2.rész

99 8 2
                                    


Az első szünetben akartam oda menni Taehez,de éppen akkor ment ki az osztályból amikor elindultam a padja felé. Egy szőke hajú fiú mellett ül,akinek aranyos,pufi,gyengéden pirospozsgás arca van. Bármennyire is nem érdekelnek mások Taehyungon kívül,be kell vallanom,hogy az a fiú igazán szép. Már a szünet elején Yoongi elment az osztály leghátuljába és ott kezdett hülyéskedni pár másik fiúval,így volt mellettem szabad hely,amit a szőke hajú el is foglalt,amint Tae kilépett az ajtón.

-Szia! Jungkook,ugye? Én Park Jimin vagyok!-mosolygott rám. Aranyos mosolya van,a szeme közben nem is látszik.

-Szia Jimin! Ha nem túl személyes kérdés,ki neked Taehyung? Milyen kapcsolatban álltok?-furdalta már az oldalamat a kíváncsiság,hisz órán is olyan jól el voltak.

-Legjobb barátok vagyunk,már amióta ide költözött. Bár egyszer majdnem csókolóztunk,mert ki akartuk próbálni,de ez már másik sztori. Szóval csak barátok.-gondolkodott el kicsit. Csókolózni akartak?

-Ahamm,értem! Nem lenne baj,ha következő szünetben oda mennék hozzátok? Jó lenne megismerni titeket.-kérdeztem rá. Nem rontok rájuk anélkül,hogy megkérdezem,főleg,hogy idősebbek is nálam az alapján amit Yoongi mondott még óra elején,engem pedig attól még,hogy mi apám munkája,megtanítottak a tiszteletre.

-Dehogy baj,örülnénk neki. Én legalábbis biztos. Taeben már nem vagyok olyan biztos. Tudod alapiskolás korában szerelmes volt egy srácba,aki volt olyan faszkalap,hogy kegyetlenül elutasítsa még mielőtt tudta volna. Milyen furcsa,neki is az volt a neve,hogy Jung...-miközben beszélt,én csak kínosan összeszorítottam a számat. Most szólnom kéne,hogy én és az a faszkalap egy és ugyanaz a személy vagyunk,vagy hadjam?
-Várjunk! Te vagy AZ a Jungkook?-nézett rám sokkoltan.

-Igen! És tényleg faszkalap voltam,de megváltoztam. Csak felindulásból mondtam azt amit és amint realizáltam,hogy szerelmet vallott,meg akartam keresni,de akkor már elköltözött. Most pedig egy véletlennek köszönhetően újra megtaláltam és helyre szeretném tenni amit el rontottam. Segítenél benne?-néztem rá reménykedve.

-Persze! Mindenben segítek amiben csak tudok! A következő szünetben akkor gyere oda hozzánk!-ezzel el is ment,ugyanis Tae visszaért,kissé bánatos arccal. Amikor Jimin odaért hozzá,Tae súgott neki valamit,mire a másik azonnal magához ölelte. Mi történhetett?

A következő szünetben oda is mentem az asztalukhoz. Jimin örömmel köszöntött,Taehyung viszont csak ignorált és tovább rajzolgatott a füzetébe. Kis korunk óta gyönyörűeket tudott rajzolni,ha utána nem kellett meg mutatni valakinek. Rajzórán például,ahol óra végén és közben is a tanár ellenőrzött minket,már nem ment neki.

-Szia Tae!-próbálok valami társalgást kezdeményezni,de még mindig nem figyel,így elé könyökölök a padra és a lehető legjobban az övével szembe férkőzök fejemmel,ami nem könnyű,tekintve,hogy a füzet fölé van hajolva. Erre a tettemre inkább hátradől a széken.
-Rég találkoztunk. Megváltoztál.-nyúlnék sapkájához,hogy olyan mozdulatot tegyek,mintha a haját borzolnám össze,de gyorsan elkapja fejét és még jobban magára húzza a sapkát.

-Ja,te is!-szól ennyit és elkezd a táskájában pakolászni. Sóhajtok egyet. Nagyon megnehezíti a dolgom.

-Figyelj Tae! Tudom,hogy haragszol rám amiatt ami történt,de...-még folytatnám,de szavamba vág.

-Pontosan Jungkook,haragszom rád,szóval örülnék ha békén hagynál!-néz rám ellenségesen,majd feláll és már mosolyogva kezd beszélgetni egy csapat fiúval kicsit messzebb.

-Sajnálom Jungkook,nem gondoltam,hogy így fog reagálni. Az is rontott a helyzetén,amikor meghalt a nagymamája és kiderült,hogy ő is...basszus!-csap szájára a mondat felében.
-Sajnálom,ezt nem szabadott volna elmondanom!-néz rám kétségbeesetten,én viszont nem tudok annyira figyelni. Leragadtam annál,hogy meghalt a nagymamája. Még ez is azután,hogy én milyen fájdalmat okoztam neki?

Gondolataimból már csak a csengő hangja ébreszt fel,így leülök a helyemre és próbálok a tanárra figyelni.

Together again /Vkook/Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz