Cseszd Meg! {+18}

9.

Ryder:
Még a gimiben volt egy ritka gonosz tanárom. És ez most nem a gyermeteg hozzáállás, vagy a tinédzserekre jellemző "az összes tanár hülye" felkiáltás, hanem ő tényleg gonosz volt.
Az első óránkon elmesélte, hogy azért ment tanárnak, mert anno a tanára őt szívatta és most ő szívathatja a diákokat bosszúból. A második óránkon benyögte, hogy aki hülye a kémiához, az haljon meg, később pedig azt osztotta meg velünk, hogy mivel utálja a szomszédját és a macskáját, macska szart szokott a küszöbén hagyni a parkból.
Mindenki a kettesre hajtott nála, mert jobb csak az lehetett, aki a ritka kedvencei közé tartozott. Azt hiszem, hogy nem olyan meglepő, hogy minden kedvence fiú volt, a lányoknak esélye sem volt, amiért ők még jobban utálták. Én valamiért a kedvencei közé tartoztam, de engem is kivert tőle a víz. Ritka gonosz volt, hímsoviniszta és egy igazi seggfej. Méghozzá a rosszabb fajtából. Elég volt vele egy kémia óra, hogy az ember lejöjjön az életről.
Az egyik órán megosztotta velünk azt a bölcsességet, hogy csak a pesszimista ember mondja azt, hogy ennél már csak jobb lehet. Akkor ezt egy nagyon lelombozó gondolatnak tartottam és éppen ő volt számomra a pesszimista, de a történtek után kezdem megérteni, hogy mire gondolt.
Korábban azt hittem, hogy már nem lehet rosszabb az otthoni állapot, hogy nem lehet feszültebb a levegő és kínosabb a találkozás Trinityvel, de úgy látszik, hogy tévedtem. És most már csak remélem, hogy nem lesz rosszabb, mert akkor biztos, hogy kikészülök. A legutóbbi kiborulásom óta, mintha nem lenne oxigén a házban. Nem terveztem előre, hogy ennyire bunkó leszek, de a szavak csak úgy kiömlöttek a számon, amivel elértem, hogy Trinity a napokban inkább Dereknél aludjon, mint otthon, ettől pedig ég a pofámról a bőr. Ha pedig mégis otthon van, akkor inkább bujkál a szobájában, amikor én kint vagyok a sajátomból és csak akkor jön ki, ha én nem tartózkodom kint. Ehhez csapódik, hogy szarul érzem magam a történtek miatt és hogy a barátaim is kivannak rám. Na jó, ez így nem teljesen igaz, a srácok valamelyest megértették a dolgot, talán Zack volt, akivel volt egy kisebb konfliktusom, bár gondolom nála az is tendált, hogy Charity kivan rám. Nem utál, de határozottan haragszik, amiért megbántottam a legjobb barátnőjét - megint - ami egyébként nem volt célom, de szerintem életem végéig esedezhetek majd Charity bocsánatáért a kiborulásom miatt.
És az elmúlt napokban az időjárás is szívat, mintha csak az orrom alá akarná dörgölni, hogy mekkora seggfej voltam. A hangulatomat tökéletesen tükrözi, az biztos. Állati szarul érzem magam, de esélyem sincs bocsánatot kérni, mert ahányszor megpróbálnám, Trinity vagy nincs otthon, vagy nem jön ki a szobájából, vagy azt mondja, hogy nem történt semmi. Elhinném, hogy továbblépett a dolgon, ha nem menekülne előlem a szokásosnál is jobban, ahányszor csak meglát.
Ez a sok szar pedig erősen rányomja a bélyegét a hangulatomra. Valamelyik nap majdnem becsapódtam egy karambolba, ami miatt órákig álltam a dugóban. Beszéltem a nővéremmel, aki mesélte, hogy az egyik nap négy órát ült a kocsiban, mert olyan tömeg volt egy tömegbaleset miatt, hogy elkésett a melóból, mert a viharban minden hülye kocsiba ül és utána képtelenek jól vezetni. Szerencsére neki nem esett baja, de ez így is durva. Olyan, mintha természetanya fellázadt volna az eddigi jó idő ellen és most viharokkal venné el a szép időt. Vagy tényleg csak nekem szánja ezt, azt is megérteném, mert tényleg állati nagy bunkó voltam. De mentségemre legyen mondva, hogy nem aludtam csak pár órát aznap este és olyankor sajnos hajlamos vagyok a pokróc hangulatra. Ennek ellenére, nem akartam megbántani Trinityt, valahol örültem, hogy kimozdul, csak annak nem örültem, hogy kivel.
