Mindörökké A Tiéd//FORDÍTÁS//BEFEJEZETT

e l s ő

Kedves Luke,

Merre vagy? Mindenhol, de közben sehol. Itt, vagy egy másik helyen. Már fogalmam sincs. Csak annyit tudok, hogy nem vagy mellettem. De akarom! Gyere és töröld le szomorú könnyeim azzal a forró ajkaddal. Kérlek... ne hagyd, hogy szenvedjek. Nem tudok nélküled élni. Szeress úgy, ahogy régen tetted, akkor, amikor még te te voltál. Furcsán hangzik? A szíved megérti. Így kell legyen. Két lélek vagyunk, amelyeket megvadított az egyedüllét. De meg tudjuk egymást szelídíteni. Választhatsz. Szeretnéd? Szeretnél engem? Szükségem van rád. Már-már elfelejtettem azt, hogy milyen boldognak lenni. Eszembe kell juttassad.

Emlékszel még arra, hogy egymás karjában ébredtünk reggelente? Emlékszel azokra a boldog reggelekre? Nincs hogy elfelejtsed. Az lehetetlen. Tudod, és emlékszel is rá.

A szenvedés intenzív pillanata... Túl késő, hogy megváltozzon valami, túl korán van ahhoz, hogy elhitessem magammal azt, hogy minden rendben van. Az elmém üres, de a szívem tele van. Oda vannak halmozva az összes emlékeim, amelyekben te is szerepelsz: minden csók, minden édes mosoly, és lehet, hogy még a hangos veszekedések is. Mélykék szemed, az átvirrasztott éjszakák... akárhogy is nézem, számodra ezek mind ismeretlen fogalmak. Csak egy diák vagyok a szemedben, akivel együtt volt biológia órád. Luke, én több vagyok annál. Legalábbis, eddig több voltam...

Emlékszel rám. Lehetetlen, hogy elfelejtettél. Az enyém vagy és én a tiéd. Kérlek, nézz a szemembe, amely miatt belém szerettél; mert ezt te mondtad, nem emlékszel? Mondd azt, hogy szeretsz. Hiszel abban, amit mondasz, csak ki kell mondd!

És, még valami: ezek csak szürke könnycsepp foltok - amelyek a múlt töredékei - és kék betűk. Remélem nem lesz nehéz kiolvasnod reszkető kézírásom.

Kérlek, emlékezz rám. Emlékezz ránk. Én nem tudom elfelejteni.

Mindörökké a tiéd.