusokat teszel érte.
Mintha ez nem lenne amúgy is a listán. És nem azért, mert így akarom megszerezni a második esélyt, hanem mert szeretném, ha Trinity mosolyogna rám.
- Az amúgy is tervben volt - szúrom közbe, mire látom a fejemben, ahogy bólint.
- Jó. Akkor most vegyél egy nagy levegőt és higgadj le. Nem hagyhatod veszni őt. Tudom, hogy mennyire fontos neked, még ha hülye is voltál eddig ahhoz, hogy ezt észre vedd.
Igaza van, mind a két részben. Tényleg hülye voltam, egy igazi barom. És nem azért akarom végigvinni ezt, hogy elmondhassam, kibírtam, hanem, mert Trinity fontos nekem. Az, amit a közös éjszakánk estéjén éreztem, nem múlt el. Sőt, az utóbbi napokban egyértelművé vált, hogy csak még jobban felerősödött bennem minden.
- Megmosom az arcom és összeszedem magam - felelem elszántan.
- Helyes - közli és biztos, hogy megint bólint. - És mondd meg a lányoknak, hogy puszilom őket, a srácokat meg üdvözlöm.
- Ők is téged, jelezték, amikor szóltam, hogy te hívsz.
- Este még hívj fel és mondd el, mi volt. Most mennem kell, mert a nagyi már hiányol.
- Menj - nevetek fel - és kösz. Add át üdvözletem mindenkinek - teszem hozzá, mielőtt bontjuk a vonalat.
Nem tudom, hogy maga miatt, vagy rajtam könyörül meg mindezek után Trinity, de ezek után már lényegesen visszafogottabb a próbálgatással, sőt, mire visszaérek, már szinte végzett is, és mind egyetértünk abban, hogy ideje ebédelni valamit.
- Hogyhogy hamarabb mentél haza tegnap a buliból? - szegezi nekem a kérdést, miután leülünk a tálcáinkkal a pláza kajáldáinál.
A kérdése váratlanul ér, a fürkésző tekintete pedig a lelkemig hatol. Nem szeretem, amikor belém akarnak látni és nem is nagyon szoktam engedni másoknak ezt, de Trinity ellen meggyengül a pajzsom. Az első pillanattól kezdve olyan, mintha szuperereje lenne, amivel hatástalanítani képes a páncélom.
- Nem volt kedvem bulizni - vonom meg a vállam lazán és nagyon igyekszem úgy tenni, mint aki tényleg ennyire laza, nem csak megjátssza.
Látom Trinityn, hogy nem érti a válaszom és egy része nem is hisz nekem.
- Nem volt kedved bulizni - ismétli lassan. - Tegnap egy nem is kicsit nehéz meccset nyertetek meg, a szezon első mérkőzését, mindenki örömmámorban úszott és ahogy hallottam, bőven lett volna csaj is, akivel ünnepelhettél volna. És neked nem volt kedved bulizni?
A kérdésétől akaratlanul is mosolyra görbülnek az ajkaim.
- Elromlott! - rázza a fejét hevesen, teljesen kiakadva Ezra. - A múltkor is előbb lépett le. Teljesen elromlottál, haver, ezt a viselkedést Edwardtól várjuk! - szegezi rám vádló tekintetét, mire bemutatok neki, pedig nem hazudik, ez a viselkedés tényleg inkább a másodéves kapusunkra jellemző.
Annyira nem kamuzik, hogy tegnap is Edward volt az, aki hazavitt. Láttam, hogy épp menni készül és megkértem, hogy dobjon haza. Ő is meglepődött, hogy ilyen korán távozom, ráadásul egyedül, de nem kérdezősködött. Ezt nagyon bírom benne. Nem erőltet semmit, nem kutakodik mások életében, csak hagyja, hogy a másik annyit osszon meg vele, amennyit akar. Edward zárkózott típus, így tiszteletben tartja mások határait. Nagyon jókat lehet hallgatni vele. Az úton megkérdezte, hogyhogy nem maradok tovább, de amikor azt mondtam neki, hogy csöndre vágyom a meccs miatti izgalom után, elfogadta a válaszom, nem faggatózott. Utána csendben, néha kicsit megszakítva azt egy-egy témával vagy poénnal hazavitt és ez mindkettőnknek jó volt így. A lakótársaim igazán tanulhatnának tőle. Bár nem akarok álszent lenni, évek óta próbálom kicsit megrontani a srácot, ami a bulizást és csajozást illeti, de egyelőre kitartóan marad a csigaházában. Most viszont határozottan nem bánnám, ha a barátaim az én pajzsomat tartanák tiszteletben.
