Cseszd Meg! {+18}

15.

Ryder:
Szombat reggel mosollyal az arcomon nyomom ki az ébresztőmet. Ma végre elkezdődik a szezon, néhány órán belül elindul az első meccsünk idén és ez adrenalinnal árasztja el a testem. Alig várom, hogy már a jégen legyünk és szétrúgjuk a Yale seggét. Bár a feladat nem egyszerű, mert az ellenfelünk benne van a legjobb ötben - velünk együtt - és a csapatnak ez az első éles mérkőzése az új tagokkal, de hiszek a srácokban és magamban. Ráadásul Trinityvel megbeszéltük két napja, hogy vereségnek helye nincs ma. Ha kikapunk, szétrúgja a seggünket, ezt halálosan komolyan beígérte és ez eléggé ösztönöz minket. 
Nem veszíthetünk ma és nem csak azért, mert Trinity kicsinál minket, ha kikapunk, hanem mert az új csapatnak is jót tenne, ha egy győzelemmel kezdenénk meg a szezont. Lényegesen egyszerűbb onnan tovább építkezni, mintha egy vereség után még az elsősök lelkét is ápolni kellene mondjuk. Arról nem is beszélve, hogy ma Kyle is a lelátón fog ülni a lányokkal, és én érte is játszom. Nem engedhetem meg magamnak a rossz teljesítményt úgy, hogy végre a legjobb barátom megint ott lehet velem élőben, nem csak egy képernyőn keresztül. Ha a jégen nincs is mellettem, tudom, hogy a lelátón rekedtre fogja kiabálni magát értünk.
- Jó reggelt! - köszön rám Trinity a konyhapultnál állva, amikor belépek.
- Jó reggelt! - küldök felé egy mosolyt, s ettől Trinity szemében is nevetés csillan. - Jól aludtál? - kérdezem, mintha nem tudnám, hogy éjjel még milyen kis akcióban vett részt.
Mielőtt félreértésbe keverednénk, Trinity és köztem nem történt semmi tizennyolc karikás. De nevezetesen tudom, hogy mit művelt a vörös haverommal álmában. Ahogy azt csütörtökön Trinity megmondta: jobb lesz, ha Ezra nyitott szemmel alszik mostantól. A srác nem vette elég komolyan a dolgot, így Trinity kénytelen volt bizonyítani. Semmi halálosan komoly, de nem hiszem, hogy a legkellemesebb élmény lesz, amikor Ezra felkel. Amekkora seggfej vagyok, még segítettem is Trinitynek felrakni a vödör vizet Ezra ajtajának tetejére, hogy az a lakótársunk nyakába boruljon, amint kinyitja az ajtót. Nem volt előre eltervelt összeesküvés ellene, de épp mosdóban voltam, amikor Trinity feljött a mi emeletünkre és belekezdett a kis csínyébe, én pedig annyira szórakoztatónak találtam a dolgot, hogy nem bírtam megállni, hogy ne segítsek neki benne. Ezra olyan mélyen aludt, hogy egyáltalán nem érzékelte, ahogy bemegyünk a szobájába és otthagyjuk neki a kis meglepetést, ami ma reggel már talán kicsit hidegen fog a nyakába zúdulni. Nem hiszem, hogy Trinity komolyan gondolta volna ezt az egész fenyegetőzést, de még aznap, amikor Ezra csikivel büntette a lányt, legalább kétszer beszólt neki valamit viccesen, arra utalva, hogy nem fél tőle, így aztán Trinity nem hagyhatta annyiban a dolgot. Nem is értem, hogy Ezra, hogy lehetett ilyen hülye. Trinity sportoló, ahogy mi is. Márpedig mindenki tudja, hogy mi történik, ha egy sportolónak azt mondod, hogy úgy sem tudja megcsinálni. Ezra azt mondta, Trinity nem tudja meglepni, mert amilyen rossz gyerek volt, már minden hülyeséget megcsinált ő maga is, felkészült. De akkor még nem hitte, hogy a lány tényleg meg fogja szívatni. Szerintem egy életre megtanulja, hogy Trinity Cooperrel nem éri meg háborút indítani, mert a lány nem hagyja magát egykönnyen. Éjjel ezt bizonyítva jött elő megint a gyermeki énje, amit öröm volt figyelni és megélni vele. Szeretném hinni, hogy ez azt jelenti, hogy kezdi magát otthon érezni nálunk és előttem is egyre jobban mer önmaga lenni. Habozás nélkül álltam be segíteni neki, hogy megszívassuk a lakótársunkat, csak hogy tovább élvezhessem az önfeledt Trinity társaságát.
