Mindörökké A Tiéd//FORDÍTÁS//BEFEJEZETT

k i l e n c e d i k

Kedves Luke,

Mi van közted és Megan között? Láttalak titeket tegnap az ebédlőben, tegnapelőtt a könyvtár előtt, és biztos vagyok benne, hogy három nappal ezelőtt a Mall-nál is ott voltatok. Le is cseréltél? De... én várok rád. Miért nem tudsz te is úgy tenni, ahogyan én?

Miért Luke? És miért Megan?! Ő nem is ugyanarra a biológia órára jár mint te, mint mi. A neve kezdőbetűje is "M", semmiképp sem "S". Így most már biztos vagyok abban, hogy nem is keresel, sőt, abban is, hogy nem is próbálsz megkeresni. Nem akarsz rám gondolni.

Úgy érzem, hogy minden egyes perccel, amit nem a karjaid között töltök el, meghalok. Égkék tekinteted nem tart már életben. Már nem. Halott vagyok; metaforikusan beszélek. Egyedül érzem magam. Vajon mit vétettem? Mit vétettem ellened? Már nem értem...

Azt gondolod, hogy ha most elengednélek, akkor emlékeznél mindenre? Tudod, hogy nem így lenne. Ez nem az én döntésem, és nem is a tiéd. A sors úgy akarja, hogy vagy emlékezz, vagy elátkozz engem azzal, hogy sosem fogsz emlékezni rám. A vad szelek azt suttogják, hogy nem vagy már az enyém. De én megpróbálok nem hinni neki, még akkor is, ha igaza van. Elfelejtettél. Emlékezz legalább arra, hogy én még szeretlek.

Mindörökké a tiéd.

((kérlek, kommenteljetek, hogy megtudjam, hogy mit is gondoltok erről a történetről ××)))