Cseszd Meg! {+18}

15.

Trinity:
A vasárnap délelőttöt azzal töltöm, hogy átnézem a ruháimat és rendet rakok a szekrényemben. A már feleslegesek, de még jó állapotban lévő darabok mennek a szegényeknek, a rossz, elhasznált ruhák pedig a kukába. Kénytelen vagyok selejtezni, ugyanis az időjárásjelentés szerint Természetanya a következő hetekben nem fogja tudni eldönteni, hogy elhozza már a hideget, vagy maradjon egy kicsit még a nyárban, így pedig nem fogok beférni a szekrénybe, ha minden cuccom marad. Meg amúgy is szeretek a szegényeknek adni, minden karácsonykor megteszem és év közben is többször, ha van rá lehetőségem. Még csak október első hétvégéje van, de a jövő hétre ígértek négy fokot, hatalmas viharokat és huszonhárom fokot is. Természetanya gyorsabban váltogatja a hangulatát, mint egy tinédzser, de nem hibáztatom, mert pontosan tudom, milyen érzés így csapongani. Mondjuk az én csapongásom érzelmi töltetű és egyetlen férfi az oka, Ryder Fitzgerald. 
A srác miatt annyi minden kavarog bennem, hogy még egy jól képzett nyomozó sem tudná megfejteni a választ, hogy mégis, mit akarok tőle. Egy részem nagyon élvezi azt az állapotot, amiben most vagyunk. Komolyan jól éreztem magam vele az utóbbi egy hétben, kellemes volt vele beszélgetni és kifejezetten szórakoztató csipkelődni, együtt összefogni Ezra ellen. Viszont ott a másik felem. Az, amelyik gonosz módon hisz abban, hogy Ryder elbukja a tegnap született egyezségünket és nem kell majd újra közel engednem magamhoz. Mert ez az a felem, amelyik fél. Fél, mert emlékszik arra, hogy Ryder mennyi mindent indított meg bennem anno és tudja, hogy még mindig képes erre. A szexuális vonzalom egyértelmű, a testünk reagál a másikéra, de ezen még tudnék uralkodni. Legalábbis szeretném hinni, hogy így van. A nagyobb baj inkább az, hogy a mosolyára, a nevetésére és az illatára nem csak a testem reagál. A tény, hogy emlékszik, hogy szeretem a kávét, pedig nem sűrűn kávéztunk együtt, vagy az, hogy képes volt kijönni utánam és felajánlotta, hogy elzavarja a srácokat, csak mert az ivás, számomra érzékeny témájához érkeztünk velük a múltkor, mind olyan tett, ami nem a testemet indította meg, hanem a szívemet. A lelkem remegett bele ezekbe a gesztusokba, ami határozottan nem jó. Bízom benne, hogy ez az egyezség gyógyír lehet minden bajomra. Ha nem bír magával és elbukik, akkor lesz egy ürügyem, amivel távol tudom tartani magamtól. Ha viszont mégis kibírja és a szavamat állva megkapja tőlem a második esélyt, akkor szépen tudatosan megtanulom ténylegesen barátként kezelni. Elvégre a barátoktól kapott kedves gesztusok is megérinthetik az ember lelkét.
Hatalmas sóhaj szakad ki belőlem a bennem tomboló gondolatokra, amikor már a harmadik olyan melltartómat veszem kézbe, amiből kicsúszott a merevítő. Basszus! Ezek voltak a kedvenceim, így sokat is hordtam őket, szóval nem meglepő, hogy tönkre mentek, de ez azt is jelenti, hogy marhára nem állok jól fehérnemű-ügyileg. És ahogy ránézek a halom ruhára, amiket a szegényeknek akarok adni - mert már nem az én stílusom, vagy tudom, hogy nem fogom többet felvenni - rájövök, hogy ruha-ügyileg is meg vagyok lőve egy-egy időjáráshoz. Anya figyelmeztetett, hogy ez lesz és küldött is nekem egy kis pénzt, hogy elmenjek vásárolni, de eddig igyekeztem halogatni a dolgot. Nem vagyok egy nagy shoppingoló és az időmbe sem igazán fér bele, de a mai napot éppenséggel egy kis pihenésnek is szántam. Az utóbbi időben megint mást sem csinálok, mint tanulok, dolgozom és edzésre járok, Charity újra nagyon aggódik értem - ezért is jógáztunk vele kedden, amikor a srácok betoppantak - és magamon is érzem, hogy kezdek ismét befeszülni. A tegnapi hokimeccs kicsit kikapcsolt, de aztán Ryder megint rendesen bekavart a nyugalmiállapotomba. Lehet, hogy a plázázás nem annyira az én világom, de talán jót tenne, ha kicsit kimozdulnék itthonról és elterelném a figyelmem. 
