Cseszd Meg! {+18}

13.

Ryder:
- Nem hiszem el, hogy tényleg sikerült rávenned anyukádat, hogy belemenjen ebbe - rázom a fejem nevetve, miközben segítek bepakolni Kyle-nak a cuccait a hatalmas sporttáskába.
Kyle a hétvége folyamán, amikor a családja bejött meglátogatni, addig mondta az érveket amellett, hogy elhagyhassa a kórházat és csak bejárnia kelljen a kezelésekre, hogy a szülei beadták a derekukat. Mivel az orvosa már jóval ezelőtt is engedélyezte ezt a módszert, így ma a legjobb barátom annyi kórházi nap után végre hazaköltözhet. Én pedig boldogan segítek neki összeszedni a cuccait, hogy amint az ősei ideérnek, ő elhúzhasson innen. Már alig várom, hogy megint át tudjon járkálni hozzánk, benézhessen edzésekre - persze csak, mint megfigyelő - és az ő oldalán sétáljak be egy buliba. A barátom szép óvatosan megint visszatér és ha a kezelése és a vizsgálati eredményei továbbra is ilyen jól haladnak pozitív irányba, mint most, akkor talán arra is van esély, hogy egy nap ő mondja a világ legcikibb beszédét az esküvőmön, amivel jól lejárathat.
Nem akarom túlzottan beleélni magam a dologba egyelőre, mert tudom, hogy a rák mennyire egy szemét és alattomos betegség. Tisztában vagyok azzal is, hogy a betegek sokszor javulást mutatnak, mielőtt megint romlani kezd az állapotuk, de ebbe sem akarok belegondolni. Igyekszem továbbra is az arany középúton maradni, ami azt jelenti, hogy csak élvezem a jelen boldogságát, nem élem bele magam a jövő szépségeibe, de nem is aggódom a jövő esetleges árnyékai miatt.
- Haver! - kiált fel felháborodottan Kyle. - Ne rontsd el a napomat ezzel a bizalmatlansággal! Hogy nem hiszed el a dolgot, amikor egyszer kidumáltuk magunkat egy zsarunál, aki be akart vinni közszeméremsértésért?! És utána az őseimnek is megmagyaráztam a dolgot. Igaz, kaptam egy kis büntetést, de nem akkorát, amekkorára számítottam - vigyorodik el büszkén, belőlem pedig feltör egy kacaj az emlékre.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy perverz szatírok vagyunk, a történet feleannyira nem komoly, mint amilyennek a közszeméremsértés kifejezés miatt tűnik. Ártatlan tinédzserkori hülyeség volt és minden okunk megvolt rá, hogy teljesítsük a kihívást. Naponta fiatalok százai teszik meg azt az éjszakai meztelen fürdőzést, amit mi megtettünk aznap este, csak éppen egy rendőr pont akkor járőrözött arra, így minket el is kapott. De szerencsére szerintem ő sem vette teljesen komolyan magát és pontosan tisztában volt azzal, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ott szoktak meztelenül fürdőzni. Eléggé fiatal zsaru volt, még azt is megkockáztatom, hogy néhány évvel korábban éppen ő volt az egyik kis idióta, aki ezt bejátszotta. A társa be akart minket vinni, de Kyle és én kimagyaráztuk a dolgot, így - máig nem tudom, hogy hogyan - a fiatal rendőr barátunk meggyőzte a felettesét, hogy csak egy fiatalkori csíny volt és amúgy sincs rajtunk - és a két lányon, akik miatt megtettük - kívül senki, akinek maradandó kárt okoztunk volna a meztelen hátsónkkal. Megúsztuk egy figyelmeztetéssel és azzal, hogy a rendőrök vittek minket haza. Nos, a szüleink szerintem komolyabban vették a dolgot, mint a zsaruk. Legalábbis az enyémek. Kyle apja például egyáltalán nem kapta fel a vizet, sőt, letudta annyival, hogy ha nem volt ott senki, akit zavartunk volna, akkor