Cseszd Meg! {+18}

14.

Ryder:
- Jól érzékelem, hogy a napokban jobb kedved van? - pillant rám az anyósülésről Ezra csütörtök délután, amikor leparkolok a házunk előtt.
Az edzés fél órája ért véget, farkas éhes vagyok és mégis teljes nyugalmat érzek. Mióta Trinity és én rendeztük a sorainkat, azóta nem érkezik meg a gyomorgörcs, ahányszor csak a házunk közelébe érek és az izmaim sem feszülnek meg. Helyre billent a világ rendje és ez valóban jobb kedvre derít.
Még a két nappal ezelőtti beszélgetésünk is pozitív hatással volt rám, pedig az aztán nem volt egy felhőtlenül boldog téma. Amikor felhozódott a közös éjszakánk után történt hatalmas hibám, először borzalmasan éreztem magam. Eszembe jutott megint az egész, az a fájdalom és sebzettség Trinity szemében, ahogy a szavaimmal vágásokat ejtettem a lelkén, és szívem szerint elsüllyedtem volna. Viszont ahogy beszéltünk róla, úgy lett egyre könnyebb a mellkasom. Az őszinteség, amit meg tudok engedni magamnak Trinity mellett, minden alkalommal könnyíti a nyomást a szívemnél. És most nem a szavakkal való őszinteséget értem, hanem a lelkit. Nem sok embernek mutatom meg azt az érzelem mennyiséget, ami bennem van. Gyakorlatilag csak a tesómnak és Kyle-nak, aki szintén szinte a testvérem. De Trinity kihozza belőlem ezt. Szerettem volna elrejteni mindazt, amit a beszélgetés vált ki belőlem, de ahogy Trinity szemébe néztem, tudtam, hogy esélyem sincs. Ha összeakad vele a tekintetem, akkor képtelen vagyok hosszútávon elrejteni mindazt, amit belül érzek.
- Jól - állítom le a motort. - Sokat dob a hangulatomon, hogy Trinityvel elástuk a csatabárdot.
- Ahogy figyelem, az az ő hangulatán is sokat dob. Én is örülök neki - vallja be. - Lényegesen jobb így az együttélés. Ez azt is jelenti, hogy már nem bánod, hogy összeköltöztünk velük? - vonja fel a szemöldökét vigyorogva, amitől akaratlanul is elvigyorodom én is.
- A pasi-lakunk még mindig hiányzik, hogy csak mi legyünk, de ha nincs az összeköltözés, akkor valószínűleg Trinity és én sosem beszéljük meg azt, amit meg kellett. Úgyhogy nem, már nem bánom annyira, hogy belementem én is ebbe. Már nem mintha számított volna. Hárman voltatok egy ellen.
- De azért annyira nem utálsz ezért - kacsint rám, majd kiszáll.
Én is követem őt, de az ajtón belépve, elönt a deja vú. Ezúttal ugyan nem mered az ég felé három kerek popsi, de megint lecövekelünk az előszobában, ahogy meghalljuk a három női nevetést. Kiment a fejünkből, hogy Charityék áthívták mára a barátnőjüket, pedig mondták. Mindig egyeztetünk a vendégeinkről, hogy ne legyen belőle semmi gond. Ha a srácok jönnének, mi is szólunk nekik és ha nem alkalmas valamelyikünknek, akkor más opciót választunk. Most, hogy meghallom a konyhából érkező nevetést, már eszembe jut, hogy tegnap mondták Vanity érkezését. Warren és Zack szóltak, hogy nem lesznek itthon, mert előbbinek még órája van az edzés után, utóbbi pedig meglátogatja a nővérét, mi pedig Ezrával egyöntetűen belementünk a dologba. A lányok is itt laknak, szeretnénk - igen, én is -, ha otthonuknak is éreznék a helyet és ehhez a vendégek látása is hozzátartozik. Vanity különben sem teljesen idegen. Itt volt Zack szülinapján is, igaz nem sokáig maradt és nem is nagyon vegyült az emberekkel, de nem ismeretlen a számunkra. Nekem még annyira sem, ugyanis vannak közös óráink. Amennyire én tudom, kriminológusnak készül, én pedig a pszichológia szakom miatt többször is találkozom vele, de ott sem túl nyitott mások irányába és amint végez az órán, már rohan is tovább. Nem sokszor láttam még lazítani, a bulikon sincs ott és mivel a közös óráinkon én általában Liberty mellett ülök, tőle megtudtam, hogy Vanity élete sem egyszerű, nem nagyon engedheti meg magának a pihenést. Bár részleteket nyilván nem tudok, csak azt, hogy Libs és ő nagyon jó barátnők voltak a gimiben, de ez már nincs, ezt sem tudom, miért.