Az utolsó kint maradt ruhadarab után kimegyek a nappaliba Charityhez, hogy beszéljek vele erről. Zack ma reggel a jövendőbeli - amíg az egyetem játékosa, nem lehet hivatalosan - ügynökével találkozott és a jelek szerint még nem ért haza.
- Mennyire lenne kedved kimozdulni ma? - ülök le mellé a kanapéra, de a szavaimmal a szintén itt ülő Ezra figyelmét is felkeltem.
A srác próbál úgy tenni, mint aki nem is hallja a beszélgetést, de nekem feltűnik, hogy a szeme sarkából vissza-visszanéz ránk és mivel alig egy méterre van tőlünk, nyilván hallja is a beszélgetést, ami igazából nem is zavar. Ha ma reggel nem ástuk volna el a csatabárdot, akkor csak a poén kedvéért halkabbra venném a hangom, de mivel ez megtörtént, már nem szívatom tovább. Ezt egyébként leginkább Warrennek köszönhetjük, ugyanis én személy szerint reggel még szét akartam rúgni a vörös lakótársunk seggét, miután hajnalban, amikor hulla fáradtan hazaértem a munkából, ő rám hozta a frászt, hogy visszavágjon a vizes vödör miatt, amit az ajtaja fölé helyeztünk Ryderrel péntek este. Annyira megijedtem, hogy reflexből gyomorszájon vágtam, amire egyáltalán nem számított. Nem tudom, hogy csak a meglepetéstől, vagy az adrenalintól tényleg ekkorát ütöttem, de Ezra vagy egy percig összegörnyedve próbált levegőhöz jutni. Ezek után reggel, amikor csipkelődtünk ezzel kapcsolatban, Warren azt javasolta, hogy talán hagyjuk abba egymás szívatását, mielőtt jó hosszú időre kiütöm a hokicsapat fontos bal bekkjét. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól az egómnak, hogy Warren nekem jósolt győzelmet és nem a fiúnak ebben a háborúban.
- Mi jár a fejedben? - teszi le a tankönyvet Charity, amit éppen olvasott és a hatalmas mosolyból ítélve, ami megjelenik az arcán, rá is ráfér egy kis szünet.
- Kiválogattam a ruháimat és van egy-két darab, amit muszáj lenne pótolnom. Az összes kedvenc melltartóm tönkrement és a kötött pulcsijaim is bolyhosak már. Szeretnék venni pár új darabot a hideg időre. Semmi komoly költekezés, tényleg csak a legfontosabbak. Van kedved eljönni velem kicsit vásárolgatni?
Charity szája még szélesebb mosolyra húzódik és ahogy a szemembe néz, tudom, hogy mire gondol: ezer éve nem mentünk el sehova. Utoljára akkor mozdultunk ki, amikor Derek bárjában voltunk Libertyvel és én lebeszéltem a randimat Maxszel. Azóta az itthoni feszültség sem segített abban, hogy gondtalanul lebeszéljünk valami programot, sem az, hogy én a feszültség miatt leginkább házon kívül tartózkodtam, vagy a szobámba bezárkózva, de a sűrű időbeosztásunk sem segített a programszervezésben. Éppen itt az ideje, hogy csináljunk valamit, ami mind a kettőnket kiszakít a megszokott kerékvágásból és az itthoni környezetből. Már nem mintha az utóbbival bármi gond lenne az elmúlt napokban, de néha mindenkinek jó, ha kimozdulhat. Régen annyira pezsgő voltam, mentem mindenfelé. Bulik, kávézás a szaktársakkal, hokimeccsek, hogy a bátyámnak és a csapatának szurkoljak, vagy csak egy kis piknik a kampusz hatalmas, gyönyörű udvarában. Charity ezért sem tudott azonosulni a személyiségemmel, mert ő viszont pont az otthonülő típus volt, ebben is az ellentétem. Azután kezdett oldódni, hogy jóban lettünk, és ez valahol - saját bevallása szerint is - nekem köszönhető. Büszke vagyok arra, hogy mennyire jó hatással voltunk és vagyunk egymásra, ezért is hiányzik az, hogy együtt kimozduljunk. Az elmúlt másfél évben az életem teljesen felborult, a suliban lévő feladatok sokasága egy dolog lenne, de az új munkám, amibe belekényszerültem, teljesen elszigetel és elveszi az időmet és energiámat. Emiatt nem tudok úgy eljárni a barátaimmal bulizni, ahogy szeretnék és ezért van olyan kevés lelkierőm egy csomó mindenhez, amiket régen szívesen és simán kipróbáltam, mint például a randizás. A korábbi munkámat simán össze tudtam egyeztetni az egyetemmel, a korrepetálásokkal és az edzéseimmel is úgy, hogy még magamra és a barátaimra is maradt időm, de aztán az élet valamiért úgy döntött, hogy újabb leckére van szükségem. A képembe vágta azt a dolgot a múltamból, amit szívem szerint az életmentő műtétem előtti kínokkal együtt kitörölnék, és még mindig nem tudtam megszabadulni tőle. Nem vagyok egy kesergő típus, az önsajnálat sem az én terepem - szerintem ezért is sikerült továbblépnem Ryderrel, miután megbeszéltük a dolgokat - de azt felesleges tagadnom, hogy hiányzik a régi munkám és a régi szabadidőm. Most viszont nagyon nem akarok keseregni. Túlságosan elkalandoztam. Úgy látszik, hogy mostanában ez egyfajta hobbimmá vált.
- Menjünk! - szakít ki a gondolataimból Ezra hangja, beszállva a beszélgetésbe, amire mind a ketten felkapjuk a fejünket.
- Most csak szórakozol - fürkészem összeszűkült szemmel az arcát, de ő teljesen komolyan megrázza a fejét.
- Mindjárt halálra unom magam, szépségem - nyög fel elgyötörten. - Ki akarok mozdulni innen. Ha ez a kis shoppingolás azt jelenti, hogy elhagyhatom a házat és még azt is nézhetem, ahogy ruhákat próbálsz, akkor rám számíthatsz - kacsint rám vigyorogva, amitől nekem nehezemre esik nem felnevetni. - Tudod, mit? Ryder is velünk jön! - jelenti ki. - Tegnap óta be van gubózva, ez tarthatatlan!
Mielőtt tiltakozhatnék, vagy bármelyikünk egyáltalán megszólalhatna, Ezra kihangosítva felhívja Rydert, aki az emeleten tanul és közli vele, hogy kimozdulunk.
- Épp az egyik beadandóm összegzését írom - feleli Ryder, de a hangja nem tűnik bosszúsnak, sokkal inkább olyan, mint aki nagyon jól szórakozik Ezrán.
- Remek! - vágja rá Ezra vidáman. - Akkor amíg átöltözünk a lányokkal, addig te szépen megírod az összegzést, aztán jössz velünk. Nem hagyom, hogy itthon maradj. Tegnap a buliban egy győzelem után annyi csaj akarta rád vetni magát, hogy azt hittem tömegverekedés kerekedik a figyelmedért, de te nem elég, hogy rájuk se hederítettél, még rohadt korán haza is jöttél. Úgyhogy szedd össze magad és élvezd a shoppingolást velünk! Ahogy hallom, Trinity fehérneműt is próbál majd, kelleni fog neki pár férfi vélemény és mivel mostanában annyira jóban vagytok, biztos, hogy rád is számít!