még jól is tettük a dolgot. Ő nem ijed meg az ilyentől soha, sőt, kalandnak fogja fel. Még Kyle anyukája sem borult ki, de egy hét szobafogságot azért ítéltek Kyle-nak, mert mégiscsak meztelenül mászkált a parton. Az én szüleim sokkal jobban kiakadtak. A rideg, pedáns, sikeres, ismert, konzervatívnak mutatkozó - ha a csontvázakat nézzük a szekrényben, már hamisnak mondható - szüleimnek nem fért bele, hogy a fiuk, aki amúgy is elkanászodott tinédzserként, meztelenül fürdőzött éjszaka egy lány kedvéért. Csúnyán leszúrtak, összevesztünk, ordibáltunk, két hétre szobafogságra ítéltek és három hétig be kellett dolgoznom a szüleimnél. Úgy viselkedtek, mintha hatalmas bűnt követtem volna el, de szerintem az jobban zavarta őket, hogy vajon rájuk milyen fényt vetett volna, ha kiderül mindez. Mielőtt bárki azt hinné, nem haltam bele a munkába, többször is dolgoztam nekik és idegeneknek is, főleg nyáron. De suli idő alatt, a tanulással, az edzésekkel és meccsekkel együtt az három hét rendesen kivett. Utána egy hétig betegen feküdtem otthon, mert a szervezetem teljesen kimerült a négy helyen való teljesítés mellett. És bár nem tagadom, hogy nem voltam jó gyerek, ennyire nem gondolom súlyosnak azt, hogy éjszaka a teljesen üres strandon meztelenül megmártóztam a vízben két lány és a legjobb barátom társaságában, méghozzá úgy, hogy mind a négyen beleegyeztünk, nem történt semmiféle kényszerítés vagy tizennyolc karikás jelenet - azt leszámítva, hogy meztelenek voltunk.
- Titeket elkaptak közszeméremsértésért? - csendül fel egy új hang a hátunk mögül, amire mind a ketten felkapjuk a fejünket.
Kyle vigyora azonnal szélesebb lesz, ahogy meglátja az ajtóban álló Trinityt.
- Lebuktunk - tárja szét a karjait a legjobb barátom. - Mostantól nem állsz majd szóba velünk ezért?
- Ezt nem mondtam - rázza meg a fejét mosolyogva Trinity, miközben belép Kyle szobájába. - Csak meglepett a dolog. Ezzel olyan fegyvert adtál a kezembe, amit hosszú időn át fel fogok használni ellenetek - csillan meg a szeme kihívón, ahogy átadja Kyle-nak a kezében tartott újabb turmixot. - Egyébként bocs, nem akartam zavarni vagy hallgatózni, csak elmaradt az utolsó órám és a korrepetálásig még van időm, úgyhogy hazasétáltam és összedobtam egy újabb italt neked és jöttem, hogy segítsek bepakolni a cuccaid. De látom, már van segítséged ehhez - pillant rám halvány mosollyal, amitől megugrik a szívem.
Egy héttel ezelőtt még csak álmodni mertem volna arról, hogy Trinity valaha újra rám mosolyog. Most viszont már nem csak, hogy mosolyog rám, hanem beszélgetünk is és néha még viccelődünk is egymással. Az elmúlt napokban határozottan élveztem ezt a változást és bár tudom, hogy a kettőnk kapcsolatának sorsa még mindig borotvaélen táncol, amikor Trinity rám néz, egyre többször és komolyabban érzem azt, hogy akarok egy második esélyt. Vagy legalábbis egy esélyt egy esélyre. Tudom, hogy még sok dolgot kell magában rendeznie, nekem is tisztáznom kell bizonyos érzéseket és valóban meg is akarom adni neki a kellő időt erre, de tudnom kell, hogy lesz-e esélyem még nála. Egyelőre ezt nem hozom fel neki, mert még elég friss ez az egész köztünk. Megvárom, hogy ez a hét hogyan alakul kettőnknek, aztán átgondolom, hogy beszéljek-e vele erről. Addig is igyekszem megmutatni, hogy már nem az az idióta vagyok, aki összetörte őt.
