Cseszd Meg! {+18}

16.

Trinity:
Ryder sokkal jobban tartja magát, mint ahogy azt gondoltam, hogy fogja. Már két boltban is voltunk, de még egyiknél sem tett olyan megjegyzést, amire ráfoghatnám, hogy elbukta az egyezségünket. Igaz, eddig csak felsőket válogattam leginkább a kötött pulcsik helyett, amik elhasználódtak, de így is jobban viselkedik, mint amire számítottam. Őszintén nem tudom, hogy ez bosszantson, lenyűgözzön vagy jól essen, jelenleg azt hiszem, hogy mindhárom érzés megvan bennem. Az első érzelem azért, mert a jelek szerint nem fog csak úgy megtörni, az utóbbi kettő pedig azt hiszem, egyértelmű. Ryder számára fontos a megállapodásunk, tényleg szeretne esélyt kapni egy második esélyre és ezért mindent el is követ. Egy kicsit kegyetlennek érzem magam, amikor az egyik fehérnemű boltnál kijelentem, hogy be kell mennem ide. De csak egy egészen kicsit. Ha a srácok nem lennének itt, akkor is betértem volna ide, tekintve, hogy ma több melltartómat is szétmenve találtam a szekrényemben.
Ezra azonnal támogatja az ötletet és meglepő módon a többiek sem akarják megúszni a dolgot, de amikor Ryderre nézek, megtorpanok. A tekintete az enyémbe fúródik, égkék szemében szikrák kezdik éleszteni a tüzet, s a szája sarkában az a már annyira jól ismert, önelégült mosoly táncol. Tudja, mit tervezek és egy része nagyon is élvezi ezt, nem remeg meg, vagy kételkedik saját magában. Elhatározta, hogy teljesíti a maga részét az egyezségünknek, nem hagyja magát megtörni. Legalábbis most ezt gondolja, de kénytelen leszek egy egészen kicsit bekeményíteni. Muszáj vagyok tesztelni, hogy mit is akar tőlem, hogy az ő új esélye mire terjed ki, hogy tényleg komolyan közeledni akar, vagy csak a testem érdekli.
- Csak utánad - int, hogy menjek előre, de a szemkontaktust addig nem szakítja meg, amíg be nem lépek elé. - Ügyes húzás - jegyzi meg halkan, s amikor hátra pillantok a vállam fölött, látom, hogy az egyik karkötőjét elhúzza a csuklójától, majd elengedi, hogy a bőrének csapódjon.
Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy szándékos mozdulatról van-e szó, vagy csak kicsúszott a kezéből, de arra bőven elég, hogy beszóljak neki:
- Tudod, megkímélhetnéd magad az ilyen kínzási eszközöktől azzal, ha elengednéd a mi kis egyezségünket - nézek jelentőségteljesen a csuklójára, amin most is ott virítanak a különböző karkötők.
Hihetetlenül szeretem a stílusát. Rettenetesen vonzónak találom, amikor egy pasi ilyen jellegű ékszereket hord és tudja is azokat viselni. Márpedig Ryder nagyon is jól tudja, a karkötőket és a gyűrűket egyaránt.
- Sokkal nagyobb a tét egy kis piros bőrnél - feleli mögöttem lépkedve. - A megállapodásunk fontosabb annál, hogy ne bírjam elviselni, ha párszor meg kell csípnem magam.
Olyan határozott és magabiztos a hangja, mint aki egy kicsit sem kételkedik abban, hogy meg fogja kapni azt a második esélyt. Egy részem emiatt legszívesebben felképelné, viszont a másik többek között ehhez a magabiztosságához vonzódik. De ami még rosszabb, hogy a szavai a szívemig hatolnak. Szerintem a legtöbb srác számára ez nem lenne olyan fontos. Valószínűleg elfogadnák a vereséget és leszarnák a feltételeimet, de Ryder nem. Ő kitart és komolyan veszi a tétet. Mondjuk ez nem kellene, hogy annyira meglepjen, van egy olyan érzésem, hogy a legtöbben már azt sem merték volna meglépni, amit ő igen. Nem hiszem, hogy sokan megjelentek volna a szobám ajtajában, miután elmondtam, hogy nem tudom, mennyire leszek képes megint közel engedni magamhoz, hogy teljesen sebezhetővé válva bevallják, hogy akarnak egy esélyt. Pontosabban egy esélyt az esélyre. Szinte biztos vagyok benne, hogy rajta kívül majdnem mindenki hagyta volna a dolgot a francba. Sőt, a rosszabbik fajta még keresztbe is tett volna nekem és meg is alázott volna, amiért nem hódoltam be neki a két szép szeme miatt, ahogy azt elsős koromban már megtapasztaltam a seggfej által, akit utána Charityvel kicsináltunk.