Felhorkanok a szavait hallva, aztán próbálok nem hangosan nevetni. Sok mindent lehet mondani Ezrára, de azt nem, hogy nem szórakoztató. És a jelek szerint a meggyőző képessége is jó, mert Ryder egy hatalmasat sóhajt.
- Jól van, mindjárt kész vagyok. Csak nehogy túlzásba vidd a készülődést. Ciki, ha te készülsz el utolsónak - közli, majd leteszi, de én lemerevedem, mert rájövök, hogy ez mit is jelent.
Ryder is eljön velünk a plázába. Ettől a felismeréstől hevesebben kezd verni a szívem és nagyot kell nyelnem, hogy összeszedjem magam. Szívem szerint jól leszúrnám Ezrát, hiszen a shopping arról is szólt volna, hogy egy kicsit eltereljem a gondolataimat a srácról, de aztán rájövök, hogy ez mekkora lehetőség. Ha már ma elérem, hogy Ryder elbukja az egyezségünket, akkor nincs tovább ezzel gondom. Nem vagyok feltétlenül a mocskos játékok pártján, de hiszek abban, hogy bizonyos helyzetekben igenis mocskosan kell játszani. És azt hiszem, hogy ez egy ilyen helyzet. Ryder anno nagy sebeket ejtett rajtam és bár őszintén megbocsátottam neki, ha tényleg a barátságomat akarja, akkor azért meg kell dolgoznia. Azzal, hogy egy kicsit kínzom és megnehezítem a dolgát, senkinek nem ártok, ellenben a szándékainak komolyságát tudom tesztelni. Végül is talán nem olyan rossz dolog az, ha ő is csatlakozik hozzánk.
- Te tényleg képes voltál inkább felhívni telefonon, minthogy felmenj hozzá szólni neki? - pislog döbbenten Charity, ezúttal ő rángatva ki a gondolataimból.
Ezrát cseppet sem hatja meg a barátnőm vádló tekintete.
- Tudod te, Ryder, hogyan tanul? - vonja fel a szemöldökét a fiú. - Bedugja a fülét és max. hangerőn hallgatja az összeállított lejátszási listáit, vagy valami koncentrációs zenét, vagy valamilyen fehér zajt és általában az ajtaját is bezárja. Bár ezutóbbit azóta talán nem, hogy leszereltem egyszer a zárját - gondolkodik el, de engem ez a történet kifejezetten kíváncsivá tesz. 
- Leszerelted a zárját? - nézek rá döbbenten.
- Azt hittem, hogy valami baja van - védekezik azonnal Ezra. - Kopogtam, de nem jött válasz, szólongattam, de semmi, aztán megpróbáltam bemenni hozzá, de zárva volt az ajtaja. Azt hittem, hogy összeesett bent, vagy valami, úgyhogy fogtam magam, felhoztam a szerszámosládát a garázsból és megbütyköltem a zárat, hogy be tudjak menni. Mint kiderült, negyereaszobámba uraság csak tanult és mivel be volt dugva a füle, nem hallotta, hogy szólongatom. Akkor megtanultam a leckét: ha Ryder bezárkózik a szobájába, egyszerűbb felhívni, amennyiben akarsz tőle valamit. Úgy megáll a zene a telóján és biztosan meghallja - magyarázza és így már valóban érthető a hívás opció. - Most pedig, hölgyeim, kezdjünk el készülődni! - áll fel vigyorogva a kanapéról. - Nem hallgatom, hogy én tovább készülök, mint ő - rázza meg a fejét, de mielőtt elindulna a lépcső felé, kinyílik a bejárati ajtó és nem sokkal később belép a nappaliba Zack és Warren, aki bevásárolni ment el nem olyan régen. - Ti is megjöttetek? Király! - válik még lelkesebbé Ezra. - Gyorsan pakoljátok be a cuccokat a konyhába, mert aztán indulunk is.
A két újonnan érkező teljesen értetlenül állnak és valami magyarázatért ránk pillantanak.
- Charity és én vásárolni megyünk a plázába - tájékoztatom őket, mire Ezra azonnal hozzáteszi:
- Mi pedig elkísérjük őket.
- Tényleg el akarod rángatni az egész házat, csak mert nekem kell pár ruha? - nézek a vörös srácra, de ő egyáltalán nem zavartatja magát az egész szituáció miatt.
- Naná! Jó buli lesz. És addig sem kell itthon ülni. Legalább csinálunk valamit közösen. Mostanában alig vagy velünk, Trinity, hiányzol a bandából - biggyeszti le az alsó ajkát és pontosan úgy néz rám, mint ahogy el szokta csábítani a lányokat.
- A héten veletek voltam, amikor itt voltak a srácok. És tegnap a meccseteken is kint voltam - emlékeztetem, de nem bírom elfojtani a nevetést a kinézete miatt.
- Az nem elég - vág vissza. - Trinity elvonási tüneteim vannak.
- Az megfordult a fejedben - szól közbe Warren - hogy esetleg a lányok csak kettesben akarnak vásárolni egyet? - kérdezi a fiútól, de aztán egyenesen rám szegezi szürke tekintetét. - Ha így terveztétek, akkor szóljatok.
Warren udvarias hozzáállásától felfelé indulnak az ajkaim. Ez a srác egy igazi kincs, hihetetlen, hogy mennyire rendes. És nem csak megjátssza, ő tényleg ilyen. Találkoztam már olyannal itt az egyetemen, aki megjátszotta az érzékeny, udvarias sportolót, de valójában egy seggfej volt, aki így puhította meg a lányokat és jutott be aztán a bugyijukba. De Warren nem ilyen. Ő valóban ennyire figyelmes.
- Igazából eszembe sem jutott, hogy nektek lenne kedvetek ilyesmihez - vallom be. - De ha van, akkor egyáltalán nem zavartok, nincs gond. Charity? - nézek a lányra. - Neked is rendben van, ha jönnek a srácok?
A barátnőm szája mosolyra húzódik a kérdésem hallatán. Mindig, mindent megbeszélünk egymással és a közös programok vagy egyéb dolgok esetén fokozottan figyelünk arra, hogy kikérjük a másik véleményét. Mégis Charity olyan hálásan tud ilyenkor rám nézni, mintha nem tudná, hogy mennyire sokat számít nekem a véleménye és milyen szinten figyelek az igényeire. Valójában tudom, hogy tudja, csak ennyire szeretetteljes. Ő az a típus, aki mindig érzékelteti a másikkal, hogy mennyire hálás érte.
- Én örülök, ha jönnek - feleli. - Igaza van Ezrának, hiányzol a bandából. Jó lesz egy kicsit együtt lógni. 
Ahogy így beszélnek a közös bandázásról, szívem szerint szólnék Libertynek is, de tegnap mondta, hogy mára már van programja. Az egyik órájára párban kell dolgozniuk és akivel össze lett rakva, ma délután találkoznak a közeli kávézóban, hogy haladjanak a feladattal, illetve leellenőrizzék a már készen lévő részeket, így marad a négy srác és mi ketten, mivel Vanity is foglalt.
A beleegyezésünk ellenére, háromnegyed órával később, amikor a pláza bejárata felé lépdelünk, Warren még egyszer megkérdezi:
- Biztos nem gond, hogy mi is jöttünk? - fürkészi az arcom, de ezúttal a szemében nevetés csillog. - Nem tudod, mire vállalkoztál azzal, hogy Ezrát is magaddal hoztad.
- Még nem szobatiszta - bólogat a másik oldalamon Ryder vigyorogva.
- Hallak titeket, seggfejek! - szólal meg az élen határozottan lépkedő fiú, s a középsőujját felmutatva pillant hátra a válla fölött. - És egyébként nagyon is jól jártál velem. Remek az ízlésem - kacsint rám, majd kinyitja az ajtót és eláll az útból, hogy előre engedjen minket Charityvel.