- Te sosem zavarsz, angyalom, mindig örülök, ha látlak - karolja át a lányt Kyle és szorosan magához öleli. - És köszönöm az újabb italt - ad puszit Trinity halántékára, amitől Trinity mosolya szélesebbé válik.
- Szeretnétek kettesben maradni? - kérdezi, amikor elválnak a legjobb barátommal. - Mert nem sértődöm meg, hagylak titeket akkor.
- Ne! - vágjuk rá egyszerre határozottan. - Maradj, minden segítség jól jön - teszi hozzá Kyle Trinityre mosolyogva.
- Akkor állítok be ébresztőt, hogy időben elinduljak majd az általánosba - veszi elő a telefonját, de én ösztönösen elkapom a kezét, mielőtt bármit elkezdene beállítani rajta.
- Ide is gyalog jöttél? - kérdezem, ahogy rám kapja a tekintetét, amivel teljesen megbabonáz.
- Az volt a terv. Szép idő van és holnaptól elméletben elindul a lehűlés, de Warren épp akkor indult otthonról az órájára, így elhozott, kirakott és úgy ment tovább. Szóval gondoltam, sétálok a sulihoz, nem költök taxira, amikor utoljára élvezhetem ki, hogy nem fagy be a fenekem, ha sétálok.
Valahogy furcsa elégedettséggel és bizsergéssel tölt el az, hogy Trinity azt mondta "otthonról". Ez is egy olyan dolog, ami múlt héten még nem igazán fordult volna elő valószínűleg. A veszekedéseink és a köztünk lévő feszültség beárnyékolta az egész beköltözősdit és az együttélést is. Most viszont végre először hallottam a szájából, hogy otthon és ez boldogabbá tesz, mint gondoltam, hogy fog. Főleg, hogy én nem annyira szívesen támogattam ezt az összeköltözést. Nem azért, mert bármi bajom van a lányokkal, vagy mert nem látom szívesen őket és ne segítenék nekik, ha szükségük van valamire. Csak nem szerettem volna lemondani a mi kis jól működő csak férfiak által lakott házunkról. Mégis, ha nincs ez az összeköltözés, talán Trinity és én sosem beszéltük volna meg mindazt, ami bennünk és köztünk van, és talán soha nem mosolygott volna rám újra úgy, ahogy az elmúlt napokban többször is. Néha hiányzik, hogy csak mi legyünk pasik a házban, de azt hiszem, hogy végső soron valahol örülök, hogy Charity és Trinity beköltöztek hozzánk.
- Határozottan kár lenne a fenekedért - engedem meg magamnak a magas labda lecsapását, de amikor Trinity nem kapja fel a vizet erre, nem képel fel és nem is lép hátrébb, ismét visszaváltok komolyra. - Ne indulj előbb innen - fogom még mindig a kezét és nem tudom nem észrevenni, hogy nem húzódik el. - Én is az általános iskolába megyek edzést tartani és van kocsim. Majd elviszlek. Már, ha ez neked is rendben van - kezdem az arcát fürkészni, egy kicsit előre tartva a válaszától.
Nem akarok rátelepedni és azt sem akarom, hogy azt higgye, hogy ez a célom. De hülyeség lenne, ha fogná magát és elindulna gyalog előbb úgy, hogy én is oda megyek, ahova ő, autóval.
- Egy ingyen fuvar - gondolkodik hangosan, s oldalra biccenti a fejét. - Viszont az az ingyen fuvar Ryder Fitzgerald mellett lenne - csillan huncut fény a szemében. - Nem is tudom, Ryder. Legutóbb, amikor melletted ültem, elég fagyos volt a hangulat - utal a vihar utáni hazaútra, miután mindkettőnkből kiömlött a két éve ülepedő fájdalom és negatív érzelem. - Mondd csak, készenállunk ekkora lépésre már most? - vonja fel a szemöldökét mélyen a szemembe nézve.
Nem tudom, hogy jó jelnek vegyem-e azt, hogy viccel a vihar alatt történtekkel, vagy inkább rossznak, hogy felhozta azt a beszélgetésünket témának, de nem gondolkodom ezen, mert a válasz azelőtt kibukik belőlem, hogy egyáltalán felfoghatnám, amit mondok.