- Nagy szavak ezek - fordulok felé, miután egy köszönés kíséretében beléptem a boltba, de ő most sem remeg meg.
Lazán megvonja a vállát és ismét mélyen a szemembe néz.
- Őszinték - közli, majd elindul körbe nézni. - Pontosan, mire is lesz szükséged? Mit keressünk neked?
- Elsődlegesen melltartót - felelem, miközben figyelem, ahogy Ryder odalép egy-egy darabhoz és finoman végigsimít rajtuk, megtapogatja azokat.
Annyira óvatosak a mozdulatai, mégis határozottak, hogy ahogy nézem, akaratom ellenére is máshová kerülök. Fejben nem a boltban vagyunk, hanem Ryder hálószobájában, azon az estén, mielőtt minden összeomlott volna. Eszembe jut, ahogy ott álltam előtte egy szál fehérneműben, csak a finom csipke takart előle, ő pedig egy morgást hallatva közelebb lépett hozzám és végigsimított a melltartómon. A mellemet ösztönösen toltam a tenyerébe, miközben követtem a tekintetemmel az ujjai mozgását. Élveztem, ahogy lassan kínoz, ahogy az ujjai komótos tempóban haladnak a kapocs felé a hátamon. Amikor rátaláltak, a pillantásunk összefonódott. Emlékszem az egyszerű mozdulatra, amivel kicsatolta a fehérnemű felsőt és a rekedtes hangra, ami feltört belőle, ahogy az anyag lecsúszott rólam. Pontosan tudom, milyen tekintettel nézett rám, hogy úgy éreztem, a szemében lévő tűz élve felemészt majd. Emlékszem, hogy mennyire megremegtem az érintése alatt, miközben visszahúzott egy csókra. Az ujjai simogatását most is magamon érzem és...
- Gyere ide, szépségem, találtam valamit, ami szerintem tetszene! - Ezra hangja kiszakít a bűnbe csábító emlékek hullámaiból, amiért rettentő hálás vagyok.
Tartok tőle, hogy ha túl mélyre merültem volna bennük, akkor nem lettem volna képes több ruhát próbálni a forró vérem és nedvesedő bugyim miatt. Be vagyok indulva, ez nyilvánvaló. Annyira stresszes vagyok, hogy szükségem lenne valakire, akivel összejöhetek egy estére. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy felhívom Maxet, hogy megint találkozzunk, de a múltkori után nem érezném fairnek. Ryder elmondta, hogy féltékeny volt rá, a világ legnagyobb szemétládájának érezném magam, ha ezek után megint összejönnék vele. Az ajánlat csábító, Maxszel nagyon jól éreztem magam és pár héttel ezelőtt még magasról tettem volna Ryder érzéseire, de az utóbbi idő után képtelen lennék olyat tenni, amiről tudom, hogy fájdalmat okoz neki. Nem is olyan rég még ez a gondolat meg se fordult volna a fejemben, viszont azok után, hogy Ryder mennyire rendes volt velem, hogy láttam, tényleg rengeteget változott, nem tudnék ártani neki. Szándékosan amúgy sem bántanék senkit. Leszámítva a barmot, aki első évben teljesen kicsinált és megalázott. Ő megérdemelte, hogy cserébe kikészítsük. De másoknak képtelen lennék fájdalmat okozni szánt szándékkal.
Érdekes, hogy az élet mennyire hullámvölgyes tud lenni. Nem is olyan rég még nem voltam képes hosszú távon a házunkban lenni, mert nem akartam egy légtérben lenni Ryderrel, most pedig nem elég, hogy Ezra szívatásával pillanatnyi cinkostársakká váltunk, de még jól is érzem magam a társaságában. Megváltozott, ezt minden nap látom már.
- Trinity! - szólal meg újra Ezra, megint kirántva a gondolataimból.
