Cseszd Meg! {+18}

12.

Ryder:
Két nappal azután, hogy Trinityvel elástuk a csatabárdot és eggyel azután, hogy ezt a barátaink egy közös ebéddel ünnepelték meg, lényegesen könnyebbnek érzem a mellkasom, amikor belépek a házunkba, mögöttem a lakótársaimmal, Edwardékkal és a mostanában a társaságunk részévé vált két gólyával. Végre nem érzek szorítást a szívem tájékán és nem érzem azt, hogy minden izmom görcsben van a félelemtől, hogy ma vajon milyen újabb feszültségforrás következhet az otthonunkban. Mondjuk ebbe nagyban belejátszhat az is, hogy az edzés után a srácokkal elmentünk Kyle-hoz, aki vidáman mesélte, hogy elkezdte megfűzni a szüleit, hogy elhagyhassa a kórházat. A legutóbbi javulása óta nem történt romlás az állapotában, ami jó jelnek bizonyul és ha sikerül elérnie a célját, akkor végre hazaköltözhet a magán klinikáról, hogy megint a családja körében legyen és úgy gyógyuljon. Ez már amúgy is remek hír volt számomra és a jókedvemet tovább fokozta, hogy a két újonc is remekül kijött a legjobb barátommal, miközben azt ecsetelték, hogy mennyire örülnek, hogy végre személyesen is találkozhatnak Kyle-lal. Nem utolsó sorban pedig képtelen vagyok nem örülni annak, hogy Trinity és én nem csak, hogy képesek vagyunk ismét egy légtérben lenni minden gond nélkül, de még beszélgetni is tudunk. Nem mondom, hogy nem érzem, hogy az őt érintő témákkal kapcsolatban tartja velem a távolságot, de mivel tudom, hogy mennyi mindent kell magában rendeznie - csak úgy, mint nekem magamban - ezért ezt nem is róhatom fel neki. Csak reménykedem, hogy ez a kezdeti fellendülés nem oda vezet majd, hogy aztán pofára esem, mert nem kapok tőle második esélyt. Ugyanis, a francba is én akarom azt a második esélyt! Viszont nem siettetem és eszem ágában sincs faggatni sem erről. Ahogy nem vagyok hajlandó arra sem gondolni, hogy mi lesz, ha nem kapom meg. Egyelőre csak sodródom az árral és élvezem, hogy ez egy mennyire jól sikerült nap, egy jól sikerült hétvége után. Régen éreztem magam ennyire felszabadultnak és most határozottan tetszik ez az érzés.
Mégis, ahogy belépek a nappalinkban, lemerevedek az ott fogadó látványtól, méghozzá olyan hirtelen, hogy a mögöttem lépdelő barátaim nekem jönnek, mielőtt ők is hasonlóképpen lecövekelnének. A szobában éppen három bombázó a fenekét az égnek meresztve támaszkodik egy-egy polifoamon. Bizony! Három, gyönyörűen formás popsi mered az ég felé, ahogy belépünk a nappaliba. A két női lakótársunk, Libertyvel karöltve épp a lefelé néző kutyapózt tartják ki, miközben a tévében egy nő meditációs zene kíséretében arról beszél, hogy milyen jótékony hatásai vannak ennek a jógapóznak. Zack tekintete egyenesen a barátnője fenekére tapad, Ezra pedig Libertyét mustrálja, miközben a többi barátom - még a csendes, nő tisztelő Edward Hayes is - kapkodja a szemét a három lány között. Engem személy szerint csak az egyikük érdekel, de az annyira, hogy képtelen vagyok elszakítani róla a tekintetem.
A testemet bizsergés önti el, miközben szemérmetlenül nézem, hogy hogyan simul a cicanadrág Trinity gyönyörű lábaira és formás fenekére. És a bizsergés fokozódik, a nadrágom pedig egyre szűkebb lesz, ahogy elképzelem, hogy mögé lépek és...