Ezra különben is megérdemli, én tavaly jeges vizet kaptam a nyakamba a szezon első meccse előtt, mondván, hogy jobban felébredjek. Most édes a bosszú, amit tőlem is kap, és én még rendes vagyok, mert a mi vödrünkben pusztán kihűlt víz van, jégkockák, amik remekül koppannak az ember fején, nincs.
- Ó, mint a bunda - vigyorog rám a bögréje pereme fölött. - Azonnal kidőltem, ahogy vízszintesbe kerültem. Na és te?
- Egyszer ki kellett mennem a mosdóba éjjel, hogy igyak pár kortyot a csapból, de aztán én is hamar elaludtam - töltök magamnak a kávéból, de nem tudom letörölni az arcomról a vigyort. - Miért keltél ilyen korán? Te még ráértél volna aludni?
- Charityvel mi szedjük össze Libertyt és Kyle-t, úgyhogy el akarok előtte kényelmes tempóban készülni. Plusz, azt hallottam, hogy ma reggel valami jó kis műsor lesz, nem akartam kihagyni - iszik a bögréből ártatlan képpel, amitől nehezemre esik nem felnevetni, de nincs időm reagálni, mert Zack is befut kézen fogva Charityvel, mögöttük pedig Warren is felbukkan néhány pillanattal később.
- Jó reggelt! - köszönt minket a csapatkapitányunk biccentve. - Ezra még sehol? - kérdezi körbe pillantva. - Ha két percen belül nem jön le, akkor én...
- Mi a franc?! 
A kiáltás, ami fentről érkezik, félbeszakítja Warrent és felkelti mindannyiunk figyelmét. 
Trinityre pillantok, aki igyekszik a lehető legártatlanabb arcot vágni, de amikor a tekintetünk találkozik, látom rajta, hogy nehezére esik nem nevetni, de minimum mosolyogni.
Gyors léptek zaja hallatszódik a lépcső felől, pár pillanattal később pedig be is lép a konyhába Ezra. A haja vizesen tapad a homlokára, a testén vízcseppek futnak le, a szürke melegítő gatya, amit a reggelihez kapott magára, elázva tapad a lábára és ahogy belép, szigorú tekintettel pillant Trinityre.
- Ezt elhagytad, szépségem! - teszi a konyhaasztalra a vödröt, amiben a víz volt, de Trinity nem törik meg, csak legalább olyan meglepetten pislog, mint Charity, akinek tényleg gőze sincs arról, hogy mi folyik itt.
- Miért vagy csurom víz? - érdeklődik Warren a lehető legkomolyabban, mintha nem lenne egyértelmű a dolog.
Ő az egyetlen, aki képes tartani magát és nem telibe Ezra képébe vigyorogni, de a szemében látom a nevetést és abból, ahogy remeg a szája, arra merek következtetni, hogy nagy önuralomra van szüksége, hogy ne törjön meg. Zack a bögre mögé igyekszik elrejteni a vigyort a képén, Charity pedig Zack karjába temetett arccal leplezi, hogy halkan kuncog. Mi pedig Triniyvel a lehető legártatlanabb képpel bámulunk a srácra.
- Nem is tudom, talán kérdezd meg Trinityt - int a lány felé, aki hevesen pislogni kezd.
- Még a feltételezés is sértő - közli. - Különben is, tegnap még teljesen meg voltál győződve róla, hogy úgy sem merek ilyesmit tenni. Most mégis, hogyan ugorhattam a gyanúsítottjaid listájának elejére? - vonja fel a szemöldökét és annyira hihetően játssza az értetlent, hogy ha nem tudnám pontosan, hogy ő tette oda azt a vizes vödröt velem, akkor még én is elbizonytalanodnék a dologban.
- Pontosan tudod, hogy hogyan ugorhattál oda - vág vissza Ezra, majd rám emeli barna szemét. - Te sem tudsz semmit erről a kis balesetről, igaz? 
- Már a feltételezés is sértő - rázom meg a fejem Trinity szavaival élve, aztán amilyen pofátlan vagyok, rákacsintok. - De nézd a jó oldalát, napsugár! Így már biztosan felébredtél! - vigyorodom el, ahogy pontosan ugyanazokat a szavakat használom, amiket ő használt, amikor jeges vizet kaptam a nyakamba tőle tavaly.
Ezzel persze egyértelműen lebuktatom magam, de nem érdekel, baromira élvezem a dolgot és nem vagyok vele egyedül. Ezra, mióta összeköltöztünk, mindannyiunkat megszívatta már legalább egyszer. Warren mellett képes volt egy rettenetesen para maszkban állni, amíg szerencsétlen srác fel nem ébredt az éjszaka közepén és frászt nem kapott ettől az idiótától. Zacket pedig a zuhannyal szívatta meg egyszer, amikor képes volt átkötni a vizet és a hideg helyett jött meleg, meleg helyett pedig hideg. Bőven kijárt már neki, hogy valaki móresre tanítsa. Ezra hiába élte a fél életét Londonba és hiába rendelkezik az egyik szülői ágról brit felmenőkkel, az angolok ridegsége, merevsége és sznobizmusa messze elkerülte, így az ilyen jellegű határok is. Megérdemli, hogy Trinityben emberére talált most.