- Megyek, bocsi! - indulok el a fiú felé, de ahogy elhaladok Ryder mellett, látom, hogy figyel és a szája sarkában megint ott bujkál az a mosoly.
Tudja.
Nem tudom, honnan tudja, hogy mire gondoltam az előbb, hogy mi minden futott át a fejemben, de a szemében megbúvó fény elárulja, hogy tudatában van annak, miről fantáziáltam. Hogy az emlékeim bűnös élvezete felbukkant bennem pusztán attól, hogy néztem, ahogy melltartót néz nekem. Nem, ahogy azt néztem, ahogy megérinti azt a bizonyos melltartót.
- Nem tudod, mire vállalkoztál - szólal meg váratlanul - Ezra az összes szexi darabot fel fogja próbáltatni veled.
Annyira bosszant, ahogy most néz, hogy tisztában van azzal, milyen hatással van rám, hogy már nem sajnálom azért, amit tenni készülök.
- Nem baj - közlöm. - Nem vagyok szégyenlős és kellenek az új darabok - húzom ki magam, miközben tovább haladok a vörös fiú felé.
Ha eddig minimális kételyem is volt abban, hogy tényleg bele kéne-e mennem ebbe a mocskos játékba, az most a bosszúságtól eltűnt. Jobb lesz, ha tényleg felköti a gatyáját, mert a végén még vérző csuklóval fog kisétálni ebből a boltból, ha nem akarja megadni magát és elbukni az egyezségünket.
- Várj! - kapja el a csuklómat és óvatosan visszahúz magához. - Ez a te színed, ennek is adj egy esélyt - ad a kezembe egy sötétkék alapú, fekete csipkével díszített melltartót.
A színek gyönyörűen néznek ki egymáson, az alapnak szolgáló kék tényleg az én színem, mindig jobban kiemeli a szememet ez az árnyalat, a fekete csipke pedig pontosan azért könyörög rajta, hogy valaki szabadítsa már meg a viselőjét ettől a darabtól. Valószínűleg én magam is kiszúrtam volna, ha most Ryder nem nyomta volna a kezembe.
- Köszi - veszem el tőle, de nem merek felnézni rá, mert tudom, mit látnék.
Izzó vágyat és tüzet. Azt, amit az előbb ő láthatott rajtam, amikor figyeltem őt. Elképzel benne, tudom, érzem a kisugárzásából, abból, ahogy az ujjai finoman végigsimítanak a bőrömön, miközben elengedi a kezem. A pulzusom felgyorsul, nem csak az érintésétől, hanem attól, hogy tudta, milyen melltartót néznék magamnak. Az, hogy azt mondta, ez a kék az én színem, valami megremeg bennem. Kényszerítem magam, hogy végül mégis felnézzek rá, mert ha nem teszem, akkor az olyan, mintha ő irányítana, azt pedig nem hagyhatom. Most nem.
- Kezdek megsértődni, szépségem! - csendül fel újra Ezra hangja a bolt sarkából.
- Menj! - szólal meg Ryder és látom, hogy a szája sarka megremeg, de ezúttal nem miattam, hanem a haverja türelmetlenkedése miatt. - Még a végén tényleg megsértődik és akkor bizony elviselhetetlen lesz - biccent Ezra felé, s a szavait hallva akaratlanul is kiszökik belőlem egy kis kacaj, miközben elindulok a srác felé.
Mellette ott áll Charity is, aki épp egy menta zöld csipkéből álló bodyt nézeget. Ahogy elmegyek mellett, hallom, amikor Zack a fülébe suttog:
- Próbáld fel, ha kényelmesen érzed magad benne, megveszem neked. - Közben a kezeit Charity csípőjére teszi és alig észrevehetően közelebb húzza magához a lányt, aki erre csillogó szemekkel felnéz rá.
Nem tudok nem mosolyogni rajtuk. Szeretem így látni őket. Boldogok és elég egy pillantást vetni rájuk, hogy az ember lássa, mennyire szeretik egymást. Van egy részem, amelyik a rosszabb napokon jön elő és féltékeny rájuk. Alapjáraton nem akarok kapcsolatot, hiszen semmi időm nem lenne rá. Nem ráz meg, hogy egyedül vagyok és csak alkalmi partnereim vannak, ha vannak, tökéletesen megelégszem ezzel is, képtelenség lenne a sűrű időbeosztásomba még egy pasit is belenyomni, amikor a saját barátaimra sincs elég időm, és a sráccal sem lenne fair, ha időnként parkolópályára tenném. De néha, amikor nagyon kivagyok, rám jön, hogy mennyire magányosnak érzem magam. Nem sűrűn, de előfordult már, hogy egy rossz nap után, teljesen kikészülve hazaértem az üres házba, amit Charityvel béreltünk és megláttam a csokor rózsát, amit Zacktől kapott, mielőtt elindultak a randijukra, én pedig elsírtam magam. Hangosan zokogtam. Nem csak a magány miatt, valószínűleg minden miatt, ami addig felgyülemlett bennem, de összekuporodva, keservesen sírtam, amint megláttam a csokor rózsát. Ezt nem reklámozom, még senkinek nem mondtam el, nem szívesen beszélek erről, de az egy igazán rossz nap volt és jó lett volna, ha van valaki, akit felhívhatok, ő pedig csak felbukkan és a karjaiba zár, majd hagyja, hogy ott bőgjek. Tudom, hogy Zack pontosan ezt tenné, ha Charityről lenne szó és minden kis féltékenység ellenére, elmondhatatlanul örülök, hogy itt vannak egymásnak. Nem is akarom őket megzavarni a body-vásárlást illetően, így a lehető legfeltűnőmentesebben osonok el mögöttük, hogy végre elérjek Ezrához.
- Ehhez, mit szólsz? Van hozzá bugyi is - emeli le az állványról a darabokat.
Ryder nem túlzott, Ezra tényleg olyan szettet választott ki, amit nem akármikorra vesz fel az emberek nagy része, de ettől még gyönyörű. A cián kék anyag fazonja lazaságot üzen, de az enyhén átlátszó csipke épp az ellenkezőjét. Ahogy megnézem, hogy a belső része milyen, látom az ujjaim körvonalát.
Nem hazudtam az előbb, nem vagyok szégyenlős és kellenek az új darabok. Ahogy az is, hogy kínozzam egy kicsit Rydert. De az életben különösebben magamutagó sem vagyok. Az a figyelem, amit kapni szoktam - minden egoizmus nélkül - nem azért irányul rám, mert direktbe parádézom. A kisugárzásom és a magabiztosságom vonzza magára a tekinteteket, az, hogy tudom, milyen hatással vagyok egy férfira és ettől nem ijedek meg. De vajon ér-e annyit ez az egész nekem, hogy négy hokis előtt egy enyhén átlátszó fehérneműben parádézzak?
Elvégre ez volt a terved, nem? - szólal meg a kisördög a fejemben. - Meg akartad leckéztetni Rydert, még ki is mondtad magadban, hogy jobb lesz, ha felköti a gatyáját. Látnod kell, hogy mik a pontos szándékai.
A fenébe is, igaza van! Tényleg ez volt a tervem, nem tudom, most miért habozok. A srácok nem először látnak majd fehérneműs nőt. És ez igazából nem sokkal másabb, mint egy fürdőruha. Oké, annak más az anyaga, jobb esetben egyáltalán nem átlátszó és a csipke fazon is általában máshogy van megoldva. De ez sem mutat meg mindent. Épp csak annyit, hogy Rydert kicsináljam vele.
Ahogy felnézek, látom, hogy ő és Warren épp egy visszafogottabb darabot néznek. Nem lep meg, hogy Warren figyel arra, hogy ne kelljen hálószobai szintre vinni a fehérnemű vásárlást. Most is megfordul a fejemben, ami vele kapcsolatban mindig: bárki is végzi mellette, a világ egyik legszerencsésebb nője lesz. Ryder a színeket nézi annál a darabnál, amit Warren a kezében tart, de mintha megérezné, hogy nézem, felpillant. A tekintete a kezemben tartott szettre téved, majd Ezrára, végül vissza rám és megint megjelenik az arcán az a mosoly, amitől egyszerre remeg meg a térdem és bizsereg a tenyerem, hogy felképeljem.
- Tetszik! - jelentem ki. - Köszi! - küldök hálás mosolyt Ezra felé, aki őszintén büszkének tűnik ettől.
- Szólok, ha találtam még valamit - tiszteleg, majd már el is tűnik a bolt másik végében.