Warren torokköszörülése kirángat a mocskos fantáziából, ami elkezdett kibontakozni bennem, egyértelművé téve, hogy belé szorult a legtöbb tartás mindannyiunk közül. Bár azért nekem feltűnt, hogy ő is megbámulta a lányokat előtte. Persze ez nem lep meg és nem is hibáztatom érte. Egyrészt, ezt a látványt minden normális férfi boldogan nézné meg magának - aki azt mondja, hogy nem, az hazudik -, másrészt pedig, pontosan tudom, hogy a csendessége ellenére, Warren sem ártatlan. Mondjuk lényegesen diszkrétebb és számára a hosszú távú kapcsolatok sem idegenek, de azért ő is férfiből van.
A torokköszörülés nekünk szól, de aztán fogja magát, kopog a falon és a lányoknak is jelzi, hogy itthon vagyunk:
- Megjöttünk!
A hangja a lányok figyelmét is felkelti. Ijedtükben felkapják a fejüket, bizonyítva, hogy nem hallották, hogy bejöttünk, majd gyorsan ki is jönnek a pózból. Vagyis Charity és Liberty gyorsan jönnek ki belőle, majd a szőkeség halvány rózsaszín arccal leállítja a videót a tévén. Trinity viszont fele annyira sem zavartatja magát. Nem lep meg, hogy nem jön zavarba, mert lefogadom, hogy mélyen belül még élvezi is, hogy a látványával kínozhat minket, de ahogy elnézem, nem is tudna gyorsan kijönni a pózból, mert amint megint térdel, megnyomkodja a derekát. Már többször is láttam tőle, hogy ezt a részt, a hátát, a nyakát masszírozza és ha eltalál egy érzékenyebb pontot, akkor az arca is megrándul. Szívem szerint felajánlanám neki, hogy normálisan megmasszírozom, de van egy olyan érzésem, hogy ez erősen gyors lépés lenne még a számára.
- Miattunk nem kell abbahagyni - bukik ki Ezrából, mire a csapatkapitányunk tarkón legyinti. - Most mi van? Csak mondtam, hogy nyugodtan jógázzanak tovább, ha akarnak - védekezik, de a legjobb lány barátja felhorkan.
- Ja, ezért mondtad, hogy ne hagyjuk abba - tápászkodik fel, s a hangja tele van szarkazmussal.
A vörös szépség feláll, hogy köszöntse Ezrát. Amíg hozzánk sétál, a két gólya nem győzi méregetni, de Liberty vagy nem veszi észre, vagy csak tudatosan nem tulajdonít ennek a ténynek nagy figyelmet. Ami azt illeti, szinte egyáltalán nem figyel ránk, csak odalép Ezrához és hagyja, hogy a fiú a karjaiba zárja. A vörös haverom olyan szorosan és hosszan öleli ezt a lányt, mint még soha senkit, és vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne lássuk, hogy beletemeti az arcát Liberty nyakába. Azt állítják, hogy csak barátok és talán ők maguk is elhiszik ezt, de szerintem kizárt, hogy mélyen belül nincs valami köztük, amit talán még maguknak sem ismertek be. És szinte biztos, hogy az ágyban is történt már köztük valami, de mindezt nem jegyzem meg, mert ez egy túl jó nap ahhoz, hogy a két barátom elkezdjen pikkelni rám.
Amikor ők ketten elválnak, a lány végre ránk néz és széles mosollyal az arcán biccent.
- Hali, fiúk!
Edward, Steve és Finn még mindig csak pislognak. Zack éppen szorosan átkarolja a barátnője derekát, aki út közben odalépett hozzá egy csókért. Warren meg elindul Trinity felé, aki még mindig nekünk háttal, a derekát fogva térdel. Én is odamennék hozzá, de nem akarom lerohanni. Az, hogy nincs feszkó, még nem jelenti azt, hogy öribarik lettünk és örül annak, ha rátelepszem, viszont a szemeim akaratlanul is visszatalálnak rá folyamatosan. Képtelen vagyok elszakítani róla a tekintetem. Keith viszont vigyorogva megtöri a csendet.
- Én egyetértek Ezrával, nem muszáj abbahagynotok a jógázást. Ha van plusz egy hely, még csatlakozom is, rám fér a nyújtás - billentgeti oldalra a fejét, mintha be lenne állva a nyaka, amitől Edward nagyot sóhajt.