- Hölgyeim! - lép be a konyhába Ezra hatalmas vigyorral a képén. - Isteni illatok vannak!
A vörös haverom minden gátlás nélkül nyom puszit a szőkeség és Trinity arcára is, Vanitynek pedig úgy ad pacsit, mintha ezer éves haverok lennének, majd a szekrényhez sétál tányérokért.
- Gondoltuk, összedobunk valamit, ha már van egy kis időnk - mosolyog rá Charity is. - Sejtettük, hogy éhesek lesztek, mire hazaértek.
- Farkas éhes vagyok - ért egyet a vörös haverom, miközben elkezd megteríteni.
- Csak nem kemény volt az edzés? - érdeklődik Vanity az italából kortyolva, ami innen limonádénak tűnik.
- Az edző a hétvégi meccs miatt rendesen belehúzott a programba - veszek elő poharakat. - Kihajtotta a belünket ma, a gólyák közül többen alig kaptak levegőt az edzés végére.
- Nagyon helyes! - szólal meg Trinity huncut fénnyel a szemében. - Hétvégén nyernetek kell, vereségnek nincs helye! - jelenti ki. - Kyle és mi is kint leszünk a meccsen, nem nézem végig, ahogy kikaptok - ingatja meg a fejét tettetett szigorúsággal.
- Miért, büntit kapunk, ha esetleg kikapunk? - vonom fel a szemöldököm, mire Vanity felhorkan, Ezra pedig felkapja a fejét.
- Büntit hallottam? - kérdezi azonnal.
- Perverz! - böki meg Charity, de én tartom a szemkontaktust Trinityvel, akin látom, hogy nehezére esik nem felnevetni az egész helyzeten.
Megnyugtat, hogy nem kapja fel a vizet a megjegyzésemen, bár ahogy tapasztalom, mióta elástuk a csatabárdot, tényleg igyekszik továbblépni. Mind a ketten igyekszünk ezt tenni és ahogy én érzékelem, egészen jól haladunk. Tudom, hogy a második esély halálos kardja még a fejem fölött lebeg, de nekem egészen tetszik, ahogy újra megismerjük egymást most majdnem két évvel később.
- Ugyan már, hisz az tetszene - biccenti oldalra a fejét Trinity. - Eszemben sincs megjutalmazni, miután hagyod, hogy szétrúgják a seggeteket a jégen.
Nem tudom, miért de eszméletlenül vonzónak és szexinek gondolom, hogy Trinityt ennyire lázba hozza a hoki. Persze nem meglepő, azok után, hogy a bátyja a profik között nyomja. Van egy olyan sejtésem, hogy az egész családja hoki rajongó és ez Trinityre is ráragadt. De akkor is megindít bennem valamit annak a ténye, hogy ennyire szereti a jégkorongot és ilyen szinten nyerni akar mindig, minden körülmények között. Ez is egy olyan pont, amiben hasonlítunk.
- Ne aggódj, nem fogom hagyni, hogy szétrúgják a seggünk - ingatom meg a fejem. - Vereségnek helye nincs, jól mondod. Csak egy ártatlan kérdés volt - kacsintok rá, mire ő kamu komolysággal bólint.
- Persze, hiszen te és az ártatlanság szinte jegyben jártok - jegyzi meg, amitől Ezra hangosan felnevet.
- Azta! - szólal meg Vanity, miközben elindulok az asztalhoz, hogy letegyem a poharakat. - Tényleg sikerült elásnotok a csatabárdot. Trinity említette, hogy így van, de nem tudtam elképzelni, hogy ez élesben hogyan zajlik.