- Én igen - vágom rá. - De ha neked még idő kell ehhez, akkor elfogadom a döntésed.
Trinity arcán meglepettség suhan át a válaszom hallatán, de gyorsan összeszedi magát. Jobban belegondolva, az előbbi eszmefuttatása lehet, hogy azért volt, mert így igyekezett leplezni az érzéseit. Nem lepne meg, mert ahogy én, úgy ő sem szereti, ha mások belelátnak.
Szóra nyitja az ajkait, hogy válaszoljon, de Kyle gyorsabb nála és vidáman, vigyorogva közbekotyog.
- Oh, szerintem készenálltok erre a közös útra - huppan az ágya szélére a Trinitytől kapott turmixot iszogatva, amivel felhívja magára a figyelmünket. - Sőt, jót tenne nektek és az érzéseiteknek, ha együtt mennétek, ezt lefogadom. Segítene meghozni a döntést, hogy az én drága barátom érdemel-e egy második esélyt. És a bónusz, hogy több időt tölthetsz velem - bök a mellkasára, kihúzva magát, amitől látom, hogy Trinity szája sarka megremeg, mint aki a nevetését tartja vissza. - Ráadásul egy ingyen fuvarról van szó, szépségem. Kivételesen ne használd a szexi kis agyadat, csak sodródj az árral.
A legjobb barátom szavait hallva, hatalmas sóhaj szakad ki Trinityből és egy kicsit meg is rázza a fejét.
- Már előre félek, hogy mire fogsz még rávenni most, hogy bármikor átjöhetsz hozzánk - jegyzi meg, de a szeméből mosoly sugárzik. - Jól van - sóhajt még egyet. - Elfogadom azt az ingyen fuvart és most maradok segíteni bepakolni neked. De van egy feltételem - indulnak meg felfelé Trinity ajkai. - El kell mesélnetek ezt az egész közszeméremsértős-dolgot.
- Jó, hogy mondod - iszik megint a turmixból Kyle felénk intve.
- Mit, hogy hallani akarom a sztorit? - zavarodik össze Trinity és segélykérőn rám pillant, de mivel gőzöm sincs, hogy Kyle mit forgat a fejében, így kénytelen vagyok tanácstalanul megvonni a vállam.
- Nem, nem azt - ingatja meg a fejét a fiú. - Azt, hogy mikbe foglak még belerángatni. Zseniális ötletem van.
- Ha gyors vagy, még meg tudsz szökni - pillantok Trinityre mosolyogva, mire Kyle morcos képpel bemutat.
- Kapd be! Ez tényleg jó ötlet. Bulizni akarok! Most, hogy végre kikerülök innen, szeretnék beülni valahova a barátaimmal. És mi lehetne jobb hely, ha nem Derek bárja? Szeretném, ha mind ott lennénk. Az egész csapat, Charity, Libs, te és persze annyi csaj, amennyi csak jönni akar.
- Természetesen - jegyzi meg szárazon Trinity, de a legjobb barátom, mintha meg sem hallaná, folytatja.
- És nincs kifogás. Ott kell lenned, szépségem - biggyeszti le az alsó ajkát Trinity szemébe nézve és a lehető legszebb pillantását veszi elő a lánynak.
Jól ismerem már ezt a nézését. Ez az, amivel mindig megszerzi, amit akar. Ez, amelyikkel teljesen el tudja csavarni a nők a fejét. Már csak a féloldalas mosolya hiányzik és ezzel a kombóval eléri, hogy épp csak le ne olvadjon a bugyi a lányról, akit éppen kiszemelt magának. Viszont mindannyian tudjuk, hogy Trinityt sokkal keményebb fából faragták. Őt nem lehet ledönteni a lábáról egyetlen szép mosollyal és kedves nézéssel. Sőt, pár szép szóval sem. Trinity bár nem tagadja, hogy benne van az egyéjszakás kalandokban, nem adja oda magát akárkinek. Rendesen megdolgoztatja a kiszemelt pasit, mielőtt belemegy a dologba. Ez is a játéka része és tudom, hogy élvezi. De ha eszembe jut, hogy a vele töltött éjszaka volt életem legszebb éjszakája, akkor határozottan azt mondom, hogy bármennyit játszadozhatna velem az elején, ha a végén őt kapom meg.