- Egyáltalán mi ez a nagy jógázás? - kérdezi Zack Charity szemébe nézve, mielőtt bárki reagálhatna Keith-nek.
Charity arcán aggodalom fut át, miközben elhúzza a száját.
- Trinity tele van stresszel - feleli a barátnője felé pillantva, akit Warren épp felsegít a földről. - Gondoltam, hátha segít neki egy kicsit és talán a derékfájdalmát is enyhíti.
Trinity még mindig az említett testrészét nyomkodja, amikor kiegyenesedik, viszont amikor felénk fordul, elengedi azt és a fájdalom is eltűnik az arcáról. Helyette magabiztos mosolyt villant felénk, miközben elindul felénk.
Alul hosszú cicanadrág van rajta, felül viszont csak egy sportmelltartót visel, amitől tökéletes rálátást enged nekünk a lapos, izmos hasára, szépen kidolgozott karjaira és gyönyörű melleire. Ahogy lépeget felénk, a csípője kecsesen ringatózik, de nem azért, mert kéreti magát. Trinity egyszerűen csak ilyen, minden mozdulatából árad a nőiesség és egy halom szexualitás, amivel ő maga is tisztában van. Valaki mögöttem hallat is egy reszketeg sóhajt, ahogy figyeljük a lányt.
- Charity kicsit túlaggódja a dolgokat - szólal meg vidáman. - Egy orvostan hallgatóhoz képest egyáltalán nem stresszelek sokat - legyint egyet, aztán a két gólyára néz. - Sziasztok! Veletek még nem találkoztam. Trinity Cooper vagyok - nyújtja feléjük a kezét.
Steve és Finn néhány pillanatig csak pislognak, mint akiket Trinity teljesen megbabonázott. Aztán Steve-ből kibuknak a szavak:
- Te élőben még gyönyörűbb vagy, mint a képeken.
Még a visszafogott, ártatlannak tűnő, csak hokirajongó Finn is totálisan megkergül a lánytól. Annyira, hogy arrébb löki a legjobb barátját és megfogva Trinity kezét, megrázza azt.
- Finn Weston - mutatkozik be.
Látom Trinity szemében a nevetés csillogását, jelezve, hogy mennyire jól szórakozik, de uralkodik magán, miközben rám pillant és kérdőn felvonja a szemöldökét.
- Akarom tudni, hogy mikor és miért láttak rólam képet? - kérdezi, de a hangjában továbbra sincs nyoma rosszallásnak, ami néhány napja még lehet, hogy ott lett volna.
- Ez most nem az én művem - rázom meg a fejem vigyorogva. - Keith tehet róla - biccentek a fiú felé, majd ránézek a két újoncra. - A szépségedről áradozó kölyök Steve Lawson - mutatom be őt is, majd hozzájuk fordulok. - Srácok, szedjétek össze magatokat! - szólok rájuk, amitől Charity felnevet. - És menjünk végre beljebb! - intek a kanapé felé, mire a barátaim elindulnak befelé, de nem tudják leplezni, hogy mennyire jól szórakoznak a két gólya reakcióján.
Mondjuk szerintem nem is akarják. Mindannyian úgy vigyorogna, mint a vadalmák. Edward megveregeti Steve és Finn vállát, majd betereli őket a nappaliba, így végül kettesben maradok Trinityvel az előszoba és a nappali csatlakozásánál.
- Mi volt Kyle-nál? Hogy van? - kérdezi összeakasztva a tekintetünket. - Ma reggel az első órám előtt beugrottam hozzá, hogy elvigyem neki az új turmixot, amit csináltam neki, de nem volt sok időm, így nem igazán tudtunk beszélgetni. Viszont azt mondta, hogy a srácokkal ma beugrotok hozzá - biccent a kanapét elfoglaló barátaink felé. - Szinte repesett az örömtől - indulnak felfelé megint az ajkai, amitől az én szám is mosolyra húzódik.