Azért néhány cuccot én is nézek magamnak és mivel nem csak az a célom, hogy megleckéztessem Rydert, hanem hogy valóban vásároljak újakat a tönkrement darabok helyett, így visszafogottabb, kényelmesebb melltartók is lekerülnek az állványokról. Mire Charityvel bekerülünk a próbafülkékbe, már azt sem tudom, melyik szettel kezdjem.
Végül kezdésnek arra esik a választásom, amit Ryder elsőnek választott, a sötétkék-fekete kombinációra.
- Oké, megvagyok, kijöhetek? - szólok ki a srácoknak, akik egy másodpercre sem haboznak, egyöntetű "Gyere!" felkiáltás a válasz.
Próbálok nem hangosan felröhögni a reakciójukon, miközben elhúzom a függönyt és kilépek. Egyelőre alul takar a nadrágom, ehhez nem hoztam be bugyit, de a fiúk pillantásából arra lehetne következtetni, hogy tök pucéran állok előttük. A tükör felé fordulok és kijjebb lépek, hogy megnézzem magam. Az ujjaim ösztönösen végigsiklanak, a hegeimen, mielőtt a melltartóhoz érnék. Ennek a mozdulatnak nincs köze Ryder kínzásához, azelőtt teszem meg, hogy felfognám, de látom a tükörben, hogy a fiú állkapcsa megfeszül. Nem tudom eldönteni, hogy a látványosan benne munkálkodó vágytól, vagy a bűntudattól és az emléktől, ahogy másnap reagált rám, miután lefeküdtünk egymással. Mindenesetre, most az utóbbira még csak véletlenül sem akarok gondolni. Ezért is húzom el a hasamról a kezem és simítom már szándékosan a mellkasomra.
- Ennek nagyon tetszik a színe - nyúlok a melleim alá és egy kicsit megemelem őket, mintha csak azt nézném, hogy feljebb kell-e állítani.
Részben tényleg ezért csinálom, viszont a másik része a történetnek az a reakció, amit sikerül kiváltanom. Ryder hatalmasat nyel, miközben figyel. Olyan, mint aki nem tudja elszakítani rólam a tekintetét.
- A pántját meg kell majd picit húzni - állapítom meg, majd a mellettem lévő fülke függönyéhez lépek. - Char, meg tudod nézni, vagy most te is próbálsz?
Mivel Charity nem tud a Ryderrel kialakult helyzetemről, így nem is szándékos, amit tesz, de egyértelműen kapóra jön nekem, amikor kiszól:
- Gyere be, nekem is jól jönne a vélemény.
Hallom, ahogy Ezrából kiszökik egy kis nyögés, ahogy átlépek Charity fülkéjébe.
- Csak próbálunk, fogd vissza a fantáziád! - szólok rá azonnal, amitől Zack felnevet, de látom, hogy még az ő szeme is opálosabb.
Valószínűleg neki nem tőlem, hanem mert tudja, mit próbál bent a barátnője és később milyen sorsa lesz annak a gyönyörű darabnak. Persze az sincs kizárva, hogy egy kicsit neki is meglódult a fantáziája a két fehérneműs nő gondolatától egy fülkében. De ha így is van, az eltörpül az égő érzéstől az oldalamban, amit egyetlen égkék szempár pillantása indít meg bennem. Érzem, hogy Ryder néz, hogy képtelen elszakítani rólam a tekintetét és várja, mikor fordulok felé, de bármennyire is csábít ez a gondolat, uralkodom magamon. Még nincs itt az ideje, előtte egy kicsit tovább húzom.
Amikor belépek Charity fülkéjébe, meglátom, hogy a kint nézett bodyban áll a tükör előtt és folyamatosan forgolódva méregeti magát. Már értem, miért nem lép ki benne, ez az anyag határozottan többet mutat, mint amennyit Charity be merne vállalni a pasiján túl három másik srác előtt. Ő sokkal szégyenlősebb annál, hogy ezt bevállalja, pedig észbontóan néz ki benne, a mentazöld csipke nagyon jól megy a haja színéhez és a bőrének tónusához, arról nem is beszélve, hogy kiemeli gyönyörű felemás szemeit.