- Tudod, mit? Igazad van - vonja fel a szemöldökét kihúzva magát. - Kösz, szépségem a reggeli ébresztőt! - néz vissza Trinityre. - Ezek után ezerszer jobban fogok játszani ma! - jelenti ki és a szemében nevetés csillan meg, jelezve, hogy eddig sem vette olyan komolyan a dolgot.
A kijelentését viszont annál is inkább. Amikor pár órával később a meccs kezdését jelezve bedobják a korongot a jégre, Ezra olyan elszánttá válik, hogy a Yale játékosainak esélye sincs ellenünk. Az edző általában a mi párosunkat rakja fel elsőnek, mert együtt nagyon jól működünk a jégen. Egyetlen pillantásból meg tudjuk érteni, hogy mit akar a másik és az esetek nagy részében majdnem tökéletesen tudjuk is teljesíteni azt, amit kitalálunk. Nem véletlenül fél tőlünk a legtöbb játékos a ligában. És ma ez a teljesítmény felfokozódik, mert mind a ketten ezerszeresen akarunk. Mondjuk ilyen szempontból nincs panasz a többiekre sem. Az egész csapat úgy dolgozik, mint a gép, és jól is működünk együtt. Az első támadósorunkban Bogár, Warren és Zack olyan teljesítményt nyújtanak, amivel a Yale nem tud, mit kezdeni, rajtunk pedig Ezrával, nem igazán tud túljutni senki. Ha valami csoda folytán mégis sikerül, Taylor akkor sem hagy esélyt az ellenfelünknek, hogy ellépjen előlünk, az első harmadban minden lövést kivéd, mi viszont - általam - beviszünk egyet. Az első harmad végével teljes adrenalinban és mámorban úszva megy be a csapat az öltözőbe. Az edző viszont nem hagyja, hogy elszálljunk egy sikeres harmad miatt, azonnal visszaránt minket a valóságba:
- Tegnap megbeszéltük, hogy mi lesz, ha nem adjuk magunkat könnyen, elkezdenek majd hergelni és verekedni, de eszetekbe ne jusson belemenni ebbe, halljátok? Bármivel próbálkoznak is, nektek meg kell őriznetek a nyugalmatokat! Ha valaki elveszíti a fejét, hétfőn olyan edzésre számíthattok, hogy azt megemlegetitek! A legjobb fegyver a higgadtság! - emlékeztet minket, bár mindannyian tudjuk, hogy ez kint a jégen mennyire nem így van.
A hoki túlfűtött és erőszakos sport, az ember könnyen elveszítheti a fejét a meccs alatt. Bár az egyetemi szabályok nem engedik meg a verekedést, azért itt is előfordul néhány durva és cseppet sem szabályos ütés. A Yale jó, technikás csapat, ritkán állnak neki verekedni vagy hergelni, de pont azért, mert jók, hatalmas arcuk is van, nem bírják elviselni, ha veszítenek. Minket pedig az egyik legnagyobb ellenfelüknek tekintenek, ha tőlünk kikapnak, akkor az duplán fáj és kétszer annyira dühít, így a mi meccseinken nem meglepő, ha mégis előkerül a szájkarate a részükről.
- Fitzgerald, Dunbar, ezt a tüzet várom el a következő harmadban is! - folytatja Lawer a tömör utasítások kiosztását. - Gibson! - szól Bogárra. - Ne hagyd, hogy ennyire beszorítsanak a kapu mögé, szándékosan kergetnek be oda. Gyorsabb vagy náluk, használd ki!
Mielőtt még visszamegyünk a jégre, mindenkinek mondd valamit, amin javítania kell a következő harmadra, de összességében elégedettnek tűnik, ez pedig ránk is hatással van. Ha az első harmadban szárnyaltunk, akkor a másodikban fénysebességgel hasítunk a győzelem felé. Bár az első percben a Yale kiegyenlít, fél perccel később Zack újabb gólt lő, Warren gólpasszából. Amikor az edző leviszi az első támadósorunkat pihenni, Steve és Finn is megkapják azt a lehetőséget, amit a fiatal koruk ellenére is megérdemelnek. Ezrával mi velük együtt lépünk a jégre, hogy ne legyen teljesen fiatal a fent lévő csapat, így mellettük hasítva, száguldunk a Yale kapuja felé. Steve magabiztosan uralja a korongot, megy, mint a villám, de a Yale két védője bekergeti a kapu mögé és beszorítják. Azonnal a segítségére sietek és Ezra jól is tisztogat nekem, hogy újabb gólt lőhessek, viszont látom, hogy Finn sokkal jobb helyzetben van nálam. Nem számítanak rá, hogy innen átlövöm az egyik újoncnak, én pedig ezt kihasználom. Lepasszolom a korongot a kölyöknek, aki pontosan a kapu jobb felső sarkába lövi egy olyan mozdulattal, amit egész héten gyakoroltam vele a külön edzésen. Dagad a mellem a büszkeségtől, ahogy rám vigyorogva elindul a kispad felé. Ahogy leülünk és vizet spriccelünk a szánkba, megpaskolom a fejét.