A mellkasomban forróság robban szét, ahogy farkasszemet nézek a velem szemben álló lánnyal. Hihetetlen, hogy mennyire jó ember. Képes még az órái előtt is beszaladni a legjobb barátomhoz a kórházba, egy adag turmixszal, ami miatt a kelleténél előbb kel, hogy meg tudja csinálni. Mindezt azért, hogy segítse őt a gyógyulásban és legalább egy ölelésre lássa. Pedig emlékszem, hogy miután én elszúrtam kettőnk között a dolgot, Trinity Kyle-lal is igyekezett távolságtartó lenni. Gondolom azt az elvet követte, miszerint "madarat tolláról, embert barátjától". Nem hibáztatta egyikünk sem ezért, mégis, amikor Kyle rosszul lett a meccsen és a mentők kórházba szállították, Trinity az elsők között rohant be hozzá, hogy megtudja, hogy van. Azóta pedig mindent elkövet azért, hogy Kyle túlélje a rákot. A legjobb barátom mesélte, hogy Trinity miatta körbe kérdezett az egyetemen és az ismerősi körébe tartozó orvosoknál is, volt, hogy éjt nappallá téve tanulmányozta a könyveket és kutatott az interneten, hogy megtudja, mi várhat Kyle-ra és hogyan mehet tovább. A legjobb barátom szerint Trinity egy igazi angyal. És az igazság az, hogy ebben én sem kételkedem. Sőt, ami azt illeti, teljesen meg vagyok győződve arról, hogy igaza van.
- Igen, mondta, hogy beugrottál hozzá két puszira - lágyul el a hangom akaratom ellenére is. - Repesett az örömtől, hogy az egyetem legjobb csaja bent volt nála reggel - vigyorodom el, amitől Trinityből édes kuncogás szakad fel.
- Azt mindjárt gondoltam. De ezen túl, hogy van?
Újabb pozitívum az elmúlt napokból: végre képes vagyok úgy beszélni Kyle-ról, hogy a szívem nem akar darabokra szakadni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek még mindig attól, hogy hova vezet ez a betegség Kyle számára, de igyekszem még mindig a lehető legpozitívabban látni a dolgokat. És a tény, hogy a legújabb leletei szerint jobban van, segít ebben a felfogásomban.
- Jobban - felelem a válaszomra váró lánynak, aki ettől látványosan megkönnyebbül. - A legújabb vizsgálatok szerint továbbra is javulás érzékelhető. Kyle azt tervezi, hogy ráveszi az őseit, hogy hazamehessen és csak a kezelésekre kelljen bejárnia a kórházba. Őszintén, szerintem is jót tenne neki, ha a családja körében lehetne végre megint rendesen. És ha akár hozzánk is átugorhatna néha - biccentek a többiek felé. - A barátai várják itt kint és hiszem, hogy a gyógyulásában kulcsszerepet játszhatna az, hogy folyamatosan támogató emberek veszik körül - vallom be, magamat is meglepve a hirtelen őszinteségi rohamommal.
Látom Trinity szemén, hogy őt is meglepem az ilyen nyílt vallomásommal. Nem szokásom így kinyilatkoztatni az érzéseimet és gondolataimat valamivel - vagy jelen esetben valakivel - kapcsolatban, ha az annyira közel áll a szívemhez, mint Kyle. Ami azt illeti... általában az érzésekkel kapcsolatos gondolataimat is jobb szeretem megtartani magamnak. Ez olyan, mint a szobám: nem szívesen engedek be oda senkit. Én szeretek másokba belelátni - nem véletlenül pszichológia az egyik szakom - de azt már nem szeretem, ha belém látnak.
Trinity arcán átsuhan még valami. Nem tudnám pontosan beazonosítani, mert olyan, mintha több gondolat is átfutna a fejében. Mintha valamit szeretne mondani, de aztán elbizonytalanodna abban, hogy ez jó ötlet-e és végül inkább eltemeti magában. Aztán pedig vissza is tereli a témát rám:
- Előre félek, miket fogtok művelni, ha Kyle bármikor átugorhat majd hozzánk, mert kijön a kórházból - biccenti oldalra a fejét és a szemében huncut fény csillan.
- Ne aggódj, nem hanyagollak majd el. A legtöbb figyelmem akkor is megmarad neked - kacsintok rá, remélve, hogy a megjegyzésemmel nem húzom ki a gyufát nála.
