Az irodalom tanár (Bakugou x reader)

5. Rész

Ma valahogy nem keltem gyomorgörccsel. Pedig nyelvtannal kezdek. És mégis jól érzem magam. Felöltöztem, megreggeliztem, fogat mostam, majd indultam is a buszhoz. Út közben beraktam a fülest és zenét hallgattam. Mikor elvitt a busz az uticélomhoz, bementem a boltba a szokásosat vásárolni. Most úgy tekingettem a hátam mögé, mint a katonák akik fedezék nélkül maradtak.
Bent a suliba Mina és Jiro nézelődött valaki után. Közelebb mentem, hogy jobban rá lássak, hogy kit kukkolnak, mikor megláttam Kirishimát, a fiút aki ott volt tegnap reggel.
-Ti meg mit csináltok?- suttogtam neki.
-Csitt! Kémleljük Mina kiszemeltjét- súgott vissza Jiro.
Arra pillantott mire én hátrébb mentem és úgy tettem mintha lepakolnék. Hallottam valami mozgolódást, de nem figyeltem.
-Szia (Név)!- köszönt oda a vörös mire én megrezzentem- Hogy érzed magad a tegnapi után?
-Szia! Jobban. Beszéltem Bakugou tanárúrral és segít nekem.
-Hallottam hírét. Nála jobb tanárt nem tudtál volna választani. Amúgy, ha bármi van, ha megint zaklat az a faszkalap, nyugodtan szólj, okés?
-Köszönöm a segítséget Kirishima, szólni fogok.
Még így elköszönésképp megölelt amit viszonoztam, majd távozott.
A lányok csak ott álltak az oszlopnál és nézték, hogy most mi történt.
-Ti mióta ismeritek egymást? Mi van köztetek?- támadott le Mina mire én elkuncogtam magam.
-Nyugi, ne ölj meg légyszives! Tegnap ott volt a reggeli Monoma incidensnél és afelől kérdezett. Nincs köztünk semmi, max ismerkedés.
Mina fellélegzett- Nem tudom, hogy hogyan kapjam meg a figyelmét? Nincs ötleted?
Én gondolkoztam, de nem jártam sikerrel- Most hirtelen nem jut eszembe semmi, de ha fog akkor szólok. Na, gyerünk fel, mert mindjárt csengetnek!
Órán, Monoma a szokásosnál is elviselhetetlenebb volt. Kiadta azt a témazárót, amit „nem adhatott ki” és átjavította a jegyeket. Igen, ahogy sejtettem. Mindent tudtam. Ezt a dogát bekereteztetném és kiraknám a szobám falára. Szünetben készítettem egy képet róla és átküldtem anyának, Kaminari nagybácsinak és Bakugou-nak. Mind a hárman mondták, hogy tudták, hogy itt csalás történt. Ezután még jobban folytatódott a napom. Még agyaltam, hogy mégis ezt a Kirishima gyereket meg Minát összehozni. Megírtam a törit és már mehettem is haza készülődni, hogy jönni fog a vendégem. Odaraktam a kávét és a teát, készítettem süteményt, előszedtem az eszközöket, amik kelleni fognak az órához.