- Szép lövés volt! - dicsérem meg, de Finn, mint mindig, most is szerény marad.
- Jó volt a passz - dobja vissza a labdát, de mielőtt válaszolhatnék, megint megszólal a duda, ezúttal viszont sajnos az ellenségnek.
A fenébe!
A Yale megint feljött fél másodperccel a második harmad vége előtt, méghozzá nem is szabályosan. A bírók valamit csúnyán benéztek, mert abból ítélve, ahogy Lawer edző kiabál, les volt, mégsem érkezik más ítélet. A vége előtti szünetben még semmi nem dőlt el, pedig végig mi uraltuk a játékot. Szerencsére a csapat nem csügged és bár mindannyiunkat bosszant a kialakult helyzet, Warren megragadja a szót az öltözőben. Már a tegnapi edzés végén emlékeztetett minket, hogy miért is választottuk őt kapitánynak. Az, ahogy szónokolni, hatni tud másokra, nem sok embernek megy a csapatban. Persze ez csak egy dolog, ami befolyásolta a választásunkat, de most megint bizonyítja, hogy mennyire jó döntés volt. Warren emlékeztet minket a beszédében arra, hogy tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de nagy esélyünk van. Felhívja a figyelmet, hogy mennyire fontos az első meccsünk, mert lélektani hatásai vannak, nem csak ránk, hanem az ellenfeleinkre nézve is, és bár figyelmeztet minket az apró hibáinkra, amik becsúsztak, mindenkinek mond valami dicséretet, ami a gólyák esetében különösen fontos. Ezzel és Lawer tömör, de határozott újabb szavaival lépünk vissza a pályára és tiporjuk földbe a Yale csapatát. Az utolsó harmadban csak egyet kapunk be, ellenben mi többet is beviszünk - egyet Warren, egyet Keith, egyet pedig Ezra - így a végeredmény 6:3. A csapat győzelmi mámorban úszva ront be az öltözőbe, ahol Lawer azzal a kijelentéssel tart minket a realitások talaján, hogy mostantól ez a teljesítmény a minimum, amit elvár a csapattól. Ki fogja hajtani a belünket ezek után, ebben biztos vagyok, de nem izgulok. Bízom az edzőben és tisztában vagyok a saját képességeimmel. Bírni fogom a dolgot, idén is győzelemre visszük a csapatot. Warren is megérdemelné, hogy a vezetése alatt ez így legyen. 
És ahogy nézem, másokat sem tör le Lawer kijelentése, mindenki pörög az első közös győzelmünk után, a gólyák teljesen be vannak zsongva és arról beszélgetnek, hogy az esti bulin, ami a Monolith-ban lesz, hogyan fognak ünnepelni. Engem viszont ez a beszélgetés arcon vág, mert rájövök, hogy még van egy beszélgetés, ami rám vár, mielőtt igazán elengedhetném magam. Az utóbbi napokban többször is realizáltam, hogy mennyire jól érzem magam Trinity társaságában és hogy akarom ezt a második esélyt. De egészen addig, amíg éjjel a vállamba temetett arccal kuncogva nem láthattam megint a gyermeki énjét, miközben Ezra kis meglepetését csináltuk, nem tudtam, hogy mennyire kétségbeesetten akarom ezt. Hogy milyen szinten akarok mélyebb kapcsolatot Trinityvel. Muszáj beszélnem vele erről, még ma délután. Este dolgozni megy, én pedig a barátaimmal a Monolith-ba, de képtelen lennék jól érezni magam úgy, hogy nem beszéltem a lánnyal. Persze így is lehet, hogy pofára esés lesz a vége, de ha meg sem próbálom, akkor egész este azon fogok pörögni, hogy hogyan kellett volna. És ez az elhatározásom csak még erősebb lesz, amikor az öltözőből kiérve, mosolyogva fogad minket a lányokkal és Kyle-lal. 
Nem fogok kihátrálni ez elől a beszélgetés elől, bármi legyen is a vége!