- Ugye tudod, hogy ez nem csak rajtam múlik? - érdeklődik Trinity, s csak most lép el tőlem, hogy elkezdje összehajtogatni az ágyon lévő ruhákat. - Tudod, dolgozom, edzésekre járok, korrepetálok és tanulok. Az időmet nem minden esetben én osztom be.
- Ne aggódj, tisztában vagyok azzal, hogy mekkora szuperhős vagy, hogy ezt így bírod. Éppen ezért szeretném hozzád igazítani a bulit. Mi lenne, ha jövő hét szerdán néznénk el Derekhez. Semmi komolyra nem kell gondolni, csak szeretnék veletek lenni és jobban megismerni a két gólyát is - pillant rám egy másodperce, mielőtt újra Trinitynek szentelné a figyelmét. - Szerda este szabad vagy, vagy válasszunk más időpontot?
Látom Trinityn, hogy átgondolja a dolgot. Nem hibáztatom. Ha nekem kellene annyi helyen helytállnom, mint neki, akkor én is átgondolnám, hogy megengedhetek-e magamnak egy estét. Na jó, talán nekem is kell annyi helyen maximumot hozni, mint neki, de kettőnk közül ő sokkal komolyabban veszi mindezt. Ráadásul ő orvosnak készül, nekem csak két szakom van, amiből mind a kettő érdekel és így szinte minden ragad rám, amit az órákon hallok. Vannak kivételek és komolyan szívós tárgyak, de azért többnyire nincs okom panaszra. A gyerekekkel való munkát pedig imádom, az edzéseken meg ösztönből kidolgozom a belem. Szóval másképp fogjuk fel mindezt és ismerve Trinity szigorú hozzáállását, neki ez nem kis matek. De van egy olyan érzésem, hogy nem csak erről van szó. Nem tudom, miért, lehet, hogy teljes hülyeség, de valami azt súgja, hogy a munkája miatt gondolkodik igazán.
Tudom, hogy azt állította, hogy nincs bajban, de én valahogy nem hiszek neki. Pedig tisztában vagyok azzal, hogy Trinity mennyire őszinte ember. De az, ahogy félelem és undor jelenik meg az arcán, ahányszor csak a munkáját említi, nem tudja elhitetni velem, hogy tényleg nincs bajban. Teljesen megváltozik a viselkedése és a testbeszéde, ha a munkahelye jön szóba és nem is nagyon oszt meg semmilyen információt róla. Valami nem stimmel ezzel az egésszel, de még nem tudom, hogy mi és eszem ágában sincs faggatózni. Viszont nagyon remélem, hogy egy nap megtudom és tudok majd segíteni neki, mert Trinity nem érdemli azt, hogy félelemben kelljen dolgoznia.
- A jövő hét szerda elméletben jó - válaszol végül nagyot nyelve. - A hétvégém van betáblázva munkával, de szerdánként szabad vagyok. Úgyhogy én is ott leszek a bárban. De remélem, nem csak akkor látunk először közösségben. Mi lesz a most hétvégi szezonnyitó meccsel? Eljössz velünk majd?
- Naná! Ez nem is kérdés, ne viccelj! Ott leszek veletek! - ragyog fel megint Kyle arca, de aztán leteszi a poharat, amit Trinity hozott neki. - Elugrom a mosdóba. Addig kettesben hagyhatlak titeket, ugye?
- Menj csak - bólint Trinity, amikor én nem válaszolok azonnal.
Nem akarok helyette nyilatkozni a kettőnk kérdőjeles kapcsolatáról. Azt mondta, hogy rendeznie kell az érzéseit, így ő tudja, hogy mi az, ami neki még belefér és mi az, ami már nem. Persze a fuvart elfogadta a suliba és voltunk már kettesben, úgyhogy nem hiszem, hogy sok lett volna, ha én válaszolok a kérdésére Kyle-nak, de jobb a békesség és a biztos válasza.