- Ne fenyegess! - vág vissza, de látom rajta, hogy még mindig viccel, viszont aztán hirtelen komolyra vált. - Meglep, hogy ezt mondtad. Arról, hogy fontos lenne neki, ha olyan környezetben lenne, ahol az emberek támogatják őt - teszi hozzá az értetlen arcomat látva. - De teljesen egyetértek veled. Szerintem is jót tenne neki, ha elhagyhatná a kórházat és csak be kéne járnia.
Szóra nyitom a szám, hogy válaszoljak, de Keith megelőz és ide szól Trinitynek:
- Trinity! Költsön kaphatom a matracod? A barátnőid nem hiszik el, hogy meg tudom tartani a jógapózokat, amiket ez a nő csinál a videóban.
Látom, hogy a lány ajkai megremegnek, ahogy igyekszik visszatartani a feltörni készülő nevetését.
- Jobb lesz, ha csatlakozunk hozzájuk - szól nekem - ezt nekem is látnom kell.
- Mondtam már, hogy ördögi vagy? - vonom fel a szemöldököm, de képtelen vagyok nem vigyorogni.
Trinity kihívón felvonja a szemöldökét.
- És ez megijeszt téged, Fitzgerald?
Igen, azt hiszem, határozottan élvezem, hogy végre nincs feszültség kettőnk között.
Önelégült mosollyal rázom meg a fejem.
- Egy kicsit sem, éppen ellenkezőleg - felelem, aztán elindulok Trinity után a többiekhez, de ahogy a tekintetem találkozik Zackével, egy pillanatra megtorpanok. - Valami baj van?
- Ugye semmivel nem próbálkoztál be nála? - kérdezi, tartva a szemkontaktust.
Tudom, hogy Zack csak Trinityt akarja óvni és azt is, hogy engem sem akar folyamatosan cseszegetni emiatt, de azért zavar ez a fajta bizalmatlansága és kotnyelessége. Elvégre Trinity és én felnőtt emberek vagyunk. Ha próbálkoztam volna, Zacknek akkor sem lehetne beleszólása. Sőt, ha itt a falnál estünk volna egymásnak, akkor sem kaphatta volna fel a vizet. Viszont, ahogy mondtam, tudom, hogy csak a baráti féltése és hűsége az, amiért rajtam tartja a szemét, ezért pedig nem fújhatok rá.
- Igazi úriember voltam - ingatom meg a fejem újra, amitől látom, hogy kienged, miközben biccent egyet.
- Trinity! - szakít ki minket az egymást tanulmányozásból Keith hangja újra. - Akkor használhatom a polifoamod?
Csak most látom, hogy amin a másik két lány jógázott, el lett rakva. Gondolom Charityé volt és visszavitte a szobájába. Pontosabban a Zackkel közös szobájukba.
- Csak tessék - int a lány nevető szemekkel az említett polifoam felé.
- Komolyan megpróbál majd jógázni? - pillant Liberty Edward felé, aki erre a kérdésre csak elvigyorodik.
- Az egy éves ismeretségetek alatt nem tanultad még meg, hogy Keith, ha valamit a fejébe vesz, azt végig is csinálja? Úgy tűnik, egy Ezra nem volt elég a csapatba, kellett még egy - ingatja meg a fejét a legjobb barátja felé intve, mire a vörös barátunk szemöldöke majdnem a hajáig ugrik.
- Kikérem magamnak! Belőlem csak egy van!
- Valóban elég lett volna a csapatba egy belőled - vág vissza Edward, majd Keith-re néz. - De azért néha egészen szórakoztatóak vagytok, így kellett még egy belőled.
- Varjunk csak! - szalad most az én szemöldököm fel a homlokomon. - Piros hó esik odakint? Nem hittem volna, hogy a te szádat ez valaha elhagyja - nézek a fiúra, miközben a táskámat ledobva, leülök a kanapé karfájára.
Edward lassan megvonja a vállát.
- Sosem mondtam, hogy nem szórakoztatóak, csak azt, hogy sokszor fárasztók.
Válaszolnék neki, de Steve kérdése Trinity felé felkelti a figyelmem. És ahogy elnézem, nem csak az enyémet.