- Pedig így van - teszem le a két plusz poharat, majd a szék támlájára támaszkodom, amelyiken Trinity ül és lehajolok mellé, hogy a fejünk egymás mellett legyen. - Hát nem vagyunk cukik, ahogy tiszta lappal kezdünk? - viccelek, de ahogy megcsap Trinity erdeigyümölcsös illata, meg is bánom a dolgot, mert szinte érzem, ahogy elkezd felforrni a vérem.
Ilyen közel lenni Trinityhez veszélyes. Csak egy ártatlan poénnak szántam, de a közelségétől, az izmaim akaratlanul is összeugranak és a szívem is gyorsulni kezd. Érzem, hogy én is hatással vagyok rá. Hallom, ahogy egy pillanatra elakad a lélegzete és a válláról lecsúszott pulcsija által szabadon hagyott bőrfelületnél látom, hogy libabőrös lesz. Nem számított erre a gesztusra és egy pillanatra meg is ijedek, hogy átléptem egy bizonyos határt, de szerencsére nem veszi túl komolyan a dolgot.
- Azért ne használjunk nagy szavakat - könyököl a hasamba finoman. - Cukik a kölyök állatok, a kisbabák, vagy Zack és Charity, amikor azt hiszik, hogy senki nem látja, ahogy egymáshoz bújnak - jegyzi meg, amitől a szőke barátnőjének az arca rózsaszínre vált.
- Akkor valóban cukik - ért egyet hevesen bólogatva Ezra, fokozva Charity zavarát.
- Mi van, Ezra, az örök agglegény aranyosnak talál egy szerelmespárt? - vonja fel a szemöldökét Vanity.
Amíg a három barátunk egymással vannak elfoglalva, én próbálok eltávolodni Trinitytől, de a testem nem engedelmeskedik nekem és helyette ránézek. Trinity is felém fordítja a fejét és egyenesen a szemembe néz, amitől most az én lélegzetem akad el.
- Megijesztettél - közli velem szigorúan, de én nem tudok nem mosolyogni azon, hogy ettől az egy szótól, mennyire ártatlannak tűnik most.
- Elnézésedet kérem, nem állt szándékomban ilyet tenni, csak viccnek szántam - felelem az arcát fürkészve. - Túlléptem egy határt?
- Nem sokkal jobban, mint máskor - válaszolja és a szemében megint megjelenik a nevetés csillogása. - De nyugi, már megszoktam, hogy nektek hokisoknak nincs a szótáratokban a magánszféra jelentése. Tisztelet a kivételnek.
- Megjegyezném, hogy Ryder is felpattant a pultra, hogy táncoljon! - rángat ki a kettőnk kis burkából Ezra felháborodott hangja, mielőtt válaszolhatnék a lánynak és ezúttal kényszerítem is magam, hogy eltávolodjak Trinitytől, bármennyire az ellentétét akarom tenni valójában.
- És ez mégis, hogy jön ahhoz, hogy te örök agglegény vagy? - kérdezem, felnézve a srácra, aki felháborodottan széttárja a karjait.
- Charity megint felemlegette az esetet, hogy alátámassza, mekkora kurafi vagyok.
- Talán mert kurafi vagy - vágom rá és nehezemre esik nem felnevetni. - Komolyan sértésnek vetted az örök agglegény kifejezést? Haver! Tegnap láttam, ahogy két csajjal flörtöltél egyszerre, aztán hármasban távoztatok.
Nem túlzok. Tegnap este leugrottunk Ezrával a Monolith-ba. Nem volt nagy buli, csak bedobtunk pár sört Keith-szel és a két kis gólyával, közben pedig a hétvégi meccsről beszélgettünk. Legalábbis eleinte. Később feljöttek más témák is, de mivel előtte épp edzést tartottam Finnek, így a téma magától jött fel kezdésnek, leginkább az újonc által. Később pedig már csak arra lettem figyelmes, hogy a lakótársam két csajjal flörtöl a pultnál és mind a ketten "dugj meg" szemeket meresztenek rá. Innentől már nem kell zseninek lennem, hogy tudjam, mi történt, miután együtt távoztak. Nekem is lett volna lehetőségem kiengedni a gőzt, de valahogy nem voltam hangulatban, csak Trinityre tudtam gondolni, ahányszor találkozott a tekintetem egy nővel.