- Nem hittem, hogy Kyle ma még boldogabb lesz - lépek Trinity mellé, hogy besegítsek a hajtogatással. - De aztán felbukkantál, hoztál neki turmixot és belementél abba, hogy elgyere velünk bulizni jövő héten. Esküszöm, ha még valamit teszel érte, orgazmusa lesz.
Az utolsó mondatom hallatán Trinityből feltör egy édes kacaj. Ettől a hangtól pedig az én ajkaim is elindulnak felfelé. Olyan, mintha valami kapcsoló a fejemben reagálna Trinity minden tettére. Ha nevet, én is mosolygok és bizsergést érzek a mellkasomban. Ha szomorú, megfacsarodik a szívem. Ha flörtöl velem és szándékosan tesz kétértelmű megjegyzést, beindul a fantáziám és a farkam feléled. Ha valamivel kapcsolatban elkezd megnyílni nekem, akkor azon kapom magam, hogy képes lennék napokig elhallgatni, ahogy mesél nekem.
- Ezek szerint megvolt a napi jó cselekedetem. A csúcsra juttattam egy srácot a puszta jelenlétemmel. Szerinted ez jó ajánló levél lenne? Talán később beírhatnám az önéletrajzomba, hogy van egy ilyen képességem - viccelődik ő is, amitől most én nevetek fel.
- Nekem elhiheted, hogy nem Kyle az egyetlen, akire ilyen hatással vagy és voltál már életedben. De tudod - veszem kicsit halkabbra a hangom, ahogy cseppet veszélyes vizekre evezem - ha nincs kedved a jövő hét szerdához, vagy nem érzed úgy, hogy menne, akkor azt megmondhatod neki. Nem kell olyan helyzetbe belemenned, amit nem akarsz. Soha.
Trinity lassan rám emeli kék szemeit, de azokból most semmit nem tudok kiolvasni. Néha minden érzelmet meg tudok fejteni rajta, máskor viszont olyan, mint egy igazi rejtély, amit lehetetlenség megfejteni. Most az utóbbinak tűnik. Egyedül az árulja el, hogy nem érzi túl komfortosan magát ezzel kapcsolatban, hogy megint nagyot nyel.
- De, akarom, komolyan. Tegnap is jól éreztem magam a srácokkal és szerintem utoljára... nem is tudom, hogy mikor mozdultam ki úgy, hogy szórakozásból és nem azért, hogy ne legyek otthon a feszültségeket kerülgetve. Szerintem kábé akkor, amikor randiztam Maxszel. És végre Kyle is teljes valójában ott lehet velünk - pillant a mosdó felé halvány mosollyal, de ez nem az igazi. - Csak... ez bonyolult. A főnököm nagy seggfej tud lenni és néha csak úgy gondol egyet és beoszt kénye-kedve szerint. De a szerdákat általában üresen hagyja. Remélem, hogy ez most sem lesz másképp majd - húzza el a száját, s lesüti a szemeit.
Most először nyílt meg minimálisan a munkájával, meg úgy egyáltalán bármivel kapcsolatban, ha nem számoljuk, hogy tegnap megnyugtattam, amikor nem tudott inni a saját házunkban a rossz emlékek miatt. És ez a megnyílása határozottan nem nyugtatott meg a munkájával kapcsolatos aggodalmaimat illetően.
Szóra nyitom a számat, hogy mondjak neki valamit, amivel megnyugtathatom, vagy azt sugallhatom, hogy segítek, ha hajlandó beavatni a részletekbe, de mintha leesne neki, hogy nekem tárulkozott ki, megrázza a fejét és még előttem megszólal.
