Together again /Vkook/

9.rész

Ahogy a tükörben nézem magam,még mindig hányingerem van magamtól a tegnap történtek miatt. Amint kitisztult a fejem,máris megbántam amit tettünk,de ez már megtörtént,nem tudom visszacsinálni. Az viszont biztos,hogy gondoskodok róla,hogy soha többet ne történjen ilyen. Eredetileg is úgy állapodtunk meg Jiminnel,hogy ez első és utolsó alkalom is volt,de emellett mostmár különösképp kitartok. Nem akarom ennél is jobban bántani Taet,még úgy is elég fájdalmat okoztam neki már,ha ezt nem tudja meg,amit nagyon remélek. Félek,hogy ő is undorítónak találna ha megtudja,ahogy azt én is teszem.

Lassan viszont indulnom kell,bármennyire is nem merek a szemébe nézni ezután,nem most van itt az ideje,hogy kivesézzem a témát.

Ahogy meglátom hány óra is van,gyorsabb tempóra kapcsolok,ugyanis annak ellenére ami tegnap történt,Jiminnel ugyanolyan barátok maradtunk,szóval ma reggel is megáll értem iskolába menet,mint eddig mindig.

Nem sokkal azután,hogy elkészülök,meg is hallom a csöngőmet,így gyorsan felveszem a kinti ruházatomat és indulok is. Kivételesen örülök,hogy Tae nincs itt,még nem állok készen arra,hogy szembe nézzek vele. Bár tudom,hogy lehetetlen,mégis attól félek,hogy valahogy meg tudta és amikor találkozunk,már annyit se fog akarni tőlem mint most,márpedig akkor már tényleg semmi esélyem nem lenne nála.

Annyira a gondolataimba merülök,hogy észre se veszem,amikor beérünk az iskolába,csak amikor már a padunkba ülök be. Hirtelen furcsa,hogy Jimin mellém ül a dolgaival együtt,de aztán eszembe jut,hogy tegnap helyet cseréltek Yoongival.

Csak emlegetni kellett,meg is jelenik az ajtóban,természetesen Taevel oldalán. Hirtelen elönt a féltékenység amikor átdobja a kezét szerelmem vállán,de újra eszembe jut amit tegnap tettem és máris csak az undor marad meg.

Nincs időm sokáig elmerülni az önostromzó gondolataim közt,mivel Mr. Lee mappáit az asztalra csapva,sietősen jön be,mire mindenki csendben marad.

-Nem is húzom a szót gyerekek,mert a világért sem akarok elvenni időt az órátokból,tehát! A nemsokára esedékes osztálykirándulásról lesz szó röviden,aztán az osztályfőnökin hosszabban is,csak minél előbb ismertetnem kell az alap információkat. Mivel kezdődik a szezon,síelni megyünk,méghozzá japánba,a Niseko Hirafu síközpontba. Egy hét múlva indulunk,addigra ki kell tölteni és aláíratni a papírokat,esetleg lepecsételtetni az orvossal és hasonlók,de mint mondtam erről majd beszélek bővebben. A papírokat itt hagyom,osszátok ki. Nem is zavarok tovább.-ezzel már ki is siet az ajtón,úgy ahogy jött.

Szinte az egész osztály izgatott beszélgetésbe kezdett a hallottak után. Érthető,hisz nekik új,hogy van lehetőségük elmenni oda síelni,ellentétben velem. Nem felfágni akarok,csak tudnivaló rólam,hogy apámmal minden évben a Niseko Hirafuba járunk síelni.

-Kook,japánba megyünk síelni! Te is jössz,ugye?-kezd sipítozásba Jimin.

-Igen,megyek. Főleg ha Tae is jön.-nézek az említett irányába,aki visszafogott mosollyal beszélget Yoongival.

A nap további részében Jimin rendkívül furcsán viselkedik,sokkal többet ölelget és érint meg,mint eddig. Illetve a mögöttünk ülő lányokat hallottam arról beszélni,hogy mind kettőnk nyakán észrevették a szívásfoltokat és hogy Jimin szokatlanul viselkedik. Arra gyanakodnak,hogy együtt vagyunk.

Hirtelen Tae közeledik felénk,kissé furcsa arckifejezéssel és ki hívja Jimint a mosdóba. Jó ideig el vannak ott,már majdnem el is kezdődik az óra amikor Jimin visszaér. Tae viszont egész nap nem jött vissza.

És azutáni nap sem. És azután sem. És ez így ment egészen addig a napig...