Andezit

16.fejezet(2 évvel korábban)

A csillag (2 évvel korábban)

A saját ajtóm csapódására leszek figyelmes.Hallgatok ,mintha egy szellem lennék.Fájdalmasan szorítom össze a fogaim nehogy egy hangot is kiadjak a számon.Félek.Rettegek.
A saját otthonomtól.Abban ,a saját apámtól.

Egy hús vér szörnytől ,aki ártalmas a társadalomra .

Nem tudom mit tegyek ,vagy mondjak.Nincs ötletem ,hogy szabaduljak meg tőle.Hogy csavarodjak ki a kezei közül.

Összerezzenek ,mert kinyílik az ajtó.Azonnal felismerem milyen kezek és milyen lelkek tárják ki az ajtóm.

-Autumn?!-szólít meg az a szörnyű hang.

-Igen?-suttogom.Megtanultam ,hogy nem nyithatom ki a számat .Nem érek még annyit sem.

-Elmosogattál?-üvölti.Bólintok.

-Vettél nekem italt?

-Még nem...-nem hagyja ,hogy befejezzem ,mert üvölt egyet.Azonnal megindulnak a könnycseppjeim ,tavat vájva a lábam alá.

-Húzzál a boltba ,te rühes kurva!-üvölti.-Most!-emeli még feljebb a hangját.

Szépen lassan felállok ,és már várom is azt a nagy ütést.Nem hiába ,mert megérzem.
Azt a szokásos fájdalmat ,amit naponta többször is megélek.

A mai nap ez az ötödik.

Eléggé fel van duzzadva mindenem is.Nem nézek a szemébe ,mert elvakít a fájdalom és a szánalom.Odakapok az arcomhoz -ahol van az ütés-,és próbálom feltérképezni milyen súlyos a helyzet.Azt szokták mondani ,hogy a rutin és az évek.Hát ,az biztos ,hogy itt is ez van.Már tudom milyen mély sebet kell ,milyen vastag kötéssel kezelni.Mit ne csináljak utána ,hogy ne nyíljon megint fel.

-Bárcsak te is megdöglöttél volna anyáddal együtt!Egy életre átkozom azt a napot ,amikor megszülettél.-mász bele az arcomba felemelve a hangját.

-Sajnálom...

-Sajnálhatod is ,te semmirekellő!Te tettél ilyenné!-mutat magára a szememet keresve.

-Én...

-Te!Te!Te!Te tettél ilyenné!-ver a falba egyet ,miután az ökle nyoma ottmarad ,tátongó lyukként.Olyan a mi kapcsolatunk is ,mint a fal belseje.Rothadt és sötét.

Már szinte folyik a nyál a szájából ,olyan dühös.Az ér ,majdnem elpattan a nyakán.Ijesztő látvány lehet egy kívülállónak ,de nekem ez a természetes.Csak abban reménykedem ,hogy elmehetek innen a Devil's egyetemre.Bárhova hajlandó vagyok elvándorolni ,csak legyek távol végre az igazi ördögtől.

Megérzek még egy ütést ,mire térdre esek.Csak hagyom ,hogy a fájdalom végigjárjon.Felpillantok a táblámra ,ahol az ütések számát jegyzem.

Hat.Hat ütést kaptam.

Az elején -mikor meghalt anya-,csak egy kis vita volt.Majd üvöltözés ,és egy két pofon ,de azok el lettek intézve ,azzal ,hogy véletlen volt.Véletlen.Elnehezedik ettől a szótól a mellkasom.Majd ...minden nap egy ,és így mentünk felfelé.Nem hiszem ,hogy ennek valaha is vége lenne.Mintha egy örökké valóságban élnék és sose jutnék ki .Én sosem mondtam ki azt a szót anya halála után ,hogy ,,édesapám".Nem érdemli meg.De én sem.

Sosem fogok kijutni az ördögi körből...