- Arra nem gondoltatok, hogy nem kell buli vagy nő ahhoz, hogy örüljek a sikerünknek? - érdeklődöm udvariasan, mire mind a három barátom hangosan felhorkan. - Seggfejek!
- Azért valahol érthetőek - szólal meg megint Trinity lágy hangon. - Mióta ismerlek, minden bulit kihasználtál és élvezted a csajozást. Most meg Kaylee óta nem voltál nővel és már nem az első buliról lépsz le hamar és egyedül.
- Igen? - támaszkodom az asztalra és közelebb hajolok hozzá. - Számon tartod a hódításaimat?
- Csak szeretnéd - hajol közelebb ő is elszánt tekintettel. - Szimplán hallom, amit a srácok mondanak. Plusz a Kaylee-vel történt találkozásom igen maradandó volt.
Elönt a bűntudat erre a megjegyzésére, de mivel már ezt is megbeszéltük, igyekszem nem megint belemenni ebbe a témába.
- És honnan tudod, hogy nem voltam azóta nővel az otthonunkon kívül és/vagy a srácok tudtán kívül? - kérdezem felvonva a szemöldököm, s ő ebben is utánoz.
- Miért? Voltál Kaylee óta nővel házon és mindenki tudtán kívül?
- Nem - ismerem be elhúzva a szám, amitől egyszerre ébred diadalittas fény a szemében és őszinte döbbenet.
- Na jó, most komolyan - nyúl a homlokomhoz -, nem vagy lázas vagy beteg? Mégis mi van veled?
- Édes, hogy aggódsz, de semmi - hajolok messzebb, mert a mai show után, amit letolt, a legkisebb érintés is végzetes lehet számomra. - Minden rendben van, csak kimerültem a meccsen és pihenésre vágytam. Hazamentem, megnéztem egy filmet, aztán ki is dőltem és ez így volt tökéletes.
- Nyugger! - köhög a tenyerébe Ezra, de nem is figyelek rá, főleg azért, mert hazudom.
Valójában csak marhára nem tudtam lelazulni a buliban. A beszélgetésünk után Trinityvel képtelen voltam másra gondolni, mint arra, hogy mi várhat rám ezek után és hogy fogom megkapni azt a második esélyt. Képtelen voltam bármi mással foglalkozni. Ott ültem a buliban, iszogattam a söröm, hallottam a barátaim beszélgetésének foszlányait és láttam a lányokat, akik szívesen leléptek volna velem, de mindez hidegen hagyott. Olyan volt, mintha ott lettem volna, de valójában teljesen máshol járnék, mintha csak egy filmet néznék, én magam nem lennék az események részese. Így pedig semmi értelme nem volt annak, hogy ott maradjak. Jobbnak láttam lelépni, mielőtt bárkinek feltűnt volna a dolog és kérdezősködni kezdtek volna. Keith-nek és a gólyáknak okoztam némi csalódást, de kétlem, hogy sokáig búslakodtak utánam, így nem érzek bűntudatot emiatt. Jobb volt nekem otthon, ahol nyugalomban önvizsgálatot tarthattam Trinityvel kapcsolatban és azt is megvárhattam, hogy épségben hazaér-e a munkából.
- Oké - dől hátra Trinity, megadón felemelve a kezét - de a szerdai buliról nem léphetsz csak így le.
- Miért, hiányoznék? - kérdezem vigyorogva, amire Zack azonnal felkapja a fejét.
- Kyle-nak biztosan - vág vissza Trinity kihúzva magát, de a szája sarkában neki is mosoly bújik meg.
Lehet, csak beleképzelem, de nincs kizárva, hogy a buliban is minden alkalmat megragad majd, hogy teszteljen.
- Nem fogok előbb lelépni - ígérem.
- Helyes! - szólal meg meglepetésemre Charity. - Végre együtt tudunk majd szórakozni, nem lenne rossz, ha mind tényleg ott tudnánk lenni és jól érezni magunkat - vonja meg a vállát ártatlanul és az arca halvány rózsaszínné változik a rá szegeződő tekintetektől.
- Jó lesz, ne aggódj - fogja meg a kezét Trinity egy kedves mosoly kíséretében. - Rám is rám fér a gőz kiengedése.
- Akkor jaj a pasiknak! - vigyorodik el Zack, de látom, hogy Trinity ezt a kijelentést hallva, rám pillant a szemem sarkából.
A lehető leghihetőbb mosolyt erőltetem magamra, miközben befejezem az ebédem és a további beszélgetés alatt úgy teszek, mint akinek nem szúr a mellkasa attól, hogy Trinity talán összejön valakivel szerdán. Ez nagyjából addig a pontig megy, amíg valahogy vissza nem kanyarodunk a szerdai tervben lévő összejövetelhez Derek bárjánál és Charity meg nem említi Max nevét. Nem Trinityvel kapcsolatban és biztos, hogy nem azért, hogy feszültséget generáljon, de feljön, hogy vajon a srác dolgozik-e majd aznap, én pedig úgy érzem, hogy jobb, ha távozom.
- Visszaviszem a tálcákat - állok fel és tudom, hogy Trinity tudja, miért épp most indulok meg, de nem szól semmit, csak együttérzéssel vegyes hálás mosolyt küld felém, amikor elveszem előle a tálcát.
- Segítek - áll fel Warren is, elvéve három tálcát, esélyt sem adva arra, hogy vitatkozzak. - Miért van az az érzésem, hogy kamuztál, amikor arról beszéltél, miért léptél le tegnap a buliból? - kérdezi, amint távolabbra kerülünk a többiektől.
- Fogalmam sincs - vonom meg a vállam. - Talán túl sokat nézel ki belőlem - kacsintok rá vigyorogva. - Inkább beszéljünk arról, hogy miért segítettél Trinitynek kínozni engem. Azt hittem, hogy a védelmedet élvezi, és te is harapsz, ahogy közeledem felé, épp, mint Zack.
- Valóban védelmezem, de hülye sem vagyok, ha valamit akartok egymástól, úgy is meg fogjátok szerezni. Ha Zack látta volna a kis műsorod, amikor elméletben csak segítettél Trinitynek, letépte volna a tökeidet.
- Te mégsem tettél semmit - biccentem oldalra a fejem, mire megvonja a vállát.
- Picit besegítettem a kínzásodba, az is valami - küld felém egy öntelt mosolyt, mire felnevetek. - Tudom, hogy érzel valamit iránta - vált vissza komolyra. - De nem akarom, hogy akár ő, akár te sérülj ebben, amíg rájössz, mit akarsz tőle. Szeretném, ha a gatyádban tartanád a farkad, ha csak nem arról van szó, hogy valami mélyebre vágysz vele. Végre minden rendben van otthon és úgy néz ki, hogy egész jól tudtok barátként funkcionálni, úgyhogy kérlek, ha lehet, ne változtass ezen. Mind kettőtök érdekében beszélek - néz mélyen a szemembe. - Trinity sokkal többet érdemel egy kis szórakozásnál.
Ebben teljesen egyetértünk, még úgy is, hogy Trinity nem keres jelenleg kapcsolatot, ő maga is csak szórakozásra vágyik. Legalábbis ezt mondja, de hogy mélyen belül valóban így érez-e, azt csak ő tudhatja. Vagy talán még ő sem. Egy biztos, Warrennek igaza van abban, hogy Trinity többet érdemel puszta szexnél. És tudom, hogy Warren tényleg mind a kettőnk érdekét nézi. Sem őt, sem engem nem akar sérülni látni, ami őszintén jól esik. Komolyan értékelem, még úgy is, hogy nem tudom megígérni neki, hogy csak a barátja maradok Trinitynek.
- Hidd el, nálam jobban senki nem tudja, hogy mennyivel többet érdemel pár kalandnál.
