Mindörökké A Tiéd//FORDÍTÁS//BEFEJEZETT

m á s o d i k

Kedves Luke,

Hagyhatod, hogy elejtsek néhány könnycseppet, mert már nem félek a sírástól. De, ami a legjobban fáj, az az, hogy közel voltam hozzád. Csak annyit tudok tenni, hogy végignézem azt, ahogyan eltávolodsz, így szembesülni tudok a hiányoddal. Vagy harcolni fogok a meggyógyulásod érdekében. De, ez nehéz, Luke. Az fáj a legjobban, hogy nem emlékszel rám. Hogyan, Luke? Hogyan? Egyszer azt mondtad, hogy nem tudnál elfelejteni. Emlékszel még? Mondd meg...

Már nem is tudom, hogy miért írom le ezt. Nem fog változni semmi. Próbálkozom, de mindhiába. Nem vagy az enyém. Nem vagyok a tiéd. Hülye baleset! Megmondtam, hogy ne szállj fel arra az idióta motorra, Luke! Holnap, hogy ha felkelti a figyelmed ez a levél, amelyet az iskolás szekrényedben fogsz megtalálni, majd meglátod. Úgy fogsz mindent tenni, hogy egyszerű legyen. Számomra nem volt megengedve, hogy beszéljek rólunk, mivel hátráltatná a felépülésed.  

De emlékeztetni tudlak arra, hogy milyen voltál akkor, amikor mi ketten együtt voltunk, akkor, amikor én is az életed részese voltam. Egy képet mellékeltem, amelyen csak te szerepelsz. Az egy éves évfordulónkon készítettem. Június 17-e volt. Imádkozom azért, hogy végül együtt legyünk, még akkor is, ha a kapcsolatunk halálra van ítélve. Ez épp olyan, mintha egy sivatagban a zápor esőre várnál...

Hiányzol, Luke. Annyira, de annyira hiányzol. Hiányzik az, hogy együtt legyünk...

Befújom ezt a megsárgult papírt a parfümömmel. Ismerős az illat? Csokoládé és margaréta. Emlékezned kell. Szeretlek, Luke. És tudom, hogy te is szeretsz, még akkor is, hogy ha te ezt még nem tudod.

Mindörökké a tiéd.

((Véleményekért nem harapok ^_^ )