Ahhoz, hogy ne készüljek ki teljesen ebben a helyzetben, a hoki, a kölyökcsapat és az új csapattársammal való edzés segít a legjobban. Ezek elterelik a figyelmem annyira, hogy ne boruljak ki teljesen a ténytől, hogy még jobban megbántottam Trinityt.
Jelenleg is az segít, ahogy nézem, hogy Finn végighasít a jégen és gyönyörűen lefékezik egy a gyorsaságot fejlesztő gyakorlatom után.
- Szép! - dicsérem meg és megint elönt az a büszkeség, ami mindig, amikor a kissrácaim meg tudják csinálni az egyik gyakorlatom. - Két másodperccel gyorsabb voltál, mint az előbb, ha így folytatjuk, akkor te leszel a csapat leggyorsabb játékosa.
Azért is szeretek Finnel dolgozni, mert ugyan tudatában van annak, hogy mennyire jó játékos, nem száll el magától és nem beképzelt. Sőt, ahányszor megdicsérem, zavarba jön és mindig törekszik, hogy még jobb legyen. Ez most sincs másképp, a dicséretemtől zavarában megvakarja a tarkóját.
- Az a cím Zacké, aztán Warrené - jegyzi meg, de a hangjában nincs irigység, sokkal inkább csodálat.
Az egyik külön edzésen Finn bevallotta, hogy hatalmas megtiszteltetésnek tartja, hogy ebben a csapatban lehet, teljesen felnéz ránk és naponta küzd, hogy egy nap olyan szinten legyen, mint mi.
- Ez igaz, de mindenki legyőzhető. Ráadásul mi lassacskán lediplomázunk, már csak egy évünk van ezen kívül, valakinek át kell vennie a helyüket majd.
Tény, hogy Zack és Warren piszok gyorsak, a lakótársaim és barátaim az egyetemi hokisok leggyorsabbikai között vannak számontartva, Zack konkrétan a leggyorsabb az összes egyetemi hokis közül. Ha valaki meglátja, hogy ő, Warren és Bogár együtt vannak fent a pályán, akkor tudják, hogy elvesztek, a gyilkos hármasunkat semmi nem tudja megállítani. Nem véletlen, hogy mind a hármukra vár egy profi szerződés a diploma utánra.
Bogár esetében ez már csak egy év, nálunk még majdnem kettő. Zack és Warren tavaly év végén a Bruinsszal tárgyaltak. Lefoglalták őket, de amennyiben a jövendőbeli csapat úgy ítéli jónak, az adott személy még maradhat az egyetemi ligában, hogy csiszoljanak a technikáján. Közös megegyezés alapján a két haverom maradhattak a csapatban szerencsére, de úgy néz ki, hogy az álmuk valóra fog válni.
Viszont teljesen komolyan mondtam, amit mondtam: mindenki legyőzhető. És Finn olyan tehetség, hogy szerintem amint mi már nem leszünk képben, magasan ő lesz a legjobbak legjobbja. Szorosan mögötte pedig a legjobb barátja, Steve, aki szintén hatalmas tehetség, de benne nincs meg úgy az, ami Finnben, nem szakad meg ezért a sportért. Legalábbis nem annyira, hogy plusz edzéseket kérjen a jégen. Az edzésen kihajtja a belét és képes az edzőt újra és újra megkérni, hogy csináljunk meg egy helyzetet, amit nem érez százszázalékosnak, de nem edz pluszban. Én tökre megértem és valahol Finn esetében igyekszem így is hatni rá. Már nem megrontani, csak lelazítani, mert nagy szüksége van rá.
- Előbb fejlődjek annyit, hogy megérdemeljem, majd utána beszélhetünk a többiről - bólint elszántan, amitől elmosolyodom.