*Bakugou szemszöge*

Azt se tudom, hogy hogyan kezdjek ennek neki. Biztos átgondoltam, hogy korrepetálom a lányt? Már itt vagyok a háza előtt, szóval már mindegy.
Becsöngettem, mire ő nyitott ajtót.
-Fáradjon be- engedett beljebb.
Bementem és levettem a kabátom meg a cipőm. Megcsapot a jó kávé illat, amit elfelejtettem reggel inni.
-Esetleg kér egy csésze kávét vagy teát?- szólalt meg a lány.
-Egy kávét most nagyon elfogadnák, simán, feketén- mondta, mire ő bólintott.
Elvezetett a nappaliba ahol korrepetálni fogom, majd elment a kávémért.
-Tudom, hogy ez mind az órámból megy, de szeretném ha jól érezné magát, hamár képes volt ekkora áldozatott hozni, hogy elvállal- jelent meg a csésze forró itallal.
-Pfff, az órád akkor kezdődik el, amikor leülsz és belekezdünk a tanulásba. Addig én csak látogató vagyok.
Leült mellém, könyvvel, füzettel, szöveggyűjteménnyel.
-Na akkor- csaptam bele a tenyerembe, majd kikaptam a kezéből a tankönyvet- Ezt oda szépen a helyére- dobtam a könyvet a tőlem legmesszebb lévő sarokban elhelyezkedő kukába. Remélem azért nem szakadt el.
-Az szép volt!- nézett meglepetten- Ez annak a jelképe, hogy nem a könyvből tanulok?
-Pontosan- kaptam elő a telefonom- Mivel te vagy az első, akit ilyen gyorsasággal kell felkészítsek 3 és fél év anyagából, plusz pótolni az első fél évet, ezért úgy szeretném, hogy elküldöm a jegyzeteket, úgy alkalmanként 5 anyagot, elmagyarázom és másik alkalom elején egy beszámolót iratok belőle. Így tudni fogom, hogy mennyire érted. Okés?
-Igen- bólintott egy nagyot.
Bele is kezdtem a közepébe. Mindenre kitértem, fogalom, életmű, olvasmányok, memoriterek amikért oda lennének a vizsgáztatók ha tudná. Amúgy azt hittem nem fog sok mindent érteni, meg tudni, de tévedtem. Sokszor úgy nézett, mint aki megvilágosodott és volt olyan alkalom amikor megemlítettem valamilyen olvasmányt és tudta a történetét. Talán mégse buta ez a lány, mert egy átlagos bukott diák nem tudna ilyeneket.
Az a 3 óra nagyon gyorsan eltelt, mégse fáradtunk. Nagyon közvetlen volt az egész, nyilván azért is mert nem osztályon belül vagyunk és csak mi ketten.
-Rendben (Név), nagyon ügyes voltál. Most már belátom, ha holnapra ezt felmondod, akkor van esély a gyors tempóra és a vizsgára.
A lány elmosolyodott- Nagyon szépen köszönöm- közben felállt és kiment. Majd vissza tért a pénzzel- Itt a fizetség amit megbeszéltünk.
Közben az anyja is megjelent- Jó estét! (Teljesnév) édesanyja vagyok. Köszönöm, hogy vállalta a lányom felkészítését.
Felálltam és kezet fogtam a nővel- Igazán semmiség. Jobban haladunk mint hittem volna.
-Tudja, a lányom régen jó volt ebből a tantárgyból, de valahogy itt gimibe valami, vagy inkább valaki keresztbe tett.
Én sóhajtottam- Tudok róla. Meg arról is, hogy nem fogják kirúgni Monoma Neito-t, mert nagy a tanárhiány. Ott voltam, mikor a kollégám, Kaminari beszélt az igazgatóval.
-Hát, minden esetre köszönöm szépen, hogy eljött! Kikísérem!- szólalt meg a lány.
Látom rajta, hogy még mindig nehéz neki a témát feldolgozni, így csak bólintottam. Felvettem a cipőm és a kabátom.
-Akkor holnap- fordultam felé- Légy jó! Pihenj egy kicsit mert rád fog férni.
-Rendben, vigyázzon az úton.
Elköszöntünk és indultam is hazafelé. Ha így haladunk, simán meglesz ez az egész. Csodálom, hogy mennyire felfogta az információt, nade majd holnap, hogy fog belőle vizsgázni?