Ezra szemében büszke fény csillan a tegnap este említésére, de aztán rögtön át is vált és megpróbál csúnyán nézni rám.
- De tudok én szeretni is ám! - közli erős akcentussal, amitől csak még viccesebb ez a kijelentése.
Ezra hosszú évek óta itt él, mégsem tudta elhagyni a brit akcentusát, amitől a csajok elég sokszor elalélnak. Szerintem kábé egyetlen szó is elég a brit szájából és a lányok maguktól letolják a bugyijukat. Egy angol akcentussal nem lehet felvenni a versenyt, azt hiszem. Legalábbis a diákszövetséges lányok elég nagy része ezt mondja.
- Ebben biztos vagyok - paskolja meg a karját Vanity együttérzőn, de az arcára van írva, hogy cseppet sem veszi komolyan ezt az egészet. - Csak nem tudod kimutatni ezt és nem kötöd le magad.
- Meg kell védenem Ezrát - szólal meg Trinity, mielőtt bárki reagálhatna. - Tényleg képes nagyon szeretni - folytatja, de a szemében csillanó ördögi fényből tudom, hogy mit akar mondani és már előre nevetek magamban. - Hétvégén nagyon szerette Rydert és engem is, amikor felsegítettük a szobájába.
Ahogy kimondja, tényleg kiszakad belőlem a nevetés, főleg, ahogy meglátom, hogy Ezra szeme azonnal összeszűkül és szigorúan megrázza a mutatóujját.
- Te, ördögi nőszemély - indul meg felé, mire Trinity futásra kész pózt vesz fel. - Ezért te viszont megkapod a büntetésed.
- Azt majd meglátjuk - vág vissza puszit küldve felé, kihívó tekintettel, de ahogy Ezra gyorsítani kezd, felpattan a székről és engem beránt maga elé.
- Persze, használj csak élő pajzsnak! - nézek rá a vállam fölött, miközben ő úgy rángat, mintha tényleg pajzs lennék.
- Épp azt teszem - kacsint rám, de a gyermeki énjét nem tudja elrejteni most és nekem ettől megolvad a szívem.
Életemben egyszer láttam Trinitynek azt az oldalát, amit most mutat, a közös éjszakánkkor. Azt a kisgyereket, ami a legtöbb felnőttben lakozik, de sokan túl mélyen elnyomják. Én is elnyomom a legtöbb esetben, ahogy a tapasztalataim szerint ő is. Csak azoknak mutatjuk meg ezt a felünket, akikkel biztonságban érezzük magunkat. Az, hogy most megint láthatom, olyan örömet kelt bennem, amit csak ő tud kiváltani belőlem.
- Viselkedjetek, mindjárt kész a kaja! - szól ránk Charity, de szerintem ő sem veszi komolyan magát.
- Akkor még pont van időm elkapni a barátnődet - vág vissza Ezra, s Trinity ezt a pillanatot használja ki arra, hogy kirohanjon a konyhából, el a fiú elől.
Ezra utána rohan és Charity is kimegy utánuk, így kettesben maradok a kuncogó Vanityvel, aki csak utánuk néz. Lassan mellém lép és a lengő ajtón keresztül figyeli, ahogy a barátaink kergetőznek bent, amíg az ajtó le nem áll.
- Mióta beszéltetek, Trinity sokkal felszabadultabb - szólal meg váratlanul, amire rákapom a tekintetem. - Nem tudom, mi történt anno köztetek, sem azt, hogy most pontosan hányadán álltok, de nem szeretném megint a padlón látni őt - néz mélyen a szemembe. - Nekem nincs bajom veled, Ryder, de jobb, ha tudod, hogy ha megint megbántod, biztos, hogy szétrúgom a segged.
Mivel nem ismerem annyira Vanityt, nem számítottam ilyen reakcióra tőle, de igazán nem is lep meg. Liberty mondta, hogy ha a lány nagy nehezen közel enged magához valakit, akkor azért a tűzbe megy, bármi van. Az, hogy Trinity számára ezek közé az emberek közé tartozik, látványos. Ha jól tudom, Charityvel is úgy lett jóban, hogy a fekete szépség összehozta őket, miután ők ketten megtalálták a közös hangot.