Egyre jobban kezdem megkedvelni ezt a srácot.
Szóra nyitom az ajkaim, de füttyszó hasít a levegőbe. Mind a ketten a hang irányába kapjuk a fejünket. Ezra és Steve a kispad mögött állva várnak ránk.
Az órára pillantok. Lejárt a mai plusz időnk és a srácokkal megbeszéltük, hogy kajálunk egyet a Bon appétiteben, az egyetemtől nem messze lévő falatozóban. Ahogy ez eszembe jut, a gyomrom nagyot kordul.
- Megyünk, csak letusolunk - intek a két fiúnak, majd Finnre nézek. - Nyomás, megérdemled azt az ebédet - vigyorgok rá, mire ő felnevet.
- Igenis!
Húsz perccel később csatlakozunk Edwardhoz, Keith-hez, Warrenhez és Zackhez a falatozóban, amikor Ezra benyögi, hogy Liberty is csatlakozik hozzánk.
- Remek, remélem, hogy mérget önt a kajámra, amikor nem figyelek, amiért utál - jegyzem meg elhúzva a számat, mire a vörös haverom megforgatja a szemét.
- Liberty nem utál.
- Tényleg? Akkor csak poénból nézett rám úgy tegnap, amikor nálunk volt, mint aki fejben megfojt épp egy kanál vízben? - kérdezem udvariasan.
- Nézd, Liberty kiakadt azon, hogy milyen hülyén viselkedtél, de nem neki ártottál, nincs oka utálni.
- Charity sem utál - száll be a beszélgetésbe Zack is. - Igen, most haragszik, de nem utál. Meg fog békélni.
- Pont úgy nézett ki, amikor közölte velem, hogy még egy ilyen és felképel.
Keith erre füttyent egyet.
- Azta! Azt hittem, hogy Trinity az, aki képes ölni Charityért.
- Így is van - mosolyodik el halványan Zack. - Amikor anno elcsesztem Charityvel, Trinity jól gatyába rázott, de ettől még Charity is képes bármire a legjobb barátnőjéért. Viszont ez nem jelenti azt, hogy utál téged - néz vissza rám. - Csak nem örül a mostani helyzetnek.
- Senki sem - jegyzi meg Warren a vizéből kortyolva.
- Elhihetitek, hogy én sem - dörzsölöm meg az arcom. - Nem akartam megbántani, csak...
- Tudjuk - szakít félbe Ezra és a szeméből némi együttérzés csillog, ami őszintén jól esik.
Az öltözőben aznap, amikor összepattantam Trinityvel, a srácok elbeszélgettek velem. Zack volt a leginkább ki, gondolom Charity miatt, de aztán egészen elnéző volt. Elnézőbb, mint a múltkor a Kaylee okozta konfliktus esetében. Szerintem látta rajtam, hogy milyen szar állapotban vagyok és hogy bánom a történteket. Warren és Ezra, akik fül- és szemtanúi voltak az egésznek, megjegyezték, hogy nem így kellett volna kezelnem a helyzetet, de utána ők is elnézők voltak viszonylag. Viszont tudom, hogy senkinek sem jó ez a helyzet, az otthoni légkör nem egészséges, még ha bújócskát is játszunk egymással Trinityvel.
- Megpróbáltam bocsánatot kérni tőle, de meg sem hallgat - szakad ki belőlem egy sóhaj.
- Mert ő is szarul érzi magát - lép az asztalunkhoz Liberty, pont elkapva a beszélgetés végét. - Szégyelli magát, de ezt ő sosem vallaná be, főleg nem neked. Szóval tőlem sem hallottad - ül le velem szemben komoly képpel. - Világos?
Erre egyszerre érzek fájdalmat a mellkasomban és mosolyodom el. A mosoly a mondandója második felének szól persze, a fájdalom meg az elejének. Nem akarom, hogy Trinity az alapnál is rosszabbul érezze magát, vagy hogy szégyellje magát. Ez végképp nem volt célom.
- Világos - biccentek, miközben próbálom nem észrevenni, hogy a két gólya milyen szinten vigyorog, mióta Liberty az asztalunkhoz ült.