Mind a négy srác arrébb lép, hogy mi tudjunk előre menni, ami melegséggel önti el a mellkasom. Tudom, hogy alap illem, de manapság egyre ritkább az ilyen férfi. Jól esik, hogy a lakótársaink mind ennyire figyelmesek.
- Az lepett volna meg, ha valami mást mondasz - cukkolja Charity, de én kíváncsian pillantok vissza Warrenre.
- Mondd csak, gyakran jártok együtt vásárolgatni, hogy tudod, mire számítsak, vagy ez csak egyszeri alkalom volt? - küldök felé pimasz mosolyt, amitől nevetés csillan szürke szemében.
- Egyszeri alkalom volt, de annyi bőven elég is volt. A bátyád közelgő esküvőjére akartunk nézni új cuccot. Amit most használunk a hoki meccsek utánra, már nincsenek túl jó állapotban, így az esküvőre valami normálisabbat akartunk. 
- És nem zárult sikerrel a vásárlás, hogy ennyire rémesnek írjátok le Ezrát? - érdeklődöm, miközben az említett srác folytatja a szócsatát Charityvel, aki mellett Zack felhorkan a kérdésem hallatán.
- Ezra a létező összes boltba berángatott minket - mesél rám nézve a válla fölött - és mind a ketten találtunk magunkat új öltönyt, csak ő és Ryder nem, de ő egy más világ, azt mondta, majd varrat magának - legyint a balomon lépdelő srác felé, aki vigyorogva beint neki erre. - Szóval, mi Warrennel sikeresen vettünk új holmit, de Mr. Divatszakértő nem volt elégedett egyik felpróbált darabbal sem. Annak ellenére, hogy mindegyikben legalább tíz percig csodálta magát. Az a hiú majom végül nem vett semmit magának és még volt képe megsértődni, amikor megmondtuk neki, hogy soha többet nem vásárolunk együtt. Közölte, hogy mi nem tudjuk értékelni az ő kifinomult stílusát és majd helyettünk eljön Libertyvel, aki biztos, hogy nagy segítség lesz.
Bár nagyon igyekszem türtőztetni magam, de végül csak kirobban belőlem a nevetés, ahogy elképzelem az egész jelenetet. Azt, ahogy Ezra nőket megszégyenítő időtartamon át áll a tükör előtt és nézegeti magát, hogy aztán semmit ne vegyen. És azt is, ahogy megsértődik a barátaira és végül Libertyt hívja majd el, hogy fussanak még egy kört itt. Vagy talán valahol máshol, ahol Ezra úgy gondolja, hogy talál magának megfelelő öltönyt. Nem tudom, hogy sajnáljam Libertyt, vagy irigykedjek rá, amiért betegre nevetheti magát egy egynapos vásárlás alatt a sráccal. Ugyanakkor, ha velem csinálná azt, amit a srácokkal csinált, szerintem a nap végére kicsinálnám. Még annak ellenére is, hogy szeretem a fiút.
- Csak azért borultatok ki, mert nem értitek, mennyire fontos alaposan felmérni az árut - csatlakozik be a mi beszélgetésünkbe a vörös lakótársunk. - Ne aggódj, szépségem, én hagyok majd neked időt, hogy nézegesd magad a tükörben.
- Persze - horkanok fel - mert abban bízol, hogy közben te is nézhetsz - vágok vissza, mire Ezra csak ártatlan képpel megvonja a vállát és közli, hogy meg is van, hova megyünk be elsőnek. 
Miközben a kis társaságunk követi őt - előttünk Charity és Zack kézen fogva, mellettem a két oldalamon Warren és Ryder - Warren megint megszólal:
- Nem hagyom neki, hogy túl sokáig bámuljon - rázza meg a fejét. - Egyetlen szavadba kerül és lerendezem őt. Ha bármelyikünk sok, csak szólj. A Zacktől kapott védelmünket ma is élvezed - ígéri olyan komoly tekintettel, hogy nekem felfelé indul a szám sarka.
Nem azért, mert ki akarom nevetni Warrent és nem is azért, mert tök egyértelmű, hogy ez az én harcom és az én döntésem, hanem mert jól esik, hogy figyel rám, és ennyire állja a szavát és ezzel együtt Zack szavát is.
- Köszi, de szerintem tudom kezelni - biccentek hálásan, de aztán nem bírom ki, hogy ne jegyezzem meg: - Bár nem tudom, mennyire vehetem komolyan az ígéreted, miután elmondtad, hogy a te gondolataid sem ártatlanok velem kapcsolatban, csak te nem mondod ki őket.
Látom Warrenen, hogy tudja, hogy csak viccelek. Szürke szeme pajkosan megcsillan és a szája olyan mosolyra húzódik, amibe az összes nő lába beleremeg. Tudom, hogy ha ez a kampusz valamelyik pontján villan meg, akkor az összes környéken lévő lány egy másodperc alatt dobja le a bugyiját. Tény, hogy Warren nagyon vonzó, főleg, ahogy most néz rám, de sajnos a másik oldalamon lépkedő srác mosolya ennél lényegesen intenzívebb érzéseket vált ki belőlem, még akkor is, ha nagyon igyekszem uralkodni magamon. Egyszerre áldás és átok, ha két embernek ekkora hatása van egymásra. Ez pedig a mi helyzetünkre halmozottan igaz.
- Trinity, még a vak is látja, hogy mennyire gyönyörű nő vagy, nincs pasi, akinek ne lódulnának meg a gondolatai, ahogy meglát téged, de én igyekszem kordában tartani őket - kacsint rám a szőke fiú és bár igazán nem vonzódom hozzá, megjelenik némi forróság a mellkasomban.
A szavai nagyon jól esnek, még ha tényleg tisztában vagyok azzal, hogy mi mindent tudok kiváltani a férfiakból. Gyűlölöm az utánam füttyögést és dudálást az utcán, régen kifejezetten rosszul érintett, de megtanultam erőként felfogni azt, amit kaptam. Még mindig felhúznak az ilyen gátlástalan idióták, akik azt hiszik, hogy bók a nők után kiabálni az utcán vagy ízléstelen megjegyzést tenni rájuk, de mára már tudom kezelni magamban ezt és inkább hatalomnak megélni a rájuk mért hatásomat, mint olyan adottságnak, amit inkább elrejtenék. Ettől még Warren vallomása rendesen simogatja az egómat.
- Igazi úriember vagy - vágom rá, és bár most cukkolásnak szánom, az igazság az, hogy ő valóban az.
A piszkos fantáziája ellenére - ami legyünk őszinték, minden embernek van - Warren az egyik legnormálisabb srác, akivel valaha találkoztam. 
Warren szóra nyitja a száját, hogy válaszoljon, de Ezra elől felkiált és magához hívja, hogy mutasson neki valamit az egyik kirakatban.
- Bocsáss meg, erre még visszatérünk - pillant rám, majd miután legyintek, hogy menjen csak, beéri a vörös barátunkat.
Ryder abban a pillanatban közelebb lép hozzám, hogy kettesben maradunk a kis csoportunk végén és az illatától kellemes bizsergés kezdi átjárni a testem. Isteni illata van. Mentás, de van benne valami édeskés beütés is. Amikor megismertem, képes lettem volna egész nap szagolni és ez az évek alatt nem változott.
- Lenne egy kérdésem - szólal meg rám pillantva és a szeméből most sem tűnik el a jól ismert magabiztos, szemtelen, pajkos fény.
Ez a tekintet volt, ami egy pillanat alatt levett a lábamról. Gyengém, amikor egy férfinak ilyen fény csillog a szemében. Olyan Mel Gibsonos vagy Jensen Acklesös fény, ami megremegteti a bensőm, ahányszor Ryder szembe kerül velem. Sajnos ez sem változott az évek alatt. Még akkor is hatással volt rám, amikor éppen a közelében sem akartam lenni.