*(Név) szemszöge*

Úr, Atya és Ég, hogy lefáradtam. De egészen jó volt. Holnap biztos tudni fogom. Elmentem letussolni, hátha az felfrissít. Mikor végeztem bedőltem az ágyba, hogy sorozatot nézzek, mikor hívásom érkezett. A telefon a szoba másik felébe volt, az asztalon és csak a hangos csörgése motivált arra, hogy felkeljek érte. Kézbe kaptam a készüléket és egy idegen számot mutatott a képernyő. Nem jön csomagom, Bakugou száma el van mentve. Ki lehet az aki este 6-kor hívni akar. Hmm.. lehet valaki telefon betyárkodik. Lenémítottam és vártam még leteszi, de újra elkezdet hívni. Ezt eljátszotta legalább négyszer, mire úgy voltam vele, hogy felveszem.
-NA VÉGRE!- hallottam meg egy hangot, amire nem számítottam. Ugye nem?
-Kihez beszélek?- kérdeztem meg, közben elindítottam egy videó felvételt.
-Kihez, kihez? Én vagyok az, a tanárod Monoma. Most kaptam az üzenetet az igazgatótól, hogy osztályozóra akarsz menni. Mégis mit hiszel magadról, ki vagy te?- kezdett el velem flegmázni.
-Elsőnek is, nincs semmilyen köze hozzá, hogy én mit teszek! Másodjára meg miért zavar ilyenkor? És honnan tudja a számomat?
-Minden tanár hozzáfér a diákja adataihoz, amit beiratkozáskor ad meg. Szóval onnan kerestem meg a számod. Na és mégis hogyan akarsz pont te felkészülni?- kezdte tovább a faggatózást.
-Tudja mit? Én most ezt a beszélgetést befejezem, mert nem érzem jól magam, különben is, holnaputántól nem kell bejárjak az óráira szóval nem lesz a tanárom. A viszont hallásra!
-NE MERÉSZELD LERAKNI MERT MÉG NEM VÉGEZTEM VELED, HÜLYE RIBANC!- ordított bele a telefonba.
Én leraktam. Elkezdtem reszketni és rámjött a pánikroham- Mi a fasz történt az elmúlt pár percben?- kérdeztem magamtól majd felhívtam Jiro-t- Vedd fel kérlek, mert nem akarom anyáékat felbosszantani estére.
-Szia csajosooom!- vedte fel.
-Jiro, kurva nagy szarba vagyok. Pánikrohamom van, ver az ideg és nem tudom, hogy mit tegyek.
-Mi történt? Egyedül vagy otthon?- kezdett el aggódni- Lélegez mélyeket!
Én vettem egy mély levegőt- Felhívott Monoma és elkezdett engem faggatni, meg szidni. Felvettem videófelvételre az egészet- közben elküldtem neki a videót.
Jiro meghallgatta- Ez mi a fasz? Hogy lehet valaki ekkora szemétláda, geci?- szörnyedt el- Ezzel rendőrséghez is fordulhatnál nem?
-Nem tudom. Ha Denki nem ért el semmit az igazgatóval, akkor én mit érnék?
-Azt, hogy ez bizonyíték. Azt ajánlom, hogy holnap ha órán kívül hozzád szól, vedd fel hangfelvételre. Mert órán fix, hogy meg fog alázni, csak az lesz, hogy megbeszéljük az osztállyal, hogy jól szembe röhögjük. Most nyugodj le! Inkább mesélj, milyen volt az órád Bakugou-val?
Elmeséltem neki, hogy milyen jól volt és hogy ha kell, akkor segítek neki a következő dolgozathoz felkészülni. Ettől egy kicsit lenyugodtam.
-Hallod! Ajánld már meg a többieknek, ha holnap kiállnak melletted, akkor segíteni fogsz a matek dogára felkészülni meg az irodalom dogára is!
-Rendben- nyitottam meg az osztálycsoportot.
Leírtam nekik azt: sziasztok! Kurva nagy szarba vagyok! Holnap ha minden igaz ez a geci Monoma meg fog alázni, mert ugye elmegyek osztályozó vizsgára áprilisban és azt szeretném, hogy álljatok mellém. Cserében én is mellétek állok azzal, hogy segítek felkészülni a holnap utáni matek és irodalom témazáróhoz. Pont vettem az anyagot a tanárommal, szóval tudok egy jegyzetet előállítani hozzá. És nem tud titeket megszopatni, mert tanár felügyelő, fogja átnézni, hogy mit állít össze, vagyis nekem ezt mondta nagybátyám. Benne vagytok?
Vártam a visszajelzéseket. Többnyire a többség azt mondta, hogy tök mindegy mit tesznek, Monoma úgyis gyűlöli őket és a segítségem meg kell, szóval velem vannak. Meg geci, miattam nem tud mostmár Monoma olyan dogákat összeállítani, hogy ketté áll az ember szeme. Ha kell igazgatóhoz fordul az osztály. Imádom őket, olyan összetartók vagyunk ilyenkor, amikor szar a helyzet.
Még gyors bepakoltam holnapra, meg elmentem kiszedni a kukából a könyvet, majd előkészítettem a holnapi fittem. Hamár a középpontba leszek, akkor hadd nézek már ki jól, nem igaz? Ezután lefeküdtem aludni.

Nincs jobb idő új részt publikálni, mint irodalom órán, miközben valaki felel😂
Remélem tetszik az új rész, pusziii!