& [Átírás alatt, befejezetlen]

Január 5. hétfő

Petra

Tegnap este kicsit nehezebben aludtam el, hiszen „újra" kezdődik az iskola, ilyenkor mindig szoktam kicsit izgulni, gőzöm sincs miért :/. Gyanítom, ma sem alszom sokat, de nem izgulás miatt :@. De csak szép sorjában ;). Tehát ott tartottam, hogy ezáltal természetesen elaludtam kicsit, csupán húsz perccel később keltem, 7:30 helyett 7:50-kor :/ :@. Természetesen, időm, mint a tenger... lenne, ha nem lennék lány :D :P. Mikor kikászálódtam az ágyból & tudatosult bennem, hogy hány óra is van, kirohantam a fürdőszobába: arcot mostam, fogat mostam & próbáltam valamit kezdeni, a sűrű, barna, vállig érő hajammal, mert a kisebb tincseket mindig sikerül elfeküdnöm :@. Ha még ez nem lenne elég, az arcommal is kellett valamit kezdenem, mert a „gonosz kis pattanások" nem csak Cilut támadják meg :/ :D. Ezzel negyed óra ment el az életemből & még mindig pizsamában voltam. Felkaptam a fekete farmerom, a WWF-es hosszú ujjúmat, arra pedig a kedvenc macis kardigánomat (a kapucniján macifülek vannak :)). Negyed órám volt még beérni a suliba. Felkaptam a hátizsákom, bakancsot húztam, a szövetkabátomra feltekertem a sálamat, majd a sapkát is a fejemre húztam & letrappoltam a lépcső. Anya meg apa is lent voltak a pékségben (a házunkat a következőképpen kell elképzelni: egy emeletes, a földszinten van a pékség, az emeleten lakunk mi. Odavezet egy lépcső a ház oldalán & az erkélyről lehet bejutni, vagy a bolton keresztül. Van egy kis előkert-szerűség, de az udvar a ház mögött van). Tehát apa & anya értelmetlenül néztek rám:

- Te még itthon vagy?

- Nektek is jó reggelt! - morogtam, felkaptam egy papírzacskót, beleraktam két pogácsát & már indultam volna el, amikor anya még utánam szólt.

- Várj! Tessék, itt egy forró csoki! - hallottam, hogy az automata berreg, magyarul még két perc, mire kijutok.

- Anya! Sietek! - fordultam meg, de anya kezében már ott volt a szokásos papírpohár. Elmosolyodtam & visszaszaladtam.

- Köszi! - Adtam anyának meg apának is egy gyors puszit, majd elköszöntem. A szokásos jókívánságokat (Legyen szép napod! stb.) még hallottam, majd végre kiléptem a boltból. Odakint hűvös volt, de sütött a nap, bár úgy emlékszem a tegnapi időjárás jelentésből, hogy este esni fog a hó :). Múlt héten nem esett, & a mai nap sem épp úgy indult :/. A villamos hál' istennek a mi utcánkon is keresztülmegy, & Sanyi bácsi mindig megvár :). Bár ilyenkor télen, ha nagyon hideg van, vagy esik a hó, leállítják :(. De most még szerencsém volt: Sanyi bácsi integetett a vezetőfülkéből :). Felszálltam, & a bácsi most is jókedvűen üdvözölt :3. Régebben a fővárosban volt villamosvezető, de nyugdíjba vonulása után vidékre költözött, jelen esetben a mi városunkba :). & ezért felkérték a villamos vezetésére, & elvállalta :).

- Kellemes jó reggelt kívánok, Petra kisasszony!

- Jó reggelt, Sanyi bácsi! - köszöntem mosolyogva, miközben folyton az órámat néztem.

- Késésben vagyunk? Akkor belehúzunk egy kicsit! - kacsintott a bácsi, majd mikor elindultunk csilingelt egyet. Hálásan rámosolyogtam & leültem. Keresztülszáguldottunk a városon, nem sokszor kellett megállnunk, mindössze egy általános iskolánál, meg a plázánál. Megköszöntem a gyors utazást & leszálltam a sulinknál. Egy percem volt fél kilencig. -Kedves utókor!- biztosan furcsállod, hogy ilyen későn kezdődik nálunk a tanítás, tehát írok pár szót a suliról. Kossuth Lajos Gimnázium & Kollégium a teljes neve. Az igazgatónő sok évig Angliában élt, csak haza kellett jönnie ápolni beteg szüleit. Angol mintára akarta megváltoztatni a sulit, de csak a később kezdést fogadták el, hiszen teljesen más az iskolarendszer, & ez nem sokat változtat. Esetleg az egyenruha lehetett volna még, de a diákok leszavazták :D. Hogy mégis valamennyire angolos legyen, mindenkinek heti öt angolja van :/. Tehát ezért, mi nem fél nyolckor, vagy nyolckor, hanem fél kilenckor kezdjük a sulit, de ennek is van ára, csak fél négykor mehetünk el. Ami még jó itt, bár ez engem nem érint, hogy a kolesz közvetlenül a suli mellett van. Összesen három gimi van a városban, de mindegyiknek külön kolesza van úgy, mint a miénk. (Hallottam már, hogy más városokban a gimiknek nincs saját koleszuk, & a fél várost át kell utazniuk suli előtt :/.) Minden évfolyamon négy huszonöt fős osztály van. Igen, elég kicsi, de szerintem ez nem olyan nagy baj. Tíz perces szünetek vannak, & egy óra körül van egy háromnegyed órás ebédszünet. Ez elég soknak tűnik, de így is előfordul, hogy valakinek nem sikerül megebédelnie, hiszen az egész suli ekkor ebédel a száz fős menzán. Röviden ennyi :). Tehát ott tartottam, hogy egy percem volt beérni. Láttam pár végzőst, meg gólyát, akik rohantak be. Én nem siettem, hiszen Balogh Lajossal kezdtük a napot. Ő az ofőnk, & matektanárunk, de elég idős már, ezért mindig öt percet késik, mire felér az osztálytermünkbe. A legtöbb tanár fiatal, pályakezdő, de akadnak még ilyen őskövületek, mint ő, vagy Horváthné, aki biosz-föci szakos, & mindenki fél tőle, mert, hát, elég szigorú :/. A portán hál' istennek nem kaptak el (az a mániájuk, hogy aki késik, azt rögtön viszik az igazgatóiba :@). Ásítozva ballagtam fel az első emeletre. Pár diák még a folyosón lézengett, de a legtöbb teremajtó már be volt csukva. A mi ajtónk természetesen tárva nyitva állt, & az osztály zsivaját még valószínűleg a földszinten is hallották :D. Matyi természetesen az ajtóban állt, mindig onnan leskelődnek, hogy mikor jönnek a tanárok. Be is mutatom őket :). Mint minden osztályban, itt is vannak klikkek. Nálunk négy ilyen működik, meg természetesen vannak átmenetek. Nyugi, kicsit eltúloztam, mert azért elég jó kis osztályközösségünk van, tudunk együtt dolgozni :). Például a teremfestést is mi csináltuk meg: a kézlenyomatainkból hoztunk ki formákat. Tehát a terem hátuljában van egy kalapos pálcika ember (akit Bélának hívnak :D), aki egy pálcika kutyát sétáltat (Béla kutyája :P :D). Az ajtó felőli oldalon egy szivárvány, az ablakok között meg virágok :3 :). Elöl, pedig fel vannak írva a kedvenc dolgaink: idézetek, zenekarok, ételek, stb., de mindezeken keresztül óriási piros betűkkel: Vita Tigris :D :P. Ez a kedvenc dobozos üdítőnk, mert gyerekkorában mindenki ezt itta, & a büfében csak a mi kedvünkért van :D :P. Máshol az energiaital, vagy Topjoy, de nálunk ez :D. Ebből látszik, hogy jó osztály vagyunk, még a Vita Tigrist is kiharcoltuk :D. Visszatérve a csopikákra (Cilu szavajárása, jelentése: csoportok ;)). Az ajtó felőli padsorban van, az ajtó felőli csoport :P, akik ott ülnek vannak benne. Ők normálisak, néha csatlakoznak hozzánk :). Név szerint: Orsi, Zsuzsi, Saci, Dani, Kristóf & Dominik. A középső padsorban elöl ülnek a plázacicák. Ők kicsit kilógnak az osztályból, de azért ha arról van szó, tudnak normálisak is lenni. Ők Bella, Liza, Szabina & Réka. Talán utóbbi, aki olyan átmenet, ő néha becsatlakozik Orsiékhoz. Az ablak felöli padsorban szoktak ökörködni a „kisfiúk" :D. Csak így nevezzük őket, mert tényleg dedósan viselkednek. Na, jó, azért nagyon szeretjük őket, meg természetesen minden hülyeséget ők találnak ki :D: Andor, Matyi (akit már említettem), Olivér, Beni, Artúr & Rómeó. (Neki igazából Zoli a neve, de azt hiszi, hogy nőcsábász, mert nem néz ki olyan rosszul, ezért általában más osztályoknál lófrál, & ezért lett a beceneve Rómeó :D). & még vagyunk mi, a középső padsor hátuljában. Ez a csapat úgy állt össze, hogy voltam én, aztán ugye Cili, majd Cili volt osztálytársai, meg még páran, akik szintén nem tartoztak sehova. Rajtunk kívül van még Csenge, Ibi (Ibolya), Kori (Kornél), Marci (a másik osztályszépe :D), Ali (Aladár), Levi & a változatosság kedvéért még egy Zoli (ezért jó a Rómeó becenév, mert nem keverjük őket össze ;)). Ez a mi kis csapatunk. Tehát ott tartottam, hogy Matyi kint állt az ajtóban. Mikor meglátott, elkezdett idiótán vigyorogni, & elállta az utat.