4.fejezet

170 8 2
                                    




A csillag

-Miért kéne nekünk tennünk azért ,hogy kiemelkedjünk?Lehet egy nap megfogja egy kéz a tenyered és a magasságba repít dicsőséggel felruházva.Mi jut eszükbe ,amikor azt mondom ,hogy elfogadás?Jó dolgok.De lehet...

-Kérem távozzon.-mondja egy másik hang a monitoron.

-Még egy utolsót.Szard le az összes embert,legyél te az uralkodó...-a végét nem hallom ,mert összecsukom az IPad-et és leteszem az asztalra.

Mi jut eszembe az elfogadásról?

Nekem valahogyan nem csak a jó dolgok.Szerintem mindig is kell az embernek egy ellenség ,hogy el akarjon érni célokat.Lehet az saját maga ,vagy egy másik ember a társadalomból.Mégis ez a fogalom ,hogy elfogadás egy kellemes csengésű szó.Egy olyan szó és fogalom ,amit mindneki megérdemel.De én nem.

Én nem kaptam nagyon ilyet eddigi fényes életem során.Annál inkább kaptam ordibálást ,vagy leszólást.

A telefonom zaja akaszt ki a gondolataimból.Azonnal elönt a vörös köd ,mikor meglátom a hívó nevét.
Apa.

Legszívesebben messzi földre innen elhajítanám ,hogy soha többé ne lássam ezt a nevet ,vagy a személy hangját.Azt a degradáló hangot.
Rányomok a zöld karikára és a fülemhez emelem a készüléket.Félve várom ,hogy mikor fog megszólalni az a szörnyű hang.

-Autumn?-kérdezi apa a szokásos ittas hangján.

-Itt vagyok.-suttogom és magamra húzom a puha takaróm.Ez majd segít nekem el kergetni a rosszat és melegen tart.

-Már ott is vagy abban a faszos fészekben?-kérdezi gonosz hangon .Hirtelen meghallok egy nyögést ,majd még egyet.

-Igen...

-Legyél csak boldog te semmirekellő!Bárcsak imádkoztam volna ,hogy elvetéljen anyád.Holnap hozz nekem egy doboz sört!-mondja.-Te egy senki vagy.-teszi le végleg.

Azt veszem észre ,hogy takaróm alatt vagyok és könnyek borítják a lepedőt.Friss és szomorú könnyek.Néha el szoktam gondolkozni ,azon ,hogy én tényleg ezt érdemlem e.Tényleg erre születtem ,hogy az erőszakkal kelljen élnem?Lehet.Már az a kérdés ,hogy beletörődjek e ebbe,hiszen én semmit sem érek.Mindig megszólal ez a hang a fejemben ,ha próbálnak kimászni ebből a nyomasztó érzésből és mindig elölről kezdem.Mintha egy szakadékba estem volna ,és próbálnék kimászni belőle ,de mindig visszaesek az aljára.

Oldalra nézek és egy üres ecetes chips zacskót látok.Így este nem nagyon van semmi nyitva a Devil's egyetem folyosóin ,csak az automata.Nem érdekel ,hogy a pénzt ,ami nálam van az apámra kéne költenem és az alkohol mennyiségére ,de most az egyszer meg engedhetem magamnak azt a chipset.Talán holnap felsöpröm a kosárpályát ,vagy letisztítom a labdákat.A chips gondolatára azonnal meg kordul a hasam.Álló helyzetbe tápászkodom ,és az ajtó fele kezdek el menni.

Óvatosan nyitom ki ,hogy nehogy valaki miattam ébredjen fel.Már lehet éjfél is  ,addig maradtam fent a gonosz gondolataimmal.Kimegyek a szobámból és bezárom háttal a velem szemben lévőnek.Elfordítom a kulcsot és már fordulnék is meg ,de egy izmos mellkasnak ütközöm.

Rettegve kapok a fejemhez és felnézek arra ,akinek neki ütköztem.

Egy sötét tekintettel találom magam szemben ,kék szemekkel.Izmos állkapcsok ,kimérhetetlenül egoista arc.Sötét fekete kicsit kócos haj ,és egy nyaklánc.Egy tüzet jelképez.