- Basszus, Char, én teljesen biztos vagyok a szexualitásomban, de még nekem is beindul a fantáziám attól, ahogy most látlak - bukik ki belőlem, mielőtt megállíthatnám magam, amire persze kintről azonnal érkezik is a reakció:
- És akkor nekünk, hogy ne induljon be, amikor ilyeneket mondasz?
Ezra hangjára először mindketten összerezdülünk, de aztán összevigyorgunk a tükörben. Bár Charity visszafogottabb és ilyen téren lényegesen kegyesebb a srácokkal, tudom, hogy egy része élvezi, ahogy kínozhatja őket néha. Általában én kezdem ezt, de ő mindig beszáll a játékba.
- Szedd össze magad! - csendül fel Warren hangja is, de most az sem az igazi, mintha sokkal fátyolosabb lenne, mint általában.
- Te, hogy érzed magad benne? - nézek Charity szemébe.
- Meglepően jól - áll oldalra, hogy hátulról is megnézze magát. - Tetszik, nagyon szép és sokkal kényelmesebb, mint amilyennek elsőre tűnik.
- Beengedem Zacket, hogy megnézze, ha megígéred, hogy nem estek egymásnak abban a pillanatban, hogy meglát - kacsintok rá, mire ő felnevet.
- Majd kordában tartom.
- Hallak titeket! - szól be a fülkébe Zack, de a hangjában hallom a nevetést.
- Akkor hallhatod, hogy azt mondom, uralkodj magadon - dugom ki a fejem, hogy ránézzek, de mielőtt ki is lépnék a fülkéből, Charity elkapja a kezem.
- Fordulj ide, te is kérted az én véleményem.
Eleget teszek a kérésének és körbe fordulok előtte, hogy megnézhesse a rajtam lévő melltartót, végül vele szemben fékezem le.
- Ez igazán illik hozzád, a színe mellett rikít a szemed - mosolyog rám. - Én a helyedben mindenképp megvenném.
Kíváncsi vagyok, hogy vajon ezek a szavak hatnak-e Ryderre mélyen legbelül. Hogy kivált-e bármit belőle az, hogy Charity és én szerintem is jól választott nekem.
- Oké, akkor ez odakerül egyelőre a "biztos" listára, majd jövök a többivel is - simogatom meg a karját, majd visszamegyek a saját fülkémbe és beengedem Zacket hozzá.
Ahogy az Ezra által elsőnek választott szettet a kezembe veszem, tudom, hogy át fogok lépni egy határt, de csak akkor jövök rá, mennyire is, amikor felveszem a bugyi után a melltartót is és látom, hogy kicsi. A tükörben nézek farkasszemet magammal, tudom, hogy amire készülök, még később vissza fogom kapni. Biztos, hogy ha Ryder nem bukja el az egyezségünket és tartjuk magunkat a megbeszéltekhez, akkor utána a létező összes kínzást vissza fogja adni valamilyen formában. De annyira csábító most a gondolat, hogy egy kicsit én kínozzam őt, hogy képtelen vagyok bírni magammal. Mióta ellenségeskedtünk, feszegette a határokat. Ugyan a csatabárdot elástuk, de kijár nekem némi revans.
Kibújok a felsőből, majd kihajolok a fülkéből. A függöny eltakar, csak a fejem és az egyik vállam látszik ki, de a biztonság kedvéért még a kezemmel is eltakarom a mellem, hogy véletlenül se villantsak a srácoknak és a bolt vásárlóinak.
- Ryder, ez úgy néz ki, hogy kicsi - nézek a fiúra, az említett fehérnemű felsőt feltartva -, tudsz nézni nekem eggyel nagyobbat, kérlek?
Igyekszem a lehető legártatlanabb arcot vágni, hogy még véletlenül se leplezzem le a mi mocskos játszmánkat a fiúk előtt, de Rydert nem tudom átvágni. Pontosan tudja, mit művelek, ahogy Ezra és Warren is tudja, hogy mit jelent az, ha én magam a kezemben tartom a melltartót. A szeme sarkából látom, hogy Ezra alig észrevehetően megigazítja magát a slicce táján, Warren viszont kissé gyanakodva néz minket. A fiú a szürke szemével úgy méregeti a függönyt, mint aki próbál átlátni rajta, de amikor Ryder közelebb lép hozzám, látom, hogy gyanú jelenik meg az arcán.
- Ezt Ezra találta, miért nem őt kéred meg, hogy hozzon újat? - kérdezi Ryder rekedtes hangon, s közben mélyen a szemembe néz.
Az égkék szemek most borússá változnak, mintha vihar közeledne bennük. Látom, ahogy nagyot nyel, figyelem a gyorsuló pulzusát a nyakán verő érnél és érzékelem a dudort a nadrágjában. Az arcán az izmok megrándulnak, ahogy lassan felemelem a kezem és a melltartó pántját az ujjára akasztom. Látom rajta, ahogy küzd magával. Biztos vagyok benne, hogy a fejében már rég rám tört és a kint várakozó barátainkkal mit sem törődve az ajkaimnak esett, de kint a valóságban, minden erejét összeszedve harcol az ellen, hogy ezt megtegye, vagy bármilyen utalást tegyen erre.
- Mert úgy gondoltam, hogy, mint jövendőbeli barátom, kérhetek tőled ilyet - állom a pillantását - de persze jogos a kérdés, igazad van, inkább őt...
- Máris hozom! - szól közbe, mielőtt befejezhetném a mondatot, majd már el is tűnik az üzlet azon részében, ahol Ezra megtalálta ezt a darabot.
Bármennyire is igyekszem uralkodni magamon, az arcomra önelégült mosoly szökik, ahogy figyelem Ryder távolodó hátsóját, ez pedig Warrennek és Ezrának is feltűnik.
- Ördögi nőszemély vagy, ugye tudod? - kérdezi Ezra rám nézve, mire ártatlanul megvonom a vállam, bár csak az egyiket láthatja.
- Nem tudom, miről beszélsz, csak segítséget kértem, tekintve, hogy egy szál bugyiban állok a fülkében. Ti akartatok velünk jönni vásárolni - emlékeztetem, mire a szája csibészes mosolyra húzódik.
- Mhm, hát persze - bólogat megjátszott megértéssel, de Warren nem hagyja annyiban a dolgot.
Közelebb lépve a fülkéhez, mélyen a szemembe néz.
- Miért kínzod szegény srácot? Azt hittem, hogy elástátok a csatabárdot.
- El is - bólintok. - Én csak... - az egész megállapodásunkat nem feltétlen akarom elmondani neki, de van egy olyan érzésem, hogy Warren megértené az igazságot is. - Még nem tudom, hogy közelebb tudom-e engedni magamhoz - szakad ki belőlem egy sóhaj. - Látnom kell, hogy ha úgy döntök, megint közeledni engedem, mint barátot, képes lesz-e tényleg csak barátként állni hozzám.
Látom, hogy a szürke szempárban nevetés csillog.
- Ugye tudod, hogy jelen helyzetben egy épeszű férfi sem lenne képes csak barátként tekinteni rád? - vonja fel a szemöldökét. - Leszámítva a foglalt és meleg férfiakat.
- Lenézel, amiért húzom egy kicsit az agyát?
- Oh, nem, dehogy - rázza meg azonnal a fejét komolyan. - Rydernek kijár, hogy valaki egy kicsit móresre tanítsa és nálad jobban senki nem érdemli meg ezt a szerepet azok után, amennyi mindenen ti ketten átmentetek együtt. De jelen helyzetben még én sem tudom úgy kordában tartani a gondolataimat, ahogy kellene, pedig hidd el, hogy nagyon igyekszem.
Nem indul meg alattam a föld Warren vallomásától, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik nagyon jól az, amit mond és nem simogatja az egómat a szavaival. Sőt, némi melegség is elindul a mellkasomban. De tartok tőle, hogy ha Ryder mondta volna ezt nekem - feltéve, hogy nincs a megállapodásunk és nem kell tartania magát -, akkor itt menten nekiesnék. Viszont Warren esetén ez nem következik be. Vonzó a srác, nagyon vonzó, egy részem belebizsereg a szavaiba, de nem érkezik az a mély hatás, amit a testem Ryder egyetlen pillantásától képes produkálni. Nem is tudom, hogy ezen sírjak vagy nevesek, de most egyiket sem teszem. Nem csak azért, mert szinte meztelenül állok egy fehérnemű bolt próbafülkéjében, hanem mert meg fogom találni a módját annak, hogy a Ryder iránti heves reakcióimat is kordában tudjam tartani. Ez a fő célom, mióta tegnap kezet ráztam vele. Csak a hideg fejemre és arra az énemre kell hallgatnom, aki fenntartásokkal, némi félelemmel kezeli ezt az egész közeledés-dolgot kettőnk között és nem lesz baj. Menni fog ez a barátság, már ha eljutunk addig és Ryder nem szúrja el az elkövetkező egy hétben.
