Together again /Vkook/

1.rész

3 év. Ennyi idő telt el azóta,hogy összevesztem Taehyunggal,aki ezután elköltözött. Egy ideig még próbáltam kideríteni a tanároknál,hogy hova ment,vagy milyen okból,de senki sem válaszolt,így annyiban hagytam. A szerelmem viszont nem múlt el. Mindent megpróbáltam,hogy elfelejtsem. Ismerkedtem másokkal,még jobban kibővitettem a baráti köröm,amikor abba a korba értem,eljártam a barátaimhoz bulizni,de nem sikerült kivernem a fejemből. Nem szerettem bele másba,még csak nem is kedveltem barátnál jobban,mindenkiben őt kerestem. Ja igen! A barátaim. Kiderült,hogy Taenek tényleg igaza volt. Egyikük sem volt igaz barát. Mind átvertek és kihasználtak,csak amikor összevesztünk én ezt még nem láttam. Pedig ha akkor egy kicsit tisztábban látok és észrevem az érzéseit is,minden máshogy lenne. Lehet,hogy most nem egyedül tanulnék itt a szobám magányában,hanem vele segítenénk egymásnak ha egyikünk nem ért valamit. Az iskolában sem lennék ilyen magányos,hanem vele érezném jól magam,néha titokban megérintve őt. Egyszerűen csak jobb lenne. Nade! Azóta sem tudom magam túl tenni azon,hogy Tae eltűnt és a pszichológusom azt ajánlotta,hogy változtassak környezetet. És mivel apám a munkája miatt nagyon gazdag,vett nekem egy házat egy Kjerjong nevű városban. Ez sokkal kisebb mint Szöul és nyugodtabb is,így tökéletesnek tűnt számomra. Már el van intézve a beíratásom egy konzervatóriumba. Bár nem lesz lehetőségem zenével foglalkozni,mert át kell majd vennem apám helyett a vállalkozást,megengedte,hogy itt tanuljak. Tudni kell rólam ugyanis,hogy imádok énekelni is a boxolás mellett. A holmim már elpakolva,a házat előre berendeztük,ebből az iskolából ki lettem íratva,tehát minden készen áll az indulásra. Holnap reggel indulok,hogy oda érjek,hétfőn pedig már kezdek is az iskolában. Ez azért jó,mert hétvégén még lesz időm belakni a házat .Most már viszont ideje lenne aludnom,mert könnyen fel tudok kelni korán,de ha nem megyek időben aludni,mindenkit aki valami miatt nem tetszik kinyírok,vagy legalábbis szétverem. Emlékszem,Taetae is ilyen volt. Csak ő nem tudott korán fel kelni,de a nyűgösség nála is megvolt. Igazából nem,ő volt az aki ki nyírta volna az embereket,én pedig a nyűgös. Akkor tuti én lettem volna alul,mostanra viszont rengeteget férfiasodtam már. Erről jut eszembe,amikor Tae rengeteget mesélt a nagymamájáról akit annyira szeretett,említette,hogy Kjerjongban lakik. Majd megkerestetem a pontos címet apám egyik emberével. Most kérdezhetnétek,hogy akkor azt miért nem kerestettem ki valakivel,hogy hova ment Tae. Egyszerű. Akkor még nem szerettem,amikor ezt csinálják az emberei,így eszembe sem jutott volna,most pedig már nem biztos,hogy meg tudnák találni. Gyorsan elalvás előtt még fél is hívtam egy embert, Taemint,hogy keresse meg nekem. Taemin a legtehetségesebb és legmegbízhatóbb emberünk,a személyes csicskám ha mondhatom így,de igazából nagyon jó barátok vagyunk. Legalábbis lennénk,ha nem lenne veszélyes.

•__________________________•

Hétfő reggel az ébresztőm csörgése előtt ébredek,de mint mindig,most is megvárom amíg megszólal és csak utána indulok készülődni. Nem mondanám,hogy izgulok vagy félek a mai nap miatt,mert ha nem fognak kedvelni és hozzám sem szólnak nem zavar,már megszoktam a magányt és ha bántanának,simán megvédem magam.

Beérve az iskolába azonnal a portáshoz megyek,aki először jól végigmér,utána egy fogatlan,pajkos mosollyal válaszol is kérdésemre,miszerint hol találom az igazgatót. Bocsi mamika,de nem te leszel életem szerelme.

Bekopogok az igazgató ajtaján,majd egy "Gyere" után be is lépek. Egy elegáns,kissé régies szobában találom magam,ahol a középpen lévő asztal másik oldalán egy kedvesnek tűnő,úgy 40-es éveiben járó nő ül a papírok felett. Lassan,nyugodtan emeli rám tekintetét,miután pedig alaposan leelemezte biztos ide való vagyok-e,mosolyogva üdvözölt.

-Te vagy Jungkook,ugye? Én Wang Hyobin vagyok,üdvözöllek! El is kísérlek a termedbe,hogy ne késs túl sokat az óráról. Az első osztályfőnöki,bár kaptál órarendet. Az osztályfőnök Lee Chinmae nagyon szigorú. Tud kedves is lenni,de csak ha nagyon megkedvel valakit. Ő tanít a legtöbb ideje az iskolában,de talán ha egyszer történt meg,hogy nem a szigorú arcát mutatta. Nem éri meg kihúzni nála a gyufát.-érünk is a terem elé. Az igazgatónő egypár halk kopogás után benyit az osztályba,ahol minden szempár ránk szegeződik,egy igencsak ismerőset is beleértve.
-Nos gyerekek,ő itt az új diák,Jeon Jungkook. Már említettük a tanárúrral,hogy ma fog érkezni. Mutatkozz be kérlek!-néz rám. Ekkor már az osztály több mint fele folytatja amit eddig csinált,de páran még mindig töretlenül néznek. Köztük ő is.

-Jeon Jungkook vagyok,17 éves,most költöztem ide Szöulból. Szeretek énekelni és boxolni. Szerintem ennyi.-nézek a két felnőttre.

-Örülhetsz V,már nem te vagy a maknae.-ordibál be valaki,mielőtt megszólalhatna bárki is.

-Kapd be Yoongi,inkább szomorkodnod kéne,hogy ilyen öreg vagy már!-szólt vissza... Taehyung. Ezután vissza vezeti rám tekintetét,de amint észreveszi,hogy őt nézem,le is hajtja a fejét. Megváltozott. Eddig barna hajkoronája most pirosan virít fején,de egy sapka takarja. Orrán szemüveg csücsül,ő pedig sokkal... nőiesebb lett,ha szabad így fogalmaznom.

-Rendben gyerekek,csend legyen! Jungkook,ülj le oda leghátra Yoongi mellé.-szólal meg Lee érces hangon,én pedig azonnal teljesítem is kérését.

-Jó,én hagylak is titeket.-indul ki a teremből az igazgatónő,de az ajtóban még visszafordul.
-És Taehyung,ne felejtsd el bevenni a gyógyszereidet. Tudod,hogy ha nem teszed,a férjem mindkettőnkre dühös lesz.-néz a második padsorban ülőre.

-Igen igazgatónő!-bólint is megerősítés képp,a nő pedig el is megy. Milyen gyógyszerekről beszélnek?