- Mindegy, nem érdekes. Néha minden ember tud seggfej lenni. A lényeg, hogy jövő héten, hosszú idő óta először, megint a barátaimmal lehetek. Szóval közszeméremsértés, huh? - tereli vissza a témát rám és a mosolya is visszatér, ahogy sűrű szempillái alól felnéz rám. - Ha Ezrát nem hagyom békén a hétvégi részeg-sztorijával, akkor számíts rá, hogy ezzel meg téged nem foglak - figyelmeztet, amitől a bennem lévő rossz érzések ellenére is felfelé görbül a szám sarka.
- Nem volt ez olyan durva sztori, mint azt te gondolod - ingatom meg a fejem, egy pólót a kezembe véve, hogy összehajtsam. - Kyle és én elmentünk a partra két lánnyal a sulinkból. Amolyan duplarandi volt a csillagok alatt. Én odavoltam a partneremért és bármit megadtam volna azért, hogy lenyűgözzem, így amikor a barátnőjével előálltak a pucér fürdőzés ötletével, gondolkodás nélkül beleugrottam a dologba.
- Csak ti voltatok meztelenek, vagy a lányok is? - érdeklődik egy nadrágot hajtogatva.
- Miért, elképzeled a dolgot? - kérdezek vissza, mire ő ártatlanul megvonja a vállát.
- Talán.
- Tudod, hogy csak egy szavadba kerül és akkor látsz meztelenül, amikor csak akarsz.
- Jaj, tévedsz - kapja fel a fejét, de a tekintetében felizzó vágy egyértelműen lebuktatja, hogy éppen elképzeli, ahogy levetkőzöm neki. - Nem téged képzellek el pucéran, hanem Kyle-t.
- Mondogasd csak ezt magadnak, ha ettől jobban érzed magad - bólintok tettetett komolysággal. - Válaszolva a kérdésedre, mind meztelenek voltunk. A meztelen fürdőzés nem volt ritka éjszaka ott és a lányok is akartak tenni valami őrültséget, minket pedig nem volt nehéz rávenni a dologra.
- Minő döbbenet - szól be, de úgy teszek, mintha nem hallottam volna.
- Szóval levetkőztünk és elindultunk a víz felé, amikor megjelent egy járőrkocsi, benne két zsaruval.
- Ajjaj - kommentálja megint, de látom, hogy remeg a szája sarka és a kis beszólásaival nekem is megnehezíti, hogy ne nevessek fel újra.
- Áh, az izgi részre tértem vissza - állapítja meg Kyle mellém lépve. - Az egyik zsaru tök seggfej volt - ingatja meg a fejét felháborodva. -Mint aki sosem volt fiatal és nem követett el hülyeségeket.
- De a másik jófej volt - veszem vissza a szót. - Fiatal volt és tök laza. Kyle és én elmagyaráztuk neki, hogy épp duplarandin vagyunk és egy kis izgalmat akartunk vinni a dologba, de semmi szexuális tartalom nem volt. Kyle bőségesen kifejtette, hogy én mennyire odavagyok a lányért és csak imponálni akartam neki, ezért pedig nem haragudhatnak rám. Szerintem igazából a pasi sem vette komolyan a dolgot és tuti, hogy tudta, hogy rengeteg szerelmespár jár oda meztelen fürdőzésre éjjel. Úgyhogy a végén megúsztuk egy figyelmeztetéssel és azzal, hogy a zsaruk mindannyiunkat hazavittek, hogy ne okozzunk több gondot aznap estére.
- És a lány a tiéd lett végül? - érdeklődik őszintén Trinity, ami valamit megint megindít bennem.
Határozottan forróságot érzek a mellkasomban attól, hogy érdeklődik irántam és a múltam iránt.
- Majdnem egy évig jártunk ezek után - bólintok.
- Filmbeillően szerelmesek voltak - erősíti meg Kyle szintén komolyan bólintva.
- Nézzenek oda! Ryder Fitzgerald titokban romantikus alkat? - cukkol a lány, de a szemében, mintha elismerés látszódna.
- Lebuktam - vonom meg a vállam, de legbelül csak egy dologra tudok gondolni.
Hogy akkor is megszerzem azt a második esélyt, ha beledöglöm, mert kizárt, hogy ilyen jól érezzem magam Trinityvel, majd ezt veszni hagyjam.