- Hogyhogy eddig még sosem találkoztunk? - néz a lány szemébe őszinte érdeklődéssel. - Már sokat hallottunk rólad, de sajnálatos módon sosem láttunk eddig - biggyeszti le az alsó ajkát, amitől látom, hogy Trinity szája megint mosolyra indul.
Olyan rég láttam ennyire sokat mosolyogni, hogy azon kapom magam, hogy ahogy figyelem, megint melegség jelenik meg a mellkasomban és a látványától, mintha világosabb lenne a szobában. Annyira szép, amikor mosolyog - mondjuk nem meglepő, mert anélkül is - hogy szerintem a világon mindenkit képes lenne boldoggá tenni ezzel a kinézettel.
- Úgy, hogy Trinity túlhajtja magát - szólal meg aggodalmasan Charity, akit Zack épp most húz be finoman az ölébe, hogy a karjait köré fonhassa. - Túl sok teher nyomja a válladat - néz a legjobb barátnőjére és a szemében is azt az aggodalmat látom, amit a hangjában látok és ami mindig ott van, ahányszor csak feljön a rengeteg felelősség, ami Trinity vállát nyomja.
Nem vitatkozom vele, mert szerintem igaza van. Tudom, hogy Trinitynek kell a munkája, hiszen fizetnie kell a lakbért és az egyéb cuccokat, amik kellenek az alap életben maradáshoz, meg időnként a lazításhoz. De az, amilyen munkarendben dolgozik, az egyáltalán nem egészséges, főleg nem amellett a terhelés mellett, amit az orvosi szak által kap. És azok után, hogy szombaton láttam azt a fájdalmas kifejezést az arcán, amikor feljött a munkája, már abban sem vagyok biztos, hogy nem azért dolgozik ott, mert bajban van. Az egyértelmű, hogy nem szereti a munkáját, de képtelen vagyok kiverni a fejemből az arcát, amikor erről kérdeztem. Összefacsarodik a szívem, ahányszor csak eszembe jut.
Trinity a babzsákfotelből, amit kihozott magának a szobájából, játékosan a barátnőjére ölti a nyelvét, mielőtt visszafordulna Steve felé.
- Charity kicsit túlaggódja a dolgot - jegyzi meg. - De tény, hogy sok dolgom van. Orvosira járok, ott pedig néha igazán kemény a hajtás. Ezen túl pedig edzéseim vannak, korrepetálok egy kislányt és dolgozom. A legtöbb alkalommal, amikor ti elmentek iszogatni, én a munkahelyemen rohangálok. Nincs sok szabadidőm, ezt elismerem. És mostanában nem sokszor voltam itthon - néz rám egy pillanatra és alig észrevehetően, de nagyot nyel. - Legtöbbször Dereknél, a volt csapatkapitánynál voltam - magyarázza, mire a két gólya bólint.
- A bárjában voltunk csapatépítőn - szól közbe Steve, mire Trinity is biccent egyet.
- Szóval nála töltöttem az időm. Ott teljesen nyugiban tudtam tanulni. Én sem zavartam senkit és engem sem zavartak. Amikor hatan élünk egy fedél alatt, ez aranyat tud érni.
Nem mondja ki, hogy miattam, de nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy erre rájöjjünk. És a szemében tükröződő érzelmek elárulják, mennyi minden kavarog még mindig benne ettől. Lehet, hogy elástuk a csatabárdot és az előbb még poénkodni is tudtunk egymással, de az nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra, minden helyre jön. Rengeteget kell még tennem azért, hogy Trinity képes legyen igazán megnyílni és teljesen lelazulni velem anélkül, hogy közben fájdalom ülne a szemében. De ez engem egyáltalán nem riaszt el. Addig küzdök és bizonyítok, amíg el nem simítom köztünk a maradék kételyeket is.
- Azért Charitynek igaza van - szólal meg Liberty és belőle is csak úgy árad az aggodalom. - Tényleg sok ez a teher rajtad. Stresszes. Stresszoldásra lenne szükséged. Lehet, hogy megint el kellene menned egy randira. Azt mondtad, hogy Maxszel jól érezted magad, nem?
