Az irodalom tanár (Bakugou x reader)

8. Rész

Este kétszer felébredtem rémálmok miatt. Ahogy felkeltem azt éreztem, hogy fuldokolom.

*Az álom*

Osztálykiránduláson vagyunk. Már régen megbeszéltük, hogy olyan helyre megyünk, ahol lehet majd fürödni. Így kötöttünk ki egy folyó melletti camping-nél. Minden lány fürdőruhában, a fiuk fürdőgatyában.

-Uh (Név), jó segged van- csapott rá Jiro, mire megijedtem.

-Gyere csak ide!- fordultam meg és elkezdtem kergetni, hogy vissza adjam.

Futkároztunk a faházak között. Elvesztettem a nyomát. Barangoltam a faházikók között, mikor megláttam egy ismerős szőke hajkoronát. Monoma elibem lépet, kezében az öve volt. Megfordultam és elkezdtem futni a másik irányba, hogy megtaláljam a többieket. Nem jutottam semerre, Monoma meg sétált utánam. A vízparthoz értem, pedig nem is arra futottam. Monoma elért és elkapta a hajam.

-Most megvagy te nyomorult ribanc- markolt bele a hajamba- Most megkapod azt ami neked jár!- lökött le a földre és gombolta ki a nadrágját.

Én sikítottam, segítségért kiáltottam. Mikor felém hajolt, hirtelen megjelent Kaminari nagybácsim és lelökte rólam.

-Jól vagy?- fordult felém Denki, de ekkor Monoma neki támadt, az övet a nyakára tekerte és elkezdte fojtogatni. Próbáltam róla leszedni ezt az állatott, de pofon vágott és megszédültem. Denki feje kékülni kezdett, majd fehéredett, végül meghalt.

Monoma elengedte, majd maga elé nézett. A lélegzetvétele egyre szaporább lett- Nem hagyhatok szemtanút!- fordult felém- Ez a te hibád!- fogott meg, majd a vízhez vitt. Én próbáltam ellenkezni, vergődtem, csapkodtam, sikítottam. Lenyomott a víz alá- Nem maradhat szemtanú!

Éreztem ahogy a víz áramlik a tüdőmbe. Nem kapok levegőt, majd a fojtó érzés lassan enyhül, a lelkem meg elhagyja a testem.

*vissza a valóságba*

Ezután ébredtem meg. Ránéztem az órára és még csak hajnali 5 óra. Lenne még időm pihenni, de nem tudtam, így hát készülődni kezdtem. Dobtam egy üzit Denkinek. Tudtam, hogy életben van, de azért biztosra akartam menni. Elmentem a fürdőbe, gyors lezuhanyoztam, hátha az majd frissen tart, meg elvégeztem a szokásos kis rutinom.

Miután végeztem, ránéztem az órára. Még bőven van időm. Elkezdtem a szobába fel-alá járkálni és memoritereket szavalni.

Anyám benyitott- Démont idézel ilyenkor vagy mivan?- majd megállt az ajtóba- Te kezdesz ketyós lenni ettől az osztályozótól.

-Nem igaz!- emeltem rá mutató ujjam- Csak nagyon készülök és lesznek memoriterek és kell tudni őket.

Anyám csak sóhajtott- Inkább fogd a holmid és irány a kocsihoz! Beviszlek suliba- és kifordult a szobából.

Nekem se kellett több. Összekaptam a cuccaim és már rohantam is. Hát hülye lennék buszozni, ha bevisz. Rohantam a kocsihoz. Beültem, bekötöttem magam és anya indította is az autót. Közben ránéztem a telefonomra. Még nem írt vissza.

A suliba hatalmas veszekedés fogadott. Monoma és Bakugou veszekedtek a bejáratnál lévő székeknél. Én egy oszlopnál bújtam meg.

-Mi az, hogy csak neked küldte el a kerettantervet az az iskola?- állt neki Monoma a tanáromnak.

-Mert mondjuk az én diákom osztályozó vizsgát rak elég szokatlan módon?- nézett rá flegmán a másik szőke.

-És? Készítsd fel mindenből! Mi az, hogy kihagysz vele pár anyagot?