Cseszd Meg! {+18}

15.

A teljes elhatározásom ellenére, a mellkasomban nyomás uralkodik, miközben várom, hogy Trinity kinyissa az ajtaját a kopogásom után. A meccs után hazavitte Kyle-t és Libertyt, majd a megérkezése után bement a szobájába tanulni. Ennek nagyjából tíz perce, de nem akarom tovább húzni a dolgot. A testem azelőtt hozott Trinity ajtaja elé, hogy felfogtam volna, pedig vízért indultam a konyhába, és anélkül kopogtam, hogy egyáltalán átgondolhattam volna a dolgot, de most, hogy megtettem, ideges vagyok. A mellkasomban lévő nyomás szűnni nem akarónak tűnik, a tenyerem izzad és a szívem hangosan ver a fülemben, mert tudom, hogy fontos dologról van szó. Nem tudom, hogyan kezdjek bele a mondandómba, ami nálam elég ritka és szokatlan, de ezúttal Trinityről és a kapcsolatunkról kell beszélnem, ami az utóbbi hetet leszámítva, finoman szólva is viharos volt eddig. Nagy a tét és merész a húzásom. Éppen ezért lepem meg őt és magamat is, amikor kinyílik az ajtó és a szavak csak úgy kibuknak belőlem:
- Akarok egy esélyt!
Trinity látványosan meglepődik, de szerencsére nem úgy tűnik, mint aki kiakadt a váratlan betoppanásom vagy a kijelentésem miatt.
- Mi lett azzal, hogy annyi időt kapok az érzéseim átgondolására, amennyit csak akarok? - fonja össze a karjait a mellkasa előtt és a szemöldökét is felhúzza, de látom a szája sarkában megjelenő mosolyt.
Ha a szeme nem csillanna meg, ahogy az enyémbe néz még egy kicsit tartanék is attól, hogy be fog rágni a szavaim után, de képtelen vagyok magamban tartani azt, amit akarok. Túlságosan élveztem ahhoz az elmúlt egy, feszültségmentes hetet és azokat a perceket, amikor igazán mély pillanatokat élhettem át vele. Azokat, amikor megint igazi részeket kaptam a lelkének kis darabjaiból, még ha csak hangyányi részletei voltak is az egésznek és csupán kis ideig tarthattak.
- Ehhez továbbra is tartom magam - felelem farkasszemet nézve vele. - Annyi időt kapsz, amennyit csak kérsz, de szeretnék esélyt kapni egy esélyre.
Ha az előbb megleptem, akkor nem tudom, hogy mi a jó szó a mostani állapotára. Tudom, hogy szeretné leplezni az érzéseit és sokszor ez megy is neki, de most látványos, hogy éppen csak az álla nem koppan a földön. 
- Esélyt akarsz kapni egy esélyre - visszhangozza, mint aki próbálja felfogni, hogy mit is mondtam.
- Igen! - vágom rá. - Tudom, hogy anno megbántottalak és azt is, hogy ezt nem fogom tudni egy hét alatt jóvátenni, hiába ástuk el a csatabárdot és beszéltük meg ezt az egészet. Ehhez több idő kell. De azt neked is el kell ismerned, hogy az elmúlt egy hét egészen jól alakult. Nem volt feszültség köztünk, sőt, még jól el is tudtunk beszélgetni és én ezt nagyon élveztem. Hogy a nevetéseket ne is említsem. Nem tudom, hogy te, hogy vagy vele, de én jól éreztem magam ebben a hétben. Tisztában vagyok vele, hogy még rengeteg mindent kell magadban tisztázni, nekem is, hidd el, de szeretném, ha adnál esélyt rá, hogy bizonyítsam, hogy megérdemlem azt az új esélyt.
Trinity nagyot nyel, ahogy emészti a hallottakat és látványosan mérlegel magában. Szinte hallom, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében, miközben átgondolja, hogy ha igent mond, mégis mire bólint rá. És biztos vagyok benne, hogy az utóbbi egy hetet is alaposan átgondolja magában. Minden egyes pillanatot, amit együtt töltöttünk, minden gondolatot, ami akkor átfutott a fején. Pro és kontra érveket sorakoztat fel magában, mert ennyire megfontolt. Mindent alaposan megvizsgál, mielőtt válaszolna a kérésemre.
- Tudod mit? - szólal meg végül, percekig tartó csend után. - Van egy ajánlatom.
Nehezemre esik nem kimutatni, hogy milyen megkönnyebbülés árad szét bennem és ezzel egyszerre, nehéz visszafojtani a mosolyomat is. Ha van egy ajánlata, az már kapásból nem egy határozott nem.
- Hallgatlak!