Muszáj, hogy menjen.
- Visszavegyek? - kérdezem a szürke szempár tulajdonosát, aki ettől hangosan felnevet.
- Ugye csak viccelsz? Én is beszállok! - közli vidáman. - Már amennyiben nem zavar, hogy Ezrának egy időre elég maszti-anyagot gyártasz.
A vörös fiú nem figyel ránk, mert épp üzenetet küld valakinek, de végignézve rajta, alaposan átgondolom a kérdést.
- Ezrának már az is elég, ha megemlítjük, hogy csajos estét tartunk Libertynél, ez a kis divatbemutató már nem sokat oszt vagy szoroz - vonom le a végső következtetést a korábbi beszélgetéseinkre visszagondolva.
- Akkor segítek - kacsint rám, de mielőtt reagálhatnék vagy megkérdezhetném, hogy akarja ezt kivitelezni, Ryder visszatér az eggyel nagyobb melltartóval és odaadja nekem.
- Köszönöm - nézek rá hálásan, mert a szívatás ellenére, nagy segítség, hogy nem kellett felöltöznöm és magamnak megkeresnem, hogy utána megint levetkőzhessek.
- Nincs mit - biccent, de mielőtt visszaülne a kis kanapéra, ami a kint várakozóknak van odatéve, megint rám néz. - Trinity!
- Igen? - pillantok vissza rá, mire oldalra biccenti a fejét.
- Egy kicsit próbáld meg kevésbé élvezni ezt - néz mélyen a szemembe, az övében pedig mindent felemésztő, villámokkal teli vihar tombol. - Nem fogok megtörni, ha megkapom vele a barátságod egy hét múlva - veszi halkabbra a hangját, én pedig próbálok úgy tenni, mint akinek nem dobban nagyot a szíve a ténytől, hogy ennyire elszánt.
- Azt hittem, hogy sok tulajdonságom mellett, éppen azt bírod bennem, hogy ilyen vagyok.
- Ez így van, de... - elharapja a mondatot, az állkapcsa megfeszül, mint aki majdnem rosszat mondott, s nagyot nyel.
- De? - kérdezem az arcát fürkészve.
Halk, viszont annál reszketegebb sóhaj szakad fel belőle, s a közelségétől az ajkaimon érzem annak forró érintését. Szinte biztos vagyok benne, hogy Ezra és Warren minket figyelnek a háttérből, de egyelőre egyikőjük sem szól egy szót sem és én sem igazán érzékelem őket. Minden figyelmemet leköti az a gyönyörű vihar, ami Ryder szemében tombol és szép lassan felemészt engem. Ha Zack nem Charityvel lenne elfoglalva bent a próbafülkében, ő már biztos, hogy rég közbelépett volna, de most nincs itt. Ő nem lép közbe, engem viszont körbe ölel Ryder édeskés-mentás illata és a testéből áradó feszültséggel teli hő. El kell távolodnom, de ha messzebb lépek, akkor a függöny vagy eltakar előlük, mielőtt választ kaphatnék, vagy pont az történik, amit el akartam kerülni: az egész boltnak villantok.
- Csak... - kezdi rekedtesen az arcomat fürkészve, de hatalmasat nyel, hogy visszanyerje a hangjának erejét - próbáld meg nem az orrunk alá dörgölni, hogy mennyire élvezed ezt.
- Ez ügyben nem ígérhetek semmit - küldök felé egy ártatlannak tűnő mosolyt, s minden erőmet összeszedve a függönyért nyúlva, hátrébb lépek.
Az ő szája is mosolyra húzódik, miközben biccent egy aprót.
- Rögtön sejtettem, de egy próbát megért - közli, mielőtt behúznám magunk között a függönyt, de nem tudja elrejteni előlem, hogy a kínzás ellenére, mennyire élvezi azt, amit teszek, még ha nem is reagálhatja ezt le szavakkal.