- Akárhogy is - önti ki a tálcákon lévő szemetet, majd a tartóra helyezi azokat - viselkedj, mert Zack tuti, hogy kicsinál téged, amennyiben nem viselkedsz és ha valaki sérülni fog, akkor kénytelen leszek besegíteni neki - fenyeget meg, de a szemében látok némi nevető fényt, egészen addig, amíg vissza nem fordulunk és egy ismerős nem suhan el mellettünk. - Vanity? - bukik ki belőle, mire a göndör hajú lány megtorpan.
- Sziasztok! - mosolyodik el, amint visszafordul. - Bocsi, csak rohanok, nem vettelek észre titeket - jelenik meg kis zavar az arcán, de ahogy a tekintete összeakad Warrenével olyan, mintha nem tudná elszakítani róla.
- Kár, pedig meg akartam kérdezni, hogy nem csatlakozol-e hozzánk - szólal meg Warren a barátaink felé intve, de látom, hogy őt meg a lány babonázta meg.
Próbálok nem vigyorogni rajta, de nehéz megállni a dolgot. Nem hiszem, hogy bármi történt köztük már az évek alatt, de abban biztos vagyok, hogy a lány nem közömbös a haverom számára. Warren amúgy is romantikus alkat, bár az alkalmi összejöveteleket ő sem veti meg, a randizás határozottan nincs ellenére. A tavaszi szemeszter végén randizott egy lánnyal, sőt össze is jöttek, de a nyáron kifulladt a dolog, azóta pedig Warren megint a szinglik életét élvezi. De Vanity látványosan megindít benne valamit. Kíváncsi lennék, hogy bepróbálkozott-e már nála, de ha én nem élvezem, amikor Trinityvel cseszegetnek, akkor lehet, hogy nekem sem kellene őt Vanityvel. Főleg, hogy Warren az én érdekemben is beszél, amikor óvatosságra int.
- Csábító ajánlat, de talán majd máskor - mosolyog kedvesen a lány és bár látom rajta, hogy valamit még szeretne mondani, megcsörren a mobilja, ami így belé fojtja a szót. - Bocsánat - halássza elő a készüléket, majd a nevet meglátva felénk pillant. - Már hiányolnak is, muszáj mennem - indul el lassan, kissé bizonytalanul, de utána szólok.
- Valamikor megint beugorhatnál hozzánk - mosolygok rá. - A múltkor jól elvoltunk, ezúttal talán Warren és Zack is otthon lesznek.
- Mindenképpen! - küld Warren olyan pillantást Vanity felé, amitől látom, hogy a lányban is megindul valami.
Ismerem Warren ezen nézését. Ezután szabadul meg az összes környezetében lévő nő a bugyijától.
- Majd egyeztetek a lányokkal - biccent Vanity, majd int és miközben fogadja a hívást, tényleg magunkra hagy.
Látom, hogy a lányokhoz még odamegy köszönni, de nem figyelem őket sokáig, mert bár igyekszem nem beszólni neki, csak nem bírok magammal.
- Tudod - hajolok közelebb Warrenhez bizalmas hangon - ha az én farkam helyett a sajátoddal lennél elfoglalva, akkor...
- Behúzok egyet, ha ezt a mondatot befejezed! - figyelmeztet gyilkos pillantással, mire vigyorogva rá kacsintok.
- Én csak őszinte vagyok - tárom szét a karjaimat. - Annyira azon pörögtök mind, hogy Trinity és köztem mi van, hogy közben saját magatokról elfeledkeztek. Ti értem aggódtok, amiért nem bulizom és csajozom mostanában, de én inkább titeket kezdelek félteni, csak mondom.
- Cseszd meg! - int be nekem, de közben még mindig a távolodó lány alakját figyeli, aki még egyszer hátra pillant és küld egy édes mosolyt Warren felé.
Oké, lehet, hogy mégis történt köztük valami?
Mielőtt ezt megkérdezhetném tőle, Ezra jelez nekünk, hogy menjünk vissza, mert folytatódik a vásárlás, én pedig csak reménykedem, hogy Trinity nem akar még valahonnan fürdőruhát is venni, mert akkor biztos, hogy teljesen végem van.