- Tény, hogy az elmúlt egy hét elég jó volt így nyugiban és az is, hogy tényleg voltak jó beszélgetéseink, kellemes pillanataink. De valóban tartottad magad ahhoz, hogy nem fogod vissza magad a kettőnk közti testi vonzalom értelmében - indulnak felfelé az ajkai, ahogy oldalra biccenti a fejét és én már a szemében villanó fényből tudom, hogy marhára nem lesz egyszerű dolgom. - Ugyanúgy megjegyzéseket tettél a testemre és feszegetted a határokat köztünk beszólásokkal, kis érintésekkel, utalásokkal és nyílt kijelentésekkel. Az ajánlatom éppen ezért a következő: ha kibírsz egy teljes hetet anélkül, hogy megjegyzést tennél a testemre, utalnál arra, hogy mennyire jó volt velem és milyen jók lehetnénk megint az ágyban, akkor hajlandó vagyok adni neked még egy esélyt. Teljesen új esélyt, nem csak esélyt egy esélyre, de csak, mint barát. Ott még mindig bizonyíthatsz, hogy mennyire szeretnél komolyan a barátom lenni és mennyit változtál gólya korunk óta. Ez így megfelel?
Egy darabig fürkészem az arcát, hogy rájöjjek, komolyan gondolja-e, amit mond, de nem úgy tűnik, mint aki szívatna. 
- Egy hét megjegyzések nélkül? Ez minden? - vonom fel a szemöldököm.
- Szeretnél mást is? - pillant rám ártatlan arccal, de a szeme csillogása elárulja, hogy mennyire élvezi a helyzetet.
- És akkor barátok leszünk - ismétlem a szavait, ahogy emésztem azokat.
Ez több, mint amit nem is olyan rég egyáltalán remélhettem volna, bár nem pont az, amit hallani akartam.
- Igen - vágja rá - tudod, meghallgatjuk egymást, ha úgy van, örülünk a másik hódításainak és sikereinek, segítünk a másiknak, ha arra van szüksége és a legjobb rész: mindezt anélkül, hogy szexuálisan bármi közünk lenne egymáshoz.
Mégis hol itt a legjobb rész?
Jelen pillanatban persze nem az az elsődleges célom, hogy az ágyban kössünk ki, de azért mégis... hol itt a legjobb rész?
Veszek egy nagy levegőt, hogy végiggondoljam a dolgot. Van egy olyan érzésem, hogy ennél jobb esélyt nem fogok kapni tőle és már ez is csoda, azok után, hogy pár héttel ezelőtt még rám sem bírt nézni. Ráadásul hülye lennék nem élni minden lehetőséggel, amit tőle kapok. Egy hét végül is nem olyan hosszú idő. Majd magamra veszek egy befőttes gumit és azzal csipkedem magam, ahányszor meglátom és elképzelem a testét az enyém alatt, nehogy valami rosszat mondjak. Valószínűleg a végére véres lesz a csuklóm, de a fenébe is! Ryder Fitzgerald vagyok, az egyik legmakacsabb fickó a világon. Kibírom azt az egy hetet, még akkor is, ha a golyóim elkékülnek, a csuklóm sebes lesz és a nyelvemre annyiszor rá kell majd harapnom, hogy vérezni fog. És ha megvan a barátsága, akkor még mindig tudok tovább bizonyítani neki. Később még változtathatok a státuszunkon. Makacs és türelmes vagyok, ez nem fog ki rajtam. Az elsődleges cél egyáltalán megkapni azt az esélyt. A továbbiakról majd utána gondoskodom.
- Rendben - bólintok végül.- Egy hét megjegyzések nélkül, ahogy kérted.
- Remek - nyújtja felém a kezét. - Sok sikert!
Pontosan tudom, hogy nem fogja megkönnyíteni a dolgom, de állok elébe, bármi is lesz. Nem fogom elengedni ezt a lehetőséget. Nem fogom elengedni őt. Még egyszer nem.
- Öröm volt veled üzletelni - rázom meg az aprócska kezét, s az érintésétől felgyorsul a pulzusom, de uralkodom magamon.
- Részemről az öröm, haver - kacsint rám, amivel vigyort varázsol a képemre.
Egy hét.
Menni fog. Az semmi. Kettőt pislogok és le is telik. Ezért is mentem bele még úgy is, hogy valószínűleg ez a gyönyörű nő ki fog csinálni, hogy tesztelje a valódi szándékaim. Biztos vagyok benne, hogy nem hiszi el, hogy ki fogom bírni, de ettől csak még édesebb lesz a győzelem a jövő hét végén, amikor sikeresen teljesítve a megállapodás rám eső részét, megint megjelenek az ajtajában. Két hét múlva már az egyezségünk szerint barátok leszünk. Nyilván tudom, hogy ez nem csak ennyiből áll, nem így megy, de akkor is... enyém lesz a barátsága.
Csak azt felejtettem el mondani neki, hogy én nem hiszek a fiú-lány barátságokban.