- Teljesen őszintén mondom, hogy semmilyen fájdalmat nem akarok okozni Trinitynek - állom a pillantását. - Azt akarom, hogy ne legyen több konfliktus, feszültség és fájdalom, ha lenne esélyem bebizonyítani neki, mennyire nem akartam megbántani. Aznap... nagyon hülyén viselkedtem és ezt sosem fogom megbocsátani magamnak.
Nem tudom, miért mondom ezt el neki. Még csak ennyit sem szoktam mondani arról a hatalmas hibáról, amit elkövettem. Amíg Trinitynek nem mondtam el őszintén, mennyire utálom magam, amiért így megbántottam, csak Kyle tudott róla, most mégis csak kiömlenek belőlem a szavak.
- Nem akarok beleszólni a dolgotokba - biccenti oldalra a fejét - de addig, amíg te nem tudsz megbocsátani magadnak, teljesen mindegy, hogy Trinity hogyan dönt, mennyire enged ismét közel magához. Ahogy mondtam, nem tudom, hogy pontosan mi történt köztetek és miért tetted, amit tettél, de ha te nem bocsátod meg magadnak, akkor hiába az a tiszta lap, amivel most kezdtek.
Gombóc nő a torkomban attól, amit mond, mert Vanity eléggé az elevenembe talált. Persze nem tudhatta, de az, amit mond, egy olyan dolog, ami sosem ment nekem könnyen. Nem a másoknak való megbocsátás, hanem a magammal szembeni. Annyi minden nyomja a vállam, hogy jobb szeretek úgy tenni, mintha inkább azok ott sem lennének. Tudom, hogy ez nem jó megküzdési stratégia, de eddig működött. Vagyis addig, amíg most Vanity nem hozta fel ezt a témát.
Nagyot nyelek, majd mosolyt erőltetek magamra, mert nem akarom, hogy tudjon bennem olvasni. Nem szeretem, ha belelátnak a fejembe, ahogy nem szeretem, ha mások a szobámba mennek. Az csak az én terem, az én gondolataim, nem akarom, hogy bárki abban kutakodjon. Én szeretek másokba látni, de ha valaki belém próbál, az már nem élvezetes. Kivétel ez alól a lány, aki bent épp felsikít, ahogy gondolom Ezra elkapja.
- Talán ez a tiszta lap épp attól lesz tökéletes, hogy segít nekem is megbocsátani magamnak - kacsintok a lányra és szerencsére épp csipogni kezd a sütő, jelezve, hogy kész az ebédünk.
Charity azonnal berohan a konyhába, Vanity pedig helyet csinál az asztalon a terítékek között, így magamra vállalom a feladatot, hogy szétválasszam a bent egymás ellen küzdő két lakótársam. Amikor belépek a nappaliba, látom, hogy Ezra épp Trinityt csiklandozza, amitől a lány a kanapén vergődik és próbál szabadulni a fiú kezei közül. A nevetése simogatja a dobhártyámat és őszinte mosolyt csal az ajkaimra, ahogy odalépek hozzájuk.
- Na jó, haver, elég a kínzásból! - kapom el Ezra vállát és arrébb húzom Trinitytől. - Kész a kaja, kíméld meg Trinityt és inkább köszönd meg neki, hogy bebizonyította, hogy mennyire aranyból van a szíved - veregetem meg a vállát Trinityre kacsintva. - Menj szépen és segíts a lányoknak a forró tállal! - lököm a konyha irányába, de ő még szigorúan visszanéz Trinityre.
- Még nem végeztünk, szépségem!
- Az biztos - bólint a lány felülve - ezek után jobb, ha nyitott szemmel alszol, szépfiú! - fenyegetőzik ő is, de nem tudom komolyan venni, mert elkalandozom.
A kanapén való küzdéstől Trinity haja kócos, a nevetéstől a szeme csillog, az arca pedig kipirult. Csak a duzzadt ajka hiányzik, hogy úgy nézzen ki, mint aki épp túlvan élete legjobb szexén. A pulcsija is jobban lecsúszott a válláról, így láthatóvá válik a mellének felső része. Nincs rajta melltartó és ettől a ténytől bizseregni kezd a nyelvem. Elképzelem, ahogy fölé tornyosulok, ő ezekkel a csillogó szemekkel néz rám és én addig játszom a mellbimbójával, amíg csillagokat nem kezd látni. Érzem, hogy a nadrágom szűkebb lesz, így gyorsan összeszedem magam, mielőtt egyértelművé válik, hogy min jár az eszem.
- Én a helyében nem mernék aludni - nyújtom a kezem neki, hogy felsegítsem és nagyot dobban a szívem, amikor ő elfogadja azt.
- Van egy olyan érzésem, hogy ő nem vesz olyan komolyan, mint kellene - igazítja meg a haját, én pedig ösztönösen a vállához vezetem a kezem, hogy feljebb húzzam a pulcsit azon.
Ahogy a bőrünk összeér, megborzongok, ő pedig nagyot nyel. Mind a ketten érezzük azt, amire képesek vagyunk egymással kapcsolatban. Itt van, egyértelmű, hogy van köztünk vonzalom mindazok ellenére, ami történt. A testünk folyamatosan reagál a másik közelségére és ez ellen nem tudunk tenni, bármennyire igyekszünk is. Az ijesztő inkább az, hogy növekszik bennem egy másik érzés is. Az, ami napról napra egyre erősebb és azt mondogatja, hogy ha Trinity adna nekem egy második esélyt, akkor komolyan gondolnám a dolgot. Nem csak barátságot akarnék és nem is csak szexet. Pontosan az az érzés támad le a közelében, amit a közös éjszakánk után is éreztem, ami miatt ellöktem magam. De ezt a hibát soha többet nem fogom elkövetni. Ha megkapnám a második esélyt, akkor azt nem venném magától értetődőnek és mindent megtennék azért, hogy bebizonyítsam neki, mennyire komolyan gondolom.
- Ha gondolod - szólalok meg, de a hangom berekedt - segítek egy kicsit megszívatni, hogy komolyan vegyen téged.
- Lám-lám - biccenti oldalra a fejét - és még rám mondják, hogy ördögi vagyok. Mi lesz így a tesókódexszel? Azt bűn megszegni egy nő miatt, nem?
- De, de néha a lakótársi kódex felülírhatja a tesókódexet. Persze csak egészen különleges esetekben, nem jár ám ez mindenkinek - rázom meg a fejem tettetett komolysággal.
- Természetesen - bólint összevont szemöldökkel, aztán a konyha felé biccent. - Menjünk enni, mielőtt Ezra belapátolja az összes kaját.
- Akkor azt bizony kénytelen leszek megbosszulni veled, vagy nélküled - jelentem ki, mire sugárzó mosolyt küld felém.
- Na és, te hány lánnyal léptél le tegnap? - érdeklődik, miközben a konyha felé tartunk. - Azt már megtudtuk, hogy Ezra két csajjal távozott, de mi a helyzet veled? Ryder Fitzgerald bevetette bájait?
Meglep az érdeklődése és nem tudom eldönteni, hogy mi az oka annak, hogy ilyet kérdez. Hogy egyszerűen csak beszélget, vagy esetleg más is áll a háttérben. Azon is gondolkozom, hogy elvicceljem a dolgot, de a végén a teljesen őszinte válasszal szolgálok neki:
- Nem, én még megittam egy sört a srácokkal, aztán hazajöttem. Nem voltam hangulatban - vonom meg a vállam, mire azonnal felkapja a fejét és a tenyerét a homlokomra tapasztja.
- Pedig nem tűnsz betegnek - állapítja meg. - Legalábbis lázad biztosan nincs.
- Nekem sem mindenem a szex, csak hogy tudd - fogom meg a csuklóját, hogy elvegyem a fejemről a kezét, majd magam elé húzom finoman és kinyitom neki a lengőajtót.
- De azért nem bánod, ha összejön egy kósza numera - néz rám a válla fölött.
- Azt senki sem bánja - vigyorodom el, követve őt, s leülök a barátainkhoz, akik épp Vanityvel társalognak.
- Biztos, nem maradsz filmet nézni az ebéd után? Kereshetnénk valamit, ami mindenkinek jó. Addigra talán Warren és Zack is hazaérnek - szed épp a lánynak Ezra, de Vanity megrázza a fejét.
- Jó lenne, de lassan muszáj indulnom - pillant az órájára. - Még rengeteg dolgom van mára, amiket nem tudok halogatni. Éjfélig egy beadandót is le kell adnom, amit még alaposan át kell néznem és az összefoglalót is meg kell még fogalmaznom. Jól kicentiztem a dolgot - sóhajt fel a fejét ingatva. - De üdvözlöm a srácokat.
- Átadjuk - néz rá együttérzőn Charity.
- A beadandó miatt pedig ne izgulj - száll be a beszélgetésbe Trinity is. - Biztos vagyok benne, hogy menni fog, simán megírod az összefoglalót, méghozzá nem is akármilyenre. Mindig erőn felül teljesítesz és mindig jól sikerül, amibe kezdesz.
- Vagy legalábbis igyekszem - iszik egy kortyot Vanity, de a szeméből hála sugárzik.
- Annál jóval többet teszel. Egyetértek Trinityvel, menni fog, hidd el - fogja meg a kezét Charity és látom, hogy kicsit meg is szorítja azt.
Vanity küld felé egy kedves mosolyt, de aztán Ezrára és rám pillant, mint aki rájön, hogy már nem csak a lányok vannak itt vele.
- Na jó, váltsunk témát, mielőtt a fiúk lefordulnak a székről a lelkizéstől! - húzza ki magát, de Ezra megint felháborodik.
- Kikérem magunknak, tudunk mi is lelkizni!
Ez tényleg így van. Amikor Zack és Charity fasírtban voltak, nem egyszer látogattuk meg a lányt is, hogy tudjuk, hogy van és segítsünk neki, ha tudunk. De valami azt súgja, ahogy Vanityre nézek, hogy ő inkább maga miatt akar témát váltani, mint miattunk. A szemében látom, hogy bár hálás a lányoknak a szavaik miatt, nem szívesen beszél a dolgairól előttünk, ami miatt nem tud maradni és ezt teljesen meg tudom érteni, így a pártjára állok.
- Igen, ez így van, de lelkizni csak akkor lehet, ha mindenki benne van - töltök magamnak vizet, miközben Trinity szed magának mellettem. - És most túl jónak érzem a hangulatot ahhoz, hogy bárki is sírva fakadjon. Ahogy hallom, különben sincs okunk a sírásra, Vanity simán megoldja a beadandót, ebben én is biztos vagyok. Látom, hogy órákon milyen, mindenkit lepipál, úgyhogy nem lesz gond - nézek a haveromra, majd a lányra, akinek látom az arcán, hogy tudja, hogy miatta tereltem el a témát.
A perifériámból látom, hogy Trinity is rám néz és amikor rávezetem a tekintetem, valami furcsa csodálatot látok a szemében. Nem tudom, hogy ez miért érkezik az irányomba, de ha ezzel segítettem vagy akár minimális örömet okoztam a két lánynak, akkor megérte. Még úgy is, hogy a kijelentésem miatt seggfejnek tűnhetek.
- Igen, én sem akarok könnyeket - helyesel szerencsére Vanity, majd Ezrára nézve elmosolyodik. - Inkább azt meséld el nekem, hogy mi volt pontosan ez a részegen szeretetvallás itt, amit Trinity említett, mielőtt megkergetted. Minden szaftos részlet érdekel, szóval ne kíméljetek. Mi történt?
- Kérdezd Rydert, ő annyira nevetett az eseményeken, hogy majdnem összeesett - jegyzi meg ártatlanul Trinity, miközben átadja a szedőt a kajához.
- Seggfej! - szól be azonnal Ezra, mintha nem hallotta volna már, hogy mennyire nevettem.
- Szépen a vonat alá löktél, pedig te sem vagy ártatlan - pillantok a mellettem ülő lányra.
- Én? Dehogy nem, mint a ma született bárány.
- Na jó, most csak még kíváncsibbá tettetek, szóval ki vele, mi volt! - jelenti ki Vanity finoman az asztalra csapva, mi pedig nevetve idézzük fel a hétvége eseményeit akkorról.