- Lehet egy kérdésem? - szólal meg Finn rám nézve, mire biccentek. - Én nem tudom, hogy pontosan mi is van közted és Trinity között, mármint meséltétek, hogy elcseszted vele a dolgokat, meg hogy most nincs oda érted, de azt elárulnád, hogy ha nem voltál féltékeny, ahogy azt te állítottad, akkor pontosan mi bajod is volt, amiért még jobban összevesztél vele?
- Hogy nem tudtam aludni - vágom rá. - Reggel edzésünk volt, én meg kábé három órát tudtam aludni.
- Szóval kicsit sem zavart, hogy Trinity egy másik férfit vitt a házatokba? - provokál tovább Keith és üvölt róla, hogy cseppet sem hisz nekem.
De nem lep meg ez a tekintet, a barátaim közül senki - még a gólyák, akik alig ismerik a sztorinkat - sem hisz nekem, mindenki azt hiszi, hogy féltékeny voltam.
Jó, talán nem voltam elragadtatva a gondolattól, hogy Trinity ezzel a Max nevű valakivel kefél lent, de nincs okom féltékenynek lenni. Akkor lenne, ha nem látnám, hogy titkon hogyan néz rám annak ellenére, hogy elvileg nem bírja a képem.
Tény, hogy nem rózsás a kapcsolatunk, de ettől még a szexuális feszültség kézzel tapintható köztünk, akkor is, ha Trinity ezt tagadni próbálja. Elég egyetlen pillantás a másikra és a szoba felforrósodik. Ez volt a veszekedésünk napján is. Amikor a szemembe nézett, úgy éreztem, hogy felrobban a ház és a dühöm ellenére is nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy ne csókoljam meg őt. Valószínűleg hatalmas pofont kaptam volna ezért a tettemért, de határozottan megérte volna. És lefogadom, hogy ő is visszacsókolt volna, mielőtt felpofoz.
- Nincs okom és jogom féltékenynek lennem - felelem a lehető leghatározottabban. - Trinity független felnőtt nő, azt csinál, amit és akivel akar.
Ugye tudod, hogy nem kell ok és jog a féltékenységre? - szólal meg az ördög a bal vállamon, amit legszívesebben örökké száműznék onnan, mert sajnos néha túl őszinte, szerintem a pszichológus hallgató felem kreálja őt.
- Ettől még lehetsz féltékeny - jegyzi meg Edward megvonva a vállát. - A féltékenység nem okok, jogok és egyéb technikai dolgok kérdése - fejtegeti, mintha csak hallotta volna azt a rohadt kisördögöt a vállamon.
- Kösz, Sigmund Freud, de megvagyok és nem voltam féltékeny, csak hulla fáradt, miután újra mondom, három órát aludtam kábé egy kocsiban. Viszont, ha már velem nem igazán áll szóba, akkor burkoltan utalhatnál rá, hogy sajnálom - nézek Liberty szemébe, a lehető legszebb pillantásommal, aminek Trinityn kívül még senki nem tudott ellenállni.
Ezúttal is bejön. Főleg, amikor megnedvesítem hozzá az ajkaimat, aminek hála Liberty tekintete a számra siklik, majd nagyot nyel, mielőtt biccentene.
- Majd szólok pár szót az érdekedben, de már közöltem vele, hogy nagyfiú vagy, fel fogod tudni dolgozni a történteket, szóval ő is egészen nyugodtan továbbléphet rajta - kacsint rám a lány, de barna szemei még mindig az ajkaimat fixírozzák, amit Ezra nem tűr szó nélkül.
- Abbahagynád ezt, haver? A legjobb lány barátomon ne használd a szexuális technikáid arra, hogy megtegyen neked valamit! Te meg szedd össze magad, asszony! - csíp finoman Liberty karjába. - Nehogy bedőlj a kisfiús bájának.
- Az égvilágon semmi kisfiús nincs benne a gödröcskéin kívül - vág vissza a vörös lány. - Nem tehetek róla, hogy árad belőle a szexualitás. Ryderrel lehetetlenség nem flörtölni egy idő után.