Érzem, hogy gombóc nő a torkomban ettől a témától. Még mindig ég a pofámról a bőr, amiért annyira megbántottam a randija másnapján. Amiért hagytam, hogy a féltékenység és a kevés alvás miatt annyira elveszítsem a kontrollt. Egy biztos, azt az alkalmat is fel kell írnom a listára, amit azért vezetek, hogy tudjam, miket kell jóvá tennem Trinitynél.
Trinity megint rám pillant. Remélem, hogy látja rajtam az őszinte megbánást. Tudom, hogy szombaton mennyire meglepte, amikor bevallottam, hogy féltékeny voltam Maxre, de nem úgy tűnt, mint aki nem hisz nekem. Most sem úgy tűnik, mert a szemében, mintha együttérzést látnék, de azért válaszol Libertynek:
- De, jól éreztem magam vele - vallja be, én pedig próbálok nem tudomást venni a mellkasomba nyilalló tompa fájdalomról. - Viszont Maxszel megegyeztünk, hogy nem köteleződünk el. A suli, az edzések, a korrepetálás és a meló mellett nincs időm kapcsolatra vagy bármi komolyra - rázza meg a fejét, amitől Ezra felmordul:
- De hát már megbeszéltük, hogy mi igazi stresszoldó, szépségem. Orgazmus, orgazmus hátán kéne, hogy legyen neked ezzel a beosztással. Szedj össze valakit! - néz Trinity szemébe, mire a lány megforgatja a sajátját, Edward pedig hallat egy lemondó sóhajt.
- Te mondtad, hogy szórakoztatóak - vigyorodik el Warren a srácot figyelve.
- Igazad van, tévedtem - feleli Edward a fejét ingatva.
- És azt is megbeszéltük, hogy másképp is el lehet érni orgazmust. Nagy magányunkban is - vág vissza Trinity. - Emlékeztesselek rá, hogy hogyan?
Az erről tartott kiselőadása a múltkor is nagyot ütött és ahogy elnézem az arcokat, ez most sincs másképp. Még a jógához melegítő Keith is megmerevedik, ami a másik két lányt legalább annyira szórakoztatja, mint Trinityt.
Érzem, hogy kiszárad a torkom, ahogy elképzelem, hogy Trinity az ágyában fekve simogatja magát. A szemhéja elnehezül, a száján sóhajok szakadnak ki és a kezei olyan helyeken érintik meg a testét, ahol az én kezemnek, számnak és farkamnak kellene lennie.
- Kimegyek sörért - állok fel, mielőtt tovább kalandoznak a gondolataim és teljes merevedéssel kell végigülnöm, amíg a srácok haza nem mennek. - Ti kértek?
A hangom rekedtes, ami látványos elégedettséggel tölti el Trinityt, de nem tesz megjegyzést, én pedig miután mindenki válaszolt a kérdésemre, próbálok nem túl gyorsan kimenni a konyhába, hogy további szórakozási lehetőséget nyújtsak neki.
Szerencsére, mire visszaérek és kiosztom a söröket, már más a téma.
- Egyébként vártam, hogy végre találkozzunk - mondja Trinity a két kis gólyának. - A bátyám mondta, hogy a gimiben a legjobbak között voltatok, állította, hogy a Brighton jól fog járni veletek. Remélem is, hogy ez így lesz - lengeti meg viccesen az ujját.
Látom, hogy Finn zavarba jön a dicsérő szavaktól, de ezt igyekszik nem kimutatni.
- A bátyád? - kérdezi, gondolom, hogy leplezze a zavarát, de aztán elkerekedik a szeme. - Basszus, leesett! Trinity Cooper! Garrett Cooper a bátyád?
- Lebuktam - von vállat Trinity mosolyogva, de csak úgy sugárzik róla a szeretet és a büszkeség a bátyja miatt. - Még mindig figyeli a gimnáziumi és az egyetemi ligát is, és rátok esküdött. Úgyhogy ajánlom, hogy ne okozzatok csalódást, vagy morcos leszek. Ugye azt nem akarjátok? - biggyeszti le az alsó ajkát, én pedig vigyorogva figyelem, ahogy teljesen elvarázsolja a két gólyánkat is.