-Miért vagy még mindig fent?-kérdezi ugyanaz a hang ,akivel ma délután a sötétben beszélgettem.

-Én...

-Te vagy az a sírógép délutánról,nemde?-hajol közelebb.-Nem is rossz.-néz végig rajtam.

-Bocsánat...de...

-Bocsánat .-ismétli meg a szavaim.-Hova készülsz?-kérdezi.

-Csak egy kis chipsért.-válaszolom suttogva ,és jobban összehúzom magam.Szőke hajamat összefogtam lófarokba ,ezért most azzal kezd el játszani.

-Olcsó szőke kurva.-mondja ,mikor kihúzza a hajamból a hajgumit.Egy könnycsepp gördül le az arcomon .

-Én...-próbálok elmenni mellette ,de most le is fog.

-Te?

-Mennem kell.-mondom megbicsaklott hangon.

-Hova?-érdeklődik veszélyes tekintettel .A levegő köztünk kezd felforrósodni és félelmetesen közvetlen lenni.

-Az automatához.-suttogom ,úgy ,hogy még pont hallja.

-Gondolom ,hogy oda.-kacsint.-Biztos nyalatni mész ,mi?

-Hogy hova?-kérdezem ,mert nem tudom honnan feltételez ilyesmit .Még sosem csináltam hasonlót senkivel és nem is fogok.

-Akkor baszni.-nevet.Azonnal a fehér fogsorára téved a tekintetem.

-Az mit jelent?-kérdezem a nyakláncára nézve.Már pont húzódnék össze ,hogy várjam a nagy csattanást az arcomra és az utána lévő fájdalmat és sajgást ,de nem történik semmi.Semmi.Összecsukott szemem újra kinyitom szép lassan nehogy most akarja adni ,de csak néz engem.Semmi ütés ,vagy kiabálás nélkül.

-Te meg mit csinálsz?-kérdezi közelebb hajolva.-Azt akarod ,hogy kurvára megpofozzalak?Tudod én nem arccsapást szoktam adni ,én lejjebb adom azt a fájdalmat.-néz a lábam közé.

Egy pillanat alatt látom meg ,ahogyan meglendíti a fejem felé a kezét ,ezért lejjebb húzódom és összehunyom a szemem.Védekezően felemelem a kezeim ,hogy megvédjem magam tőle.Hányszor fordult már ez elő és még mindig beszari vagyok.,,Ilyen gyenge vagy?",hangzanak a fejemben apám szavai.Megint várom az ütés visszhangját ,amit utána hallok ,de nem történik semmi.
Kinyitom a szemem és nézem a mellettem lévő kezét ,ami még mindig csak ott van ,nem eltalálva engem.Direkt akart megijeszteni.

-Ennyire félsz?Ez tetszik.-nevet.Egyszer mondják azt ,hogy valamit jól csinálok ,és azt is erre.Hogy ,hogy tudok félni a rossztól.

-Hagyd abba...-cincogom.

-Miért?Ki bántott ennyire ?Olyan vagy ,mint egy utcai cica.-nem válaszolok semmit ,csak hallgatok.-Kiscica.-mondja még közelebb hajolva.

-Mi?-kérdezem csöndesen.

-Kiscica.Olyan vagy ,mint egy kiscica .-magyarázza.

Hirtelen elhajol tőlem és háttal elkezd sétálni ,velem szemben.

-A kurva ,az kurva!-üvölti a folyosó rengetegébe.Sokan a nagy zajra kijönnek a szobájukból és csak nézik ezt a fiút.Ezt az ördögöt.Nem kell ahhoz ismernem ,hogy eldöntsem ,hogy távol kell e maradni tőle.

Csak sokszorisodik a tömeg ,és mindenki elkezd sugdolózni ,a fiú fele nézve ,de én csak állok ott ,ténylegesen ,mint egy félénk kiscica.


Sziasztok!
Hát...hú!Nem is olyan rossz ez a Zachary Devil.🥹😅❤️
Igyekszem hamarabb hozni az új részt/fejezetet Nektek!❤️😘

Puszi ,Drágák!❤️

AndezitWhere stories live. Discover now