Together again /Vkook/

14.rész

-Mégis mi történt veled?-vonom kérdőre Jimint a kórházi szobájában.

Egy nap telt el amióta Tae adott nekem egy esélyt és ma is vele terveztem lenni,de ezt kicsit el kellett halasztanom amikor megláttam,hogy Jimint hordágyon,ájultan hozták be a kórházba. Eltörött a keze és a lába is,egy bordája pedig megrepedt.

-Luciana helyetted is megütött jópárszor. Nem gondoltam,hogy ilyen erős az a csaj. Vigyázz vele Kook,a végén még téged is megtámad!-válaszol szenvedve.

Jimin megérdemelte,hogy elbánjanak vele azért,ahogy a szerelmemmel beszélt és számítottam rá,hogy Lucy elintézi,a tegnapi beszélgetésünk után már biztos voltam benne,de nem gondoltam volna,hogy ennyire.

-Hogyhogy nem tudtad megvédeni magad? Mármint tényleg erős,de,hogy ennyire? Gondolom azért valamennyire legalább tudtál volna védekezni.-

-Az a nő egy vadállat! Hirtelen rám támadott és időm se volt feleszmélni,már kinyúltam a földön! Bekapcsoltak nála az anyai ösztönök vagy nem tudom,de teljesen bekattant! Az a nő közveszélyes! Te jó ég,hogy tud vele az ártatlan Taetae ilyen jóban lenni?-akad ki hisztisen.

-Vele nem így bánik,még az is lehet,hogy nem tudja miket csinál amikor nincsenek együtt. Bár kedves azokkal akiket szeret,de az a lány nagyon gyorsan az ellenségeddé válhat. Őszintén,most szerencsésnek tartom magam amiért téged jobban hibáztat mint engem.-sóhajtok megkönnyebbülten,hisz tényleg megnyugtató a tudat,hogy bár megütött párszor,nem juttatott kórházba.

-Ja,én is!-forgatja meg szemeit.

Egy ideig még beszélgetünk,Jimin kipanaszkodja magát,aztán én elbúcsúzok és át megyek szerelmem szobájába,megígértem neki,hogy kezdetnek segítek a szoba kidíszítésében.  Később Jimin is át jön próbálkozni,már ha Lucy beengedi.

-Kicsit jobbra és följebb. Jó,még egy kicsit. Igen,így. Oké,elég! Így jó lesz,oké!-hallom meg Tae hangját amikor a szoba elé érek. Gondolom már elkezdték a díszítést.

Előveszem zsebemből a nyalókát és a csokit amit hoztam neki. Remélem még mindig ugyanúgy szereti mint kisebb korunkban.

-Sziasztok!-kezdek teli fogsorral vigyorogni amikor meglátom Taet az ágyon,míg ő egy lágy mosollyal köszön vissza és folytatja az utasítgatást.

-Na mi az Jeon,visszaértél a kis barátodtól?-mosolyog le rám Lucy gúnyosan a székről,mire nekem muszáj megforgatnom a szemem.

Átadom Taenek a magammal hozott édességeket és a nyalókát megbontva azonnal neki is kezd. Mivel nem lenne éppen kényelmes,ha most indulnának be nálam a dolgok,inkább elfordulok tőle és segítek a falra való ragasztgatásban.

Már egy jó ideje díszítünk,alig maradt pár kellék,amikor Tae úgy dönt,eléggé otthonias lett a helység. Bár a falak még mindig fehérek,ahogy az ágynemű is kórházias maradt,legalább a díszek feldobják egy kicsit és a saját ruháit hordhatja.

-Na helló emberek,jöttem vizsgálatra. Remélem minden rendben ment és Taehyung nem terhelte le magát túlságosan.-ront be a szobába Jackson,kezében egy elsősegély doboz féleséggel.

-Egyáltalán nem terhelte túl magát,csak mondta mit csináljuk. Jól ért a rendezkedéshez.-adja a választ lelkesen Lucy,míg én csak reménykedek,hogy bent maradhatok a vizsgálat idejére.

-Rendben! Taehyung,jelentkeztek tünetek? Rosszullét,fejfájás,ilyesmi? Tudod,a szokásos.-kezdi el Tae szívverését ellenőrizni.

-Egy kis rosszullét igen,de semmi komoly.-adja a választ halkan a másik.

-Nem vagyok biztos benne,hogy jó ötlet volt ez a sok dísz,nem hiába egyszínű itt minden. Akár a sok és harsány színtől is rosszul lehetsz.-aggodalmaskodik sóhajtva,miközben folytatja a vizsgálatokat.

-Ne már Jackson,ha már itt kell lennem,legalább ennyi örömöm had legyen. Még az ágyból is csak a fürdőig mehetek el,azt is csak kísérettel,ne keljen már ilyen sivár szobában élnem ki tudja meddig!-hajtja le a fejét szomorúan.

-Sajnálom Tae,tudod,hogy minden tőlem telhetőt megteszek.- néz rá sajnálkozva az orvos.

-Tudom,ahogy azt is,hogy csak a sugár terápia tudna teljesen meggyógyítani,ezt már sokszor elmondtad.-sóhajt csalódottan.

-Cserélhetjük az infúziót,vagy át szeretnél öltözni,vagy ilyesmi?-készíti elő az új tasakot.

-Most nem,majd csak este. Cserélhetjük.-nyújtja ki a kezét.

Jackson kicseréli az infúziót és távozik is a szobából,mi pedig csendben álldogálunk tovább,egészen amíg nem kopognak.

-Sziasztok! Én vagyok az,Jimin! Bejöhetek?-hallatszik a reménykedő hang a túloldalról. Taere nézve várom az engedélyét és amikor bólint egy aprót,kinyitom az ajtót.

-Mit akarsz Park? Még egy ütést?-támad neki Lucy egyből,de amikor Tae ránéz,inkább elhallgat.

-Miért vagy itt Jimin?-kérdezi fáradtan és látszik rajta,hogy mindjárt elalszik.

-Szeretnék beszélni veled és bocsánatot kérni,de úgy látom ennek nincs itt az ideje. Hagylak inkább aludni.-beszél egyre halkabban,majd lassan kivánszorog a szobából.

-Mi is elmegyünk,hogy nyugodtan tudj pihenni Taetae,ha kell valami csak csörgess föl,itt leszek nem messze.-puszilja meg feje búbját Lucy,aztán kitessékel a szobából.

-Lucy,hogy értette Tae,amikor azt mondta,hogy csak a sugár terápia tudná teljesen meggyógyítani? És ha az meggyógyítja,miért nem alkalmazzák?-bombázom meg kétségbeesett kérdéseimmel.

-Nincs pénze a sugár terápiára,a szülei nem fizetik ki neki,nincsenek is az országban.A nagymamájának már éppen sikerült rá összegyűjteni a pénzt és elkezdték volna,de már túl késő volt és meg halt. Végül a temetésére használták fel a pénzt. Mi nagyon szeretnénk neki segíteni,de nem fogadja el és nekünk sincs azért rengeteg pénzünk. Nemsokára pedig vissza kell majd mennünk Spanyolországba,ezért bár nem szívesen,de szeretnélek megkérni,hogy vigyázz rá.-megszorítja a vállamat és el megy a büfébe,gondolom,hogy vegyen magának valamit.