2.fejezet

206 5 2
                                    




A csillag

-Szeretnék szakítani.-mondja az előttem álló Rhett ,a pasim.Vagyis ...a volt pasim?Nem is tudom eldönteni.

-Miért?-suttogom.Nem merek hangosabban megszólalni ,nehogy elhallgattassanak,mint szoktak.Mindenki befogatja a számat ,főleg azok ,akik felettem állnak.Nem szólalok meg feleslegesen ,és nem próbálok nem hülyeséget hányni a számból.

-Olyan...fura vagy.-magyarázza.-Nem akarsz bemutatni az apukádnak ,és inkább hanyagolod a randiinkat.Elhiszed ,hogy olyan jó vagy?-kérdezi.

-Nem...de...

-Nem is !Egy beszari copfos kislány vagy ,aki nem akar megbirkózni a társadalmi kritikákkal és inkább a szobájában olvassa ,azokat a szarokat.-kezd el üvöltözni.Összerezzenek szavai hallatán és kicsit be húzom magam.Már megtanultam:Én csak egy kis senki vagyok copffal a fejemen.Nem érek semmit.Világos.

-Rhett!Kérlek...-nyúlok utána ,de ő elrántja a kezét.-Sajnálom...

-Leszarlak ,Autumn.Menj a könyveidhez te senki.-sétál el.Nedves szemekkel nézem távolodó alakját.A nagy termetét ,ahogyan megy a kocsija felé itt hagyva engem.

Elkezdenek potyogni a könnyeim .Nem is tudom most miért sírok.Azért ,mert itt hagyott egy olyan ember ,aki folyton folyvást csak rossz szavakkal tudott illetni?Vagy...az bánt ,hogy egyedül vagyok egy egyetem előtt.Nyílt kapu a pokolba egy magamfajtának.Sok mindent megéltem már ,de tényleg félek a Devil's egyetemtől.Eddig folyton csak bántottak apámmal az  élen ,de most úgy tekintek erre ,hogy abbahagyják és kedvesek lesznek az emberek.Ez volt az utolsó esélyem ,hogy új lapot kezdjek egy teljesen új könyvben.

Hirtelen meg eredek és befutók egy sötét sarokba oldalt.Láthatólag ide biztos senki sem fog jönni.Ki akarna a több napos ebédtől bűzlő szemetesekkel szemkontaktusban lenni?Csak én .Nekem most ezek jelentik a menedéket az alagútból.Itt senki sem láthat ilyen állapotban.Isten ments!Nehogy ezért kezdjenek el piszkálni.

Egyszer csak egy fütyülésre készek figyelmes.Csak a hangokat hallom ,ahogyan valaki elkezd egy ütemet fütyülni.Minden vér megfagy az ereimben ,könnyeimet megtörlöm a kezemmel.Ti-ti Ti-ti Tá,Ti-ti Ti-ti Tá.Folyamatosan csak ez a dallam hallható.Egy szempillantás alatt befejeződik ,és megszólal egy hang:

-Láttam mindent.-mondja egy orbitálisan sötét és mély férfi hang .-Jó kis előadás volt.Kedvelem a drámát.-nevet ,mire a sötétben meglátok egy cigarettát felgyulladni.Hallom ,ahogyan beleszív ,majd füstként kifújja .-Nem válaszolsz?Tényleg olyan vagy ,aminek leírt?

-Igen...-suttogom.

-Szánalmas.-neveti el újból magát.-Még sosem hallottam ,hogy valaki ezen a földön felvállalja ,hogy egy senki.Végre valaki elismeri ,hogy nem ér annyit.

-Hogy hívnak?-kérdezem még mindig suttogva.Nem merem hangosabban mondani nehogy abból is valami probléma legyen.

-A sátán.-feleli és fújja ki a füstöt.-Téged?-kérdezi degradálóan.

-A senki.-mondom szomorúan.

-Értem.A dolgoknak a fordítottja szokott lenni valami.Még találkozunk senki...-hallom meg ,ahogyan elrugaszkodik az egyik szemetestől és léptei vad zaja csap meg.Így hangra kiegyensúlyozott és erényes lehet ez a valaki bárki is az.A hangja olyan...ne menj a közelébe és ne is beszélj vele soha.

Legalább feldobta a napomat ez az ismeretlen ,akármennyire is szólt le.Igaza van ,csak az igazságot mondtam magamról.Én egy senki vagyok.Egy értéktelen senki.Semmi több.

Sokszor áhítottak az ellenkezőjével ,de végül mikor elhittem ezt ,kiderült ,hogy ez csak hazugság.Csak tönkre akartak tenni engem ,kívül belül.Le akarták rántani rólam a leplet ,és az apámról.Hogy mekkora egy szörnyeteg.De az ő lánya vagyok.

Eddig arról szólt az életem ,hogy bujkáltam ,és már csak a kész létezésemért is kaptam egy pofont ,vagy egy üvöltést apámtól.Ő az akitől rettegek ,ezáltal mindenkire kiterjesztem.

Apám gondolatától máris a nyakam tövétől egészen a vállamig húzódó hegre teszem a kezem.Azon a napon nagyon eldurvult.Egy igazi szörnnyé vált .Egy gusztustalan és félelmetes állattá ,aki megsebzett.Nem egyszer ,vagy kétszer...megszámlálhatatlanszor.A napom sírással és sikolyokkal telt ,míg ide nem jöttem,de még így is hetente kell látnom az én saját ellenségemet ,akitől származom.Akinek a vonásait magamon tartom ,és persze a hegeket ,amiket ugyanúgy magamon hordok .

A sok sörös doboz és a sok fehér porral megtömött zacskó mindenhol elszórva a házban.Sok helyen vér ,és használt óvszerek.Még a képtől ,ami előttem van ,attól is rosszul vagyok.
Hogy csinált e valaha jó dolgokat az apám?Igen.Csodás ember volt a színfalak mögött.Mikor anya beteg lett ,akkor egyre többször fordult elő ,hogy üvöltözött torka szakadtából.Amikor anya meghalt apa egy teljesen más emberré változott.Félelmetesen rossz utakon gyalogolt ,vagy inkább futott.Próbált gondok elől elfutni .A feles energiáit és idegességét rajtam fojtotta el.Én szenvedtem meg az egészet.
Miközben elhitette velem ,hogy egy senki vagyok .Belevéste az agyamba az értékelhetetlen ember fogalmát.Sosem felejtem el ,azt a napot ,amikor legalább százszor mondatta el velem azt ,hogy milyen szánalmas vagyok és nem kellett volna a világra jönnöm ,miközben megállás nélkül vert.

Akaratlanul is több könnyem kezd el folyni és össze is húzódom ezektől.
Értem.Tudom.Világos.

Én.Egy.Senki.Vagyok.

Esküszöm nem könnyű leírni ezeket az önbecsülés rontó szavakat.Senki sem érdemli meg ,hogy ilyet hitessenek el vele.Aki ilyet mond neked bassz vissza neki !
Puszi!❤️😘🥹

AndezitWhere stories live. Discover now