Azt hiszem nem meglepő, hogy a szavai simogatják az egómat, bár valahol tisztában vagyok ezzel. Úgy tizenötéves korom óta tudom, hogy mit tudok elérni egy nőnél és ezt minden nagyképűség nélkül mondom.
- Nem véletlenül ő a hősöm - mutat rám a két gólyának dumálva Keith.
- Azért van valaki, akinek nem lehetetlenség a flört megállása - jegyzi meg Zack vigyorogva, mire bemutatok neki.
- Magas labda volt - jegyzi meg Warren és neki is majd' szétreped a bőr a képén a vigyorától.
- Most már egyre kíváncsibb vagyok erre a Trinityre - szólal meg Steve, de a puszta pillantásából tudom, hogy mire gondol.
- Te csak tartsd a farkad a gatyádban, kölyök! - szólok rá azonnal. - Megmondtuk, a házunkban élő két lány és ez a vörös szépség itt előttem, tabu.
Már nem mintha lenne egyáltalán esélye Trinitynél, de ezt inkább nem mondom ki hangosan. Szegény srác ugyanabba a problémába ütközne vele, amibe Keith is: Trinity nem kezd fiatalabbakkal és nem mellesleg, élve megenné mindkettőjüket reggelire. Ha valaha bármi történne köztünk, akkor azt maximum Trinity nekem szánná bosszúból, de oda szerintem sosem jutna el, a két fiatal csapattársam nem lenne elég neki. Lefogadom, hogy ő is tizenötéves kora óta tisztában van azzal, hogy miket képes elérni egy férfinál és alaposan ki is gyakorolta, hogy kínozhassa a hímnemű társaimat. Ráadásul már nem egyszer tapasztaltam, hogy mennyire élvezi is ezt a kínzást, például a "véletlenül" elhintett kétértelmű beszólásaival.
Tavaly majdnem csókolóztak Charityvel a nappalinkban. Vagyis csak úgy tettek, mint akik fognak, miközben egymás karját és combját cirógatták és azt ecsetelték, hogy mi folyik egy csajos pizsipartin. Igazából csak minket büntettek és szívattak, amiért Ezra bedobta a pucér párnacsata és smárolás sztereotípiákat, de sikerült elérniük, hogy olyan merevedése legyen mind a négyünknek, mint eddig életünkben nem sokszor. Természetesen az ötletgazda Trinity volt és baromira élvezte, hogy elérte, amit akart.
- De én kértem engedélyt - vitatkozik Keith azonnal, mire a legjobb barátja felsóhajt.
- Éljen a nők tisztelete! - morogja. - Már csak Ezra kedvenc szava hiányzik a beszélgetésből és teljes lesz a készlet.
- Ne merészeld megint elkezdeni ezt a beszélgetést, Hayes! - dorgálja Keith a mutatóujját lengetve. - Én igenis tisztelem a nőket és szeretem őket...
- Tiszteled és szereted, tudjuk - forgatja meg a szemét Edward, félbeszakítva a haverját.
- Az egyik kedvenc elfoglaltságom nézni őket - vigyorodom el a többiekhez szólva, mire mind a ketten bemutatnak nekem, de mielőtt reagálhatnék, megjelenik a pincérnőnk és nagy bocsánatkérések közepette, amiért megváratott minket a kajával, felveszi a rendelésünket.
Igazából engem nem zavar, hogy az italaink kihozatala után tovább kellett mennie tőlünk, azt leszámítva, amikor én és az érzéseim voltak porondon, egészen szórakoztatónak találtam a beszélgetést és legalább a jómadarak elterelték a figyelmem az otthoni helyzetről. Az ebéd után a terveim szerint elmegyek Kyle-hoz a kórházba, remélhetőleg ő még jobb kedvre tud majd deríteni a szar idő ellenére is, mert ha valaki, akkor ő aztán képes mindig összerakni fejben. Nem véletlen, hogy a veszekedés után rögtön őt hívtam és amint vége lett aznap az utolsó órámnak, elmentem hozzá, hogy beszélgessünk. Jól lecseszett és közölte, hogy egy idióta vagyok, de mégis halvány mosollyal az arcomon távoztam tőle, ami aznap nagy szónak számított.
Csessze meg, szeretem a barátaim!