A Látszat néha csal

4.fejezet

 Miután összepakoltunk kiültünk az egyik büfé asztalaihoz.

- Látta az arcod? – kérdeztem Annát.

- Nem néztem fel, nem hiszem. De előfordulhat.

Nem tudtam hirtelen mitévő legyek. Ha megöljük, gyilkosok leszünk, ha nem, lecsukat minket. De nem volt más választásunk.

- Nincs más választásunk – jelentettem ki végül.

- Ugye nem arra gondolsz? – Anna tudta mire célzok.

- Van jobb ötleted? Fegyvere van!

- Zsákozzuk be és dobjuk ki! – dobta fel Bálint.

- Attól, hogy egy szemét, nem tudjuk ilyen könnyen kidobni. És hogy jön ki a biztonsági szobából?

- Kicsaljuk egy ajánlattal.

- Vagy velem – vetette fel Anna.

- Élő csali nincs! – szólt rá Bálint.

- A nyomozó! Amíg az ő drága túszairól van szó, bármit megtesz.

- Biztos vagy benne?

- Nem. De meg kell próbálni. Hívd!

- Nyomozó, telefon! – nyújtotta Gergő a telefont a nyomozónak.

- Igen, mondja!

- Olyan rég beszéltünk, nem gondolja?

- Ne húzza az időt, mondja mit akar!

- Hát jó, játszunk így. Csalja ki az őrt!

- Miért, megint a túszokkal akar zsarolni?

Pont ez volt a tervem, de rá kellett jönnöm, ezt sem csinálhatom végig. Volt egy ötletem, de tudtam, hogy a többiek nem fognak örülni. Vettem egy nagy levegőt.

- Átadok egy túszt.

A rendőröknél és a strandon is megfagyott a levegő. Senki nem hitt a fülének, és én sem hittem el, hogy kimondtam. A barátaim félve néztek rám.

- Rendben! – egyezett bele a nyomozó.

- Egy órája van – zártam le a beszélgetést.

- Neked teljesen elment az eszed? – kiáltott rám Anna.

- Valahogy ki kell csempésznünk a cuccokat!

- És mégis kit akarsz átadni? – akadt ki Bálint is.

- Téged.

- Hogy mi van?! Ide jövök, segítek és ez a hála? Mit képzelsz magadról, ki vagy te, hogy csak így dirigálsz nekem?

- Én? Képzeld ez az én tervem, bele mentél, sőt kockáztattad az egész tervet és mindannyiunk életét! Én vagyok a kibaszott góré! Úgyhogy most fogod magad, bepakolsz a táskád rejtett zsebébe mindent, átöltözöl. Közben én hallgatom mit intéz a nyomozó az őrrel. Kapcsold a lehallgatóra!

Bálint szó nélkül tette, amit mondtam. Rájött, velem nem jó döntés vitázni, főleg nem ilyen helyzetben. Én vagyok az egyetlen, akinek van esélye kijuttatni magunkat. De ebben én sem mertem volna hinni. A nyomozó már hívta is az őrt.

- Uram, ott van?

- Igen, itt vagyok, hallgatom.

- A segítségére lenne szükségünk.

- Bármit megteszek! Végezzem ki őket, vagy mit szeretne?

- Jöjjön ki!

- Hogy? Az nem kockázatos?