- Csupa fül vagyok - állom a pillantását, amitől a szája sarka elindul felfelé.
- Az egyezségünk miatt nem tehetek megjegyzést rád, de most ruhát vásárolunk és a srácok ismernek, mindig van véleményem. Ha hallgatok, azt fogják hinni, hogy baj van. Arról nem is beszélve, hogy Ezra teljesen be van zsongva, hogy végre te meg én jóban vagyunk, tehát biztos, hogy ebbe is be akar vonni, ahogy el is rángatott ide. Szóval mondhatok véleményt a ruhákról, vagy akkor automatikusan bukom a dolgot? - kérdezi felvonva a szemöldökét, de az önelégült mosolya nem hervad le az arcáról.
Élvezi ezt a szituációt, de majd meglátjuk, mennyire fogja ténylegesen élvezni, amikor a fehérneműkhöz érünk és ő nem tehet megjegyzést a testemre.
- A ruháról mondhatsz véleményt - felelem - de csakis arról. Ha a testemre teszel, vagy, ahogy megbeszéltük, kettőnk éjszakájáról, esetleg, hogy milyen lenne megint együtt, akkor annyi a dolognak. Jól vigyázz, nehogy egybe mosd a határokat és elszúrd a dolgot - paskolom meg a vállát negédes mosollyal, amitől Ryder mosolya is szélesebb lesz.
- Mindent el fogsz követni, hogy elbukjam a dolgot. Kikészítesz majd - jelenti ki. - Mindent megteszel majd, hogy elveszítsem a fejem, igaz? 
Ezutóbbi már kérdés, de a hangja arról árulkodik, hogy ez a teljes meggyőződése.
- Én? Ugyan már, ártatlan vagyok, mint a ma született bárány - nézek rá a lehető legártatlanabb arccal, de mind a ketten tudjuk, hogy igaza van.
Ryder lassan felnyúl az arcomhoz és kisimít egy tincset onnan. Kék szemében tűz ég, ami képes lenne teljesen felemészteni, ha hagynám, s amikor megnyalja az alsó ajkát, az egész testem megremeg.
- Le se tagadhatnád, hogy mennyire élvezed ezt a dolgot - mondja, pedig látom rajta, hogy szíve szerint egészen mást mondana.
Ahogy azt is látom, hogy mennyire elszánt. Lehet, hogy én megpróbálom megnehezíteni a dolgát, de az is biztos, hogy ő meg nem fogja magát hagyni csak úgy. 
- Ryder!
Mind a ketten a hang irányába nézünk, s szembe találjuk magunkat Zackkel, aki Charityvel együtt megállt és most ránk vár. A szemében figyelmeztető fényt látok, de nekem csak most esik le, hogy mennyire lemaradtunk, mivel egy helyben állunk. Fogalmam sincs, mikor torpantam meg, de úgy néz ki, hogy annyira Ryder sem érzékelte ezt. 
- Lemaradtatok, jöttök? - kérdezi Zack, s lassan felvonja a szemöldökét.
- Persze - vágja rá Ryder távolabb lépve tőlem. - Csak volt egy kis megbeszélni valónk, nyugalom - vigyorodik el, majd követi Ezrát és Warrent, akik még mindig az egyik kirakatot nézik.
- Tényleg nincs gond - nézek Zack szemébe. - Csak beszélgettünk, ne aggódj - küldök felé halvány mosolyt, amitől mintha megnyugodna, de Charity szemében látom a kíváncsiságot.
Még nem tudom, hogy fogom elmondani neki az egyezséget Ryderrel, de előtte nem fogom sokáig titkolni ezt a dolgot. Most viszont az elsődleges küldetésem az, hogy megtudjam, Ryder mennyire gondolja komolyan, hogy szeretne a barátom lenni és bármennyire gonosz húzás, ehhez tényleg mindent megteszek majd. Jobb lesz, ha felköti a